Szerencsére még csak filmekben láttam olyan megdöbbentő jelenetet, amikor az utcán sétálva rosszul lesz egy ember, a tömeg hirtelen szétoszlik, és alig akad olyan bátor, aki oda mer menni újraéleszteni a bajbajutottat. Vajon én hogyan cselekednék? Emlékszem-e még az autóvezetéshez szükséges egészségügyi vizsgán tanultakra? Őszintén? Elég mélyre kellene ásnom, hogy a pontos ismereteket fel tudjam idézni. Pedig lehet, hogy csupán egyetlen egyszer kerülök olyan helyzetbe, amikor rajtam múlik egy másik ember élete. Képes vagyok a félelem ellenére odalépni, és hevesen végrehajtani az újraélesztést? Remélem, sosem tudom meg, de annyit azért tettem az ügy érdekében, hogy Hreskó Zsolt mentőszakápolót, az Életmentők Kalocsai Mentőalapítvány kuratóriumi tagját megkértem, tanítsa meg az újraélesztés alapjait azoknak az olvasóknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én, hiszen talán mindenkire ráfér egy kis tudásfrissítés! 

– Ha ilyen szituációba kerülünk – kezdi el mesélni Hreskó Zsolt mentőszakápoló –, akkor a bizonytalanságot felerősítik a félelmek, amiken viszont felül kell kerekedni, hiszen egy életért kell küzdeni. A szorongás abból fakad, hogy legtöbben csak elméletben tudják az újraélesztés szabályait. A gyakorlás elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudásunkat frissen tartsuk – és vészhelyzetben elő tudjuk rántani. Egy biztos, a magabiztossággal szemben a félelmek eltűnnek.

Mire vársz? Cselekedj!
A statisztikák szerint hazánkban az emberek 5-10%-a éli túl a hirtelen szívhalált, ezen viszont lehetne javítani, ha tisztában lennénk az újraélesztés alapjaival. Szerencsére egyre több olyan pozitív esetet láttunk, amikor a civilek bele mernek állni a helyzetbe, és a mellkas-kompresszióval életet mentenek. Ehhez hasonló sikertörténetek csak úgy születhetnek, ha a szívleállás után pár percen belül elkezdődik az újraélesztés – hívja fel a figyelmet a mentőszakápoló. – Be kell látni, hogy nem szabad arra várni, hogy majd a mentősök megoldják a helyzetet. Ha egy távolabbi településen történik a baj, akkor idő, mire odaér a mentős csapat. A percek pedig őrült gyorsan pörögnek, a beteg életben maradásának esélyei minden egyes másodperccel csökkennek.

Ezt vésd be!
Első lépésként meg kell győződni arról, hogy biztonságos a helyszín, hiszen az elsősegélynyújtónak védeni kell saját magát. Ha úgy érezed, a saját testi épséged nincs veszélyben, odaléphetsz a beteghez, szólítsd meg, a vállat fogva rázd, közben pedig figyeld a reakcióit. Ha nem válaszol, akkor segítségért kell kiabálni, hiszen egyszerre nem tudod a mentőket tárcsázni és a bajba jutotton segíteni. Miközben érkezik a segítség, kezdd el az újraélesztést. Megfogod a beteg fejét úgy, hogy kiegyenesíted a légútját, a fejedet a beteg mellkasával egyvonalba teszed. Tíz másodpercig figyeled, hogy van-e légzése, azaz emelkedik-e a mellkasa. Az összes érzékszerveddel arra koncentrálsz, hogy felmérd a beteg állapotát: látod, ha a mellkasa mozog, hallod, ha áramlik a levegő és ezzel együtt érzed az arcodon a levegő áramlását. Ha tíz másodperc után azt tapasztalod, hogy nincsen légzése, akkor kezdd el a mellkas-kompressziót. A kezedet a mellkasára helyezed – férfiaknál a mellbimbó vonalába, nőknél a mellkas közepére – úgy, hogy a tenyered éle a szegycsontra essen. Előredőlt testhelyzetben, nyújtott kezekkel folyamatosan nyomd a mellkasát, erősen és gyorsan, 100-120 nyomás percenként 5-6 cm mélyen, ameddig a beteg el nem kezd kielégítően lélegezni és a mentősök ki nem érkeznek a helyszínre.

Te is képes vagy rá!
Az általános dilemma, ami lejátszódhat a pánikhelyzetben: „mi történik, ha rosszul csinálom? Inkább neki se állok!” Már maga a kérdés elég groteszk, hiszen mi lehet annál rosszabb, mintha a kezünk közt hal meg egy ember? Eltörik a bordája? Szerintem megbocsájtja neked, sőt a nyakadba is ugrik, hogy egy második életet ajándékoztál neki. A Csuja Imrével forgatott film tökéletesen bemutatja az újraélesztés lényegét, majd a végén nyomatékosítja: „Pofon egyszerű! Tarts életben! Te is legyél életmentő!”