Amikor Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus a Jelenlét podcastban az okostelefont a dizájner drogokhoz hasonlította, egy pillanatra elállt a lélegzetem a Skype túlsó oldalán. Drasztikus hasonlat, de bármennyire is fájdalmas, mégis igaz. Kutatások támasztják alá ugyanis, hogy az okostelefon épp olyan függőséget alakít ki az agyban, mint a drog. Sajnos már a totyogó gyermekeket is elbűvöli ez az eszköz, miközben a szülő fellélegzik és bátran bízza a picit az elektromos bébiszitterre. De vajon honnan fakad ez az ismeretlenbe vetett bizalom? Ezek után már nem meglepő, hogy a cseperedő csöppség lételeme a telefon lesz. A szülők pedig tanácstalanul állnak a helyzet előtt, mert nem igazán tudják, hogy mit tegyenek, ha a gyerkőc már csak az online világban érzi igazán jól magát. A Jelenlét podcast legújabb adásában Tari Annamária zseniálisan levezeti, miként változtatják meg az életünket a kütyük, ugyanakkor praktikus tanácsokat is ad hallgatóinknak, azzal kapcsolatban, hogyan tudják megmutatni gyermekeiknek, hogy az offline tér is lehet izgalmas és érdekes.

– Miért fontos, hogy a gyerekek az online világ helyett, inkább az offline valóságban éljenek?
– Ahhoz, hogy egy gyermek megtanuljon gondolkodni, hogy kíváncsian fedezze fel a világot, hogy érdeklődő legyen, és ambiciózus emberré váljon, aki folyamatosan keresi az olyan kihívásokat, amik izgatják a fantáziáját, ahhoz az kell, hogy lassú folyású időben szocializálódjon. Manapság az egyik fő aggodalmam éppen amiatt van, hogy felgyorsult életünkben a gyerekek okostelefonnal a kezükben léteznek. A mérhetetlen mennyiségű fotó, az azonnal és könnyen elérhető információáradat, már akkor lekötik az érdeklődésük szabad vegyértékeit, amikor azok még ki sem fejlődtek igazán. Ezek után az iskolában a tanárok persze szomorúan veszik tudomásul, hogy a diákok üres tekintettel néznek rájuk. Én ezt teljesen természetes jelenségnek tartom. Mire legyen kíváncsi a gyermek? Mire beült az órára, lehet, hogy már két háborút megnyert és három birodalmat megdöntött.

– De miért hinné el egy gyermek, hogy a telefon káros, miközben a szülei kezében is folyamatosan ott van?
– Ez egy kardinális kérdés, hiszen az autóban ülve a piros lámpánál, mondhatja a szülő, hogy csak az e-mailjeit olvassa és nem játszik, de a gyermek akkor is azt szűri le, hogy anya és apa vizet prédikál, miközben konkrétan bort iszik. Pedig, ahogy egy szülő meg tud ijedni a dizájner drogoktól, úgy kellene megrettennie az okoseszközöktől is. Azonban a telefont ők is folyamatosan nyomkodják, így rájuk is vonatkoznának a tiltások, amiket a gyermeknél be kellene vezetniük. Igazából egy rettenetesen nehéz dolgot kellene megérteniük a szülőknek: ki kellene bírni, hogy a gyermek, legalább 10 éves koráig, ne kapjon okoseszközt.

– Már a csecsemő is tableten nézi a mesét, az ovis kortól kezdve pedig egyenesen folyik a harc ezekért a kütyükért, olyan mintha mágnesként vonzaná a gyerekeket ez a világ.
– Ez egy szenvedélybetegségként felfogható állapot, így semmiben sem különbözik azoktól. Ezért van az, ha a szülő egy ilyen állapotban lévő gyermektől szeretné elvenni a telefonját, olyan indulattal, elkeseredéssel találkozik, ami érthetetlennek tűnik számára, pedig ez valójában az elvonási tünetekkel való harcot mutatja. Sajnos a szülők általában félnek a gyermek agressziójától, pedig csak következetességgel lehet ellenállni ennek a folyamatnak, miközben igyekeznünk kell, hogy megmutassuk nekik a színes offline életet. Na, ez az óriási feladat!

Hogyan fogjunk hozzá? Szakértőnk ebben nyújt segítséget nekünk. Ha szeretnéd a gyermekedet kiszakítani az online térből, de nem igazán tudod, hogy mit tegyél, akkor hallgasd meg a Jelenlét podcast legújabb adását a Spotifyon, a Soundcloudon vagy az Apple podcastok egyikén.

Ha pedig szeretnél még mélyebben elmerülni a témában, akkor szeptemberben személyesen is találkozhatsz Tari Annamáriával, az ősszel újra induló Lélekmelegítők előadás-sorozatban (részletek hamarosan: itt).