Miközben a hivatásában folyamatosan lépked előre, az Impulzív Magazin szerkesztői csapatát is régóta erősíti. 10 év kórházi munka után azonban úgy döntött, hogy ideje váltani, a fejlődést pedig saját vállalkozásának a beindításában látta. Milyen út vezetett odáig, hogy megszülessen a Vitality gyógytornarendelő? Erről beszélgettünk Szécsényi Szilvi gyógytornásszal a barátságos, nyugalmat árasztó rendelőben.


– Hogyan képzelted el a saját gyógytornatermedet?
– Mindvégig az lebegett a szemem előtt, hogy egy olyan helyet alakítsunk ki, ahova jó érzéssel lépnek be a vendégek.
– A kellemes környezetben még az izzasztó gyógytornagyakorlatokat is könnyebb végrehajtani.
– Rátapintottál a lényegre, hiszen sokan el sem hiszik, hogy ebben is el lehet fáradni, sőt még a rendszeresen sportolók is meglepődnek, mennyire kemény és fárasztó egy-egy óra. Ugyanakkor többször előfordult már, hogy a gyógytornát összekeverték a gyógymasszázzsal. Gondold el, leül velem szemben a beteg, és várja a kellemes masszázst. (nevet) Persze miután tisztázzuk a dolgokat, elkezdődik a torna, olyan gyakorlatokkal, melyek először lehet, hogy egészen könnyűnek tűnnek, de a foglalkozás végére a vendégek általában jólesően elfáradnak.


– Miért lettél éppen gyógytornász?
– Emberekkel szerettem volna foglalkozni, ez már egészen korán megfogalmazódott bennem. Egy ideig a logopédus szakma vonzott, talán a gyermekkori élmények tereltek ebbe az irányba. Aztán letettem róla, és a továbbtanulási könyvet lapozgatva találtam rá a gyógytornász szakra. Azonban igazán csak a főiskolán szerettem bele, és a mai napig úgy érzem, hogy jól döntöttem, mert azt csinálhatom, ami boldoggá tesz.
– Mi az, ami örömmel tölt el ebben a szakmában?
– Az, hogy segíthetek másoknak. Például óriási felelősséget jelent egy combnyaktörött beteget lábra állítani, hiszen velem teszi meg az első lépéseket a trauma után, a cél pedig az, hogy visszakapja az önállóságát, ehhez pedig az kell, hogy maximálisan megbízzon bennem. Egy ilyen típusú műtét után általában kétségbe esnek a betegek, hirtelen megszűnik a mozgásterük, a mindennapi életük tele lesz olyan, korábban egyszerűen elvégezhető mozgásokkal, amiket most nem tudnak egyedül megoldani. Ehhez társulhat még a türelmetlenség is, hiszen azt remélik, hogy a műtét után egy csapásra minden jól fog menni, és csak később szembesülnek azzal, hogy a rehabilitáció egy hosszú folyamat. Ennek az elfogadásához pedig idő kell. Egy ilyen helyzetben biztatni kell a beteget, és megmutatni neki, hogy lépésről lépésre minden sikerül. Öröm látni, ahogy napról napra erősödnek, úgy fizikailag, mint lelkileg, és kezdenek újra bízni magukban. Minden egyes esetben öröm látni a fokozatos fejlődést, amit a beteg ugyan még nem érzékel az út elején, de én már akkor tudom, hova fogunk eljutni a kezelések során, és milyen látványos lesz a változás. Nekem az a feladatom, hogy mindent megtegyek azért, hogy célba érjünk.


– Szerinted minden gyógytornásznak álma, hogy egyszer eljusson odáig, hogy saját vállalkozást indítson?
– Nem feltétlenül. Én a főiskola befejezése után a kórházban szerettem volna dolgozni, és amíg ott voltam, eszembe sem jutott, hogy esetleg ez másképp is lehetne. A kórházban óriási tapasztalatot szereztem, rengeteg betegséggel, megoldandó feladattal és különböző embertípussal találkoztam napi szinten, megtanultam alkalmazkodni, és türelemmel fordulni a betegekhez. Mondhatni minden osztályon dolgoztam, ami felkészített arra, hogy ma már bármi szembejöhet velem, tudni fogom, hogyan tovább. Az évek során ugyanis olyan rutint szereztem, amire ma biztosan tudok támaszkodni.
– Mi hozta el számodra a változtatás igényét?
– Minden Franciaországban kezdődött. Fél évet dolgoztam kint, közben volt időm tisztázni magamban, a jövőmmel kapcsolatos kérdéseket.
– Milyen válaszok fogalmazódtak meg benned?
– Ott kinyílt előttem a világ, más szemléletmóddal találkoztam, új gyógymódokat ismertem meg, és ezek után úgy éreztem, hogy a kórházi munka már nem nyújt számomra elegendő kihívást. 10 évig dolgoztam ott, ahol percre pontosan beosztották az időmet, munka után pedig a házi betegeimmel foglalkoztam. Ezt már megszoktam ugyan, de vágytam arra, hogy a saját ritmusom szerint dolgozzak és éljek. Határozottan eldöntöttem, hogy mindenképp hazajövök, habár élveztem a kinti létet, a szívem visszahúzott. Ezzel együtt arra is rájöttem, hogy szeretném a saját utamat járni, és nyitni egy gyógytornarendelőt.


– Milyen tipikus problémák esetén érdemes hozzád fordulni?
– A gyerkőcöknek a gerincferdülés mellett, a lúdtalppal gyűlik meg a bajuk, ezzel érdemes időben gyógytornászhoz fordulni, hogy később ne alakuljon ki belőle komolyabb probléma. Azt vettem észre, hogy sokan nem igazán foglalkoznak a gerincferdüléssel, de évekkel később, amikor már derékfájdalommal érkeznek hozzám, kiderül, hogy valójában ez áll a háttérben. A helytelen testtartásból, illetve az ülő munkából adódó derék- és hátfájás a felnőtteknél gyakran előfordