A szoptatás megnyugtatja a csecsemőt, mert biztonságban érezheti magát az édesanya közelségében, miközben értékes tápanyagokhoz jut. Ugyanakkor tennünk kell azért, hogy a táplálásnak ez a meghitt formája, valóban pozitív élmény legyen a babának és a mamának is. Az édesanyákban rengeteg kérdés kavarog ezzel a témával kapcsolatba – erről az előző cikkünkben is szó volt -, ezért, most Orosz Helga védőnővel és laktációs szaktanácsadóval beszélgettünk a szoptatásról, mely felemelő, olykor nem könnyű, de minden esetben szeretetteljes, bensőséges kapcsolat anya és gyermeke közt.


– Miben tud segíteni a gyermekágyi időszakban a szoptatási tanácsadó?
– A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, de a helyes technika elsajátítása már tanult folyamat. Ebben kell a laktációs szaktanácsadó segítsége, hiszen nem feltétlenül jön ez mindenkinél zsigerből. A megfelelő módszer megtanulásával és gyakorlással egyre magabiztosabbá válnak az édesanyák, nő az önbizalmuk, ezzel együtt pedig bízni tudnak abban, hogy képesek lesznek a babájuk táplálására. A kismamáknak szükségük van arra, hogy az első pár napban biztos támaszként mellettük legyen egy szoptatásban jártas szakember. Mivel szerencsés esetben az anya csak három napot tölt a kórházban, így ez idő alatt kell megtalálnunk a közös hangot. Ugyanis mindig arra törekszem, hogy egyfajta bizalmi kapcsolat alakuljon ki köztünk és az anyuka merjen kérdezni és segítséget kérni tőlem.
– Mi az a legfőbb félelem, amely ott motoszkál a kismamákban?
– Legtöbbször attól tartanak, hogy nem tudják a megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítani a babájuk számára. Pedig általánosságban elmondható, hogy ritkán állunk szemben azzal a problémával, hogy egy édesanyának nincs elegendő teje. Itt is inkább a felkészülés és az információk, illetve az önbizalom hiánya vezet oda, hogy egy várandós nőből előtör ez a félelem. Természetesen vannak olyan állapotok, melyek befolyásolják a termelődő tej mennyiségét, ilyenek lehetnek például a kismama alapbetegségei. Ha ilyen esettel találkozunk, akkor még inkább támogatni kell az anyát. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy az édesanyák óriási elvárásokat támasztanak magukkal szemben, illetve a társadalom felől is van egyfajta nyomás a vállukon. Nem beszélve arról, hogy rengeteg inger éri őket már a szülés előtt is – a körülöttük lévők tapasztalatai, illetve az előző gyermekkel szerzett élmények is befolyásolják a saját szoptatási történetüket. Mindezek hatására előfordulhat, hogy az anya fél az esetleges kudarctól vagy éppen óriási benne a bizonyítási vágy, szeretné megmutatni, hogy ő is képes erre, kihatva ezzel az újszülött táplálására.
– Hogyan lehet ezt a félelmet eloszlatni?
– Mindig hangsúlyozni szoktam a kismamának, hogy kilenc hónapig fejlődött egy apró élet a pocakjában, majd egészségesen a világra hozta, akkor miért ne tudná ezek után táplálni és gondoskodni róla? Nem beszélve arról, hogy ezt a folyamatot hormonok irányítják, tehát ha a kisbaba a születése után egyből mellre kerülhet, majd az igényének megfelelően rendszeresen szophat, akkor biztosan termelődni fog a szükséges mennyiségű anyatej. A kulcs az, hogy a baba határozhassa meg, hogy mennyi tejre van szüksége.
– Fontosnak tartod a szoptatásra való felkészülést?
– Abszolút. Már a babavárás gondolatának megfogalmazódásakor érdemes elkezdeni az érzékenyítést – a leendő kismama tájékozódjon és olvasson a témával kapcsolatban hiteles szakemberektől. Érdekes tapasztalás volt, amikor a szakdolgozatomhoz végzett kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett édesanyáknak több, mint a fele, nem olvasott a várandósága alatt a szoptatásról. Rengeteget segít pedig, ha egy leendő anyuka ismeri a babája „működését”, a szükségleteit és a viselkedését, ezeknek az ismereteknek a megszerzésével ugyanis minimálisra csökkenthető az aggodalom és a kudarc élménye.
– Mi lehet az oka annak, ha egy édesanya nem szeretne szoptatni?
– Napjainkban a szoptatáshoz való hozzáállás is megváltozott: olyan, mintha csak egy választható táplálási mód lenne, miközben ez a biológiai norma, ez a természetes. Ha valaki úgy határoz, hogy nem fog szoptatni, ott a fő gond leginkább az ismeretek hiánya, de akár egy korábbi negatív élmény hatása is lehet, amely nem feltétlenül fogalmazódik meg, de ott motoszkál az édesanya tudatalattijában, és nagyban befolyásolja a szoptatáshoz fűződő gondolatait, érzéseit. Ez egy összetett kérdés, és az okok feltárásához rengeteg beszélgetésre vagy akár pszichológus segítségére is szükség lehet. Egyébként a szégyenlőség, szemérmesség is befolyásoló tényező lehet, éppen ezért gondosan figyelünk arra, hogy ne zavarjuk őt ebben a folyamatban – úgy segítünk, hogy ne érezze magát kellemetlenül, és csak a legritkább esetben nyúlunk ténylegesen bele a szoptatási műveletbe. Szerencsés esetben ezekre a problémákra már a várandósság alatt fény derül, és mire a szoptatás időszakához ér az anyuka, már nem törnek fel benne ezek a negatív érzések. Éppen ezért azt gondolom, hogy az édesanyát minden esetben támogatni kell, nem érdemes győzködni, hanem egészen egyszerűen át kell adni neki a szükséges információkat, hogy utána nyugodt szívvel tudjon döntést hozni. Ha nem szeretne szoptatni, akkor sem ítélhetjük el, és nem törhetünk pálcát felette, mert nem tudhatjuk, hogy valójában mi is áll a háttérben.
– Szoptatási tanácsadóként az igény szerinti szoptatást ajánlod?
– Ez az elfogadott, sőt már egy új elvet ajánlunk, ez pedig nem más, mint a válaszkész gondoskodás, ami a szoptatásra és a baba ellátására is vonatkozik. Valójában az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy akkor kerül mellre egy kisbaba, amikor ezt jelzi, azaz nem korlátozzuk, hanem a szükségletei szerint szoptatjuk. A születését követően annyi ismeretlen inger éri, teljesen természetes, hogy az anya közelségére vágyik, az illatát érezve nyugszik meg. Ezzel nem lehet elkényeztetni a csecsemőt, hiszen ez a természetes igénye.
– Az édesanyák többsége azt mesélte, hogy a szoptatás eleinte nem feltétlenül volt fájdalommentes. Mi állhat ennek a hátterében?
– Ebben az esetben általában a technikán kell változtatni – fontos, hogy megvizsgáljuk a folyamatot, és kijavítsuk az apróbb hibákat. A szoptatás nem járhat fájdalommal, de az tény, hogy az első alkalmak egészen új élményt nyújthatnak. Az nem jó, ha a fájdalom végigkíséri az egész szoptatási időszakot. Ha a kismama nem kap segítséget, akkor könnyedén eljuthat oda – akár egyetlen rosszul megválasztott pozíció miatt –, hogy kisebesedik a melle és onnantól kezdve tényleg fájdalmas lesz minden egyes alkalom, amíg a seb begyógyul. Persze erre is vannak különböző megoldások, melyekkel elősegítjük a gyógyulási folyamatot.
– Mikor van szükség tápszeres kiegészítésre?
– Erről az orvosnak kell döntenie, ez az ő kompetenciája. Ha egy baba sír, nem jelenti azt, hogy tápszerre van szükség. A pótlás szükségességéről több szempont figyelembevételével lehet csak döntést hozni. Amennyiben egészséges babáról van szó, akkor a székletes és vizeletes pelenkák száma, súlyának alakulása megmutatja, hogy elegendő-e számára az anyatej.


– Örök kérdés a szülők körében: legyen cumi vagy sem?
– A kisbaba vele született szopási ösztönnel jön a világra. Bármi, ami a szájába kerül mély és erős benyomást gyakorol rá. Mivel különbséget tud tenni az anyamell és a cumi között, ezért könnyedén kialakulhat nála az úgynevezett cumizavar. Ha cumit kap egy baba, előfordulhat, hogy onnantól kezdve ezt a markáns, erős ingert várja, azonban a mell nem ilyen tulajdonságú. A cumizás tehát küzdelmessé teheti a szoptatást, de persze ez nem törvényszerű. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a baba a cumit más technikával szopizza, mint a mellet. A nyugtatólag ható cumizásra fordított időt anyatejes szopizással is tölthetné, miközben még tápanyagokhoz is jut. Nem beszélve arról, ha cumit adunk a kicsinek, akkor fontos szopási alkalmakat mulasztunk el, és ezáltal a tejtermelődést is befolyásoljuk.
– Milyen problémák adódhatnak később a szoptatás során?
– Hetekkel a szülést követően is felvetődhetnek kérdések a kismamában, és előfordulhat a mell kisebesedése vagy gyulladása. Aggodalmat tud okozni az is, amikor megváltoznak a baba szopizási szokásai, pedig ez is egy természetes folyamat. Ilyenkor ugyanúgy a szükségleteit kell követni, és minden rendben lesz. Ezekben a helyzetekben is az a fő feladatunk, hogy megnyugtassuk az édesanyát, és megmagyarázzuk a miérteket. Sok esetben a kismamák egymást is tévútra viszik. Tévhit például az is, hogy „az a jó baba, aki átalussza az éjszakát”, ugyanis természetes, ha a kicsi éjszaka is szopizni szeretne.
– Arról ritkán esik szó, hogy a gyermekágyi időszakban is lehetnek borzasztóan nehéz pillanatok.
– Az tapasztalom, hogy nem igazán merjük felvállalni, ha az életben bizonyos dolgok küzdelmesebben alakulnak – a babavárás körül is kering egy rózsaszín köd. Őszintén úgy hiszem, hogy egy nő életében ennél csodálatosabb dolog nem is történhet, de nem szabad azt gondolni, hogy ebben az időszakban csak csillámporral hintett pillanatokat élhetünk át. Igenis lesznek olyan periódusok, amikor az édesanya kimerült, vagy bizonyos kérdésekben elbizonytalanodik. Ezekben a helyzetekben fontos a támogató közeg, a kismama pedig merjen segítséget kérni, ha úgy érzi, hogy elakadt.
– Milyen táplálkozási tanácsokat adsz az édesanyáknak a szoptatási időszakban?
– A kiegyensúlyozott, változatos étkezésre és az elegendő folyadékbevitelre hívom fel a figyelmüket. Alapvetően az a lényeg, hogy olyan táplálékot vigyen be a szervezetébe a kismama, amit szívesen fogyaszt, ugyanakkor ne legyen egyhangú a táplálkozása. Sokszor úgy gondolunk a szoptatásra, mint egy lemondásokkal járó folyamatra, ami korlátozza az anya mozgásterét, pedig a kisbabánk természetes táplálása az élet része. Az anya a szoptatás mellett is teljesen szabadon élhet, akár még sportolhat is, ha a szervezete azt igényli.
– Lehet olyan, hogy valakinek nem elég jó a teje?
– A tej termelődése az anyai szervezetben prioritást élvez. Az anyatej a baba minden szükségletét fedezi, immunvédettséget ad a számára, és minden megvan benne, ami az egészséges fejlődéshez szükséges. Tehát nincs olyan, hogy egy édesanyának nem elég tápláló a teje. Azt is érdemes tisztázni, hogy a tej nem feltétlenül fehér színű, sokszor egy napszakon belül is változik a színe, lehet sárga, narancssárga és fehér is.
– A legnehezebb kérdés: mikor érdemes abbahagyni a szoptatást? Van erre megfelelő válasz?
– A szoptatás az anya és a baba közös kapcsolatának az alapja, mely mindkettőjük jóllétét szolgálja. Hat hónapig a kizárólagos szoptatást ajánljuk, hiszen ez idő alatt az anyatej teljes mértékben fedezi a baba szükségleteit. Nagyon jó, ha egy éves korig, az anyatej marad a baba fő tápláléka. Egyéves kor után pedig hosszú távú szoptatásról beszélünk. A szoptatás végéről tulajdonképpen az édesanya és a pici dönt, éppen ezért ez teljesen egyéni. Mi azt ajánljuk, hogy addig folytatódjon, amíg jól esik mind a két fél számára. Egy biztos: egyik kismama se érezze rosszul magát azért, mert elfáradt, vagy éppen nehéz már számára ez a szoros kontaktus. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom megemlíteni: ha valaki bármilyen oknál fogva nem tudta fél éves koráig szoptatni a gyermekét, ne hibáztassa magát, hiszen minden csepp tejjel jót tett a kicsinek! Ettől még tudja majd válaszkészen, szeretetteljesen, kötődően gondozni a kisbabáját. Nem szabad elcsúszni abba az irányba, hogy csak az a jó anya, aki sokáig szoptat.
– Végül pedig: miért tartod fontosnak az anyatejes táplálást?
– A szoptatás nemcsak a táplálásról szól, hanem egyfajta kommunikáció anya és baba között. Hiszen lehet, hogy ezzel segítünk a picinek az elalvásban, megnyugtatjuk őt, kifejezzük az iránta érzett szeretetünket. Nem kell tudnunk, hogy valójában miért van szüksége a szopizásra, csak az a fontos, hogy érezze az édesanya közelségét – tapasztalja meg, hogy mindig reagálnak a jelzéseire, és biztonságban van. A szoptatással a kötődést erősítjük és egy stabil, érzelmi alapot adunk a baba számára.

Orosz Helga a kecskeméti kórház védőnőjeként az újszülött babák életének első pár napját egyengeti. A mai napig meghatódik, amikor világra jön egy kis élet, hiszen fantasztikus dolog részese lenni ennek a különleges életeseménynek. Mivel a szakmájában folyamatosan van lehetőség a fejlődésre és a megújulásra, ezért elvégezte a laktációs szaktanácsadó képzést. Így még speciálisabb módon tud segítséget nyújtani a kismamáknak abban, hogy a szoptatás – ami egy természetes kommunikáció a mama és kisbabája között – a szoros anya-gyermek kötődésnek egy fájdalommentes és örömteli alapja legyen.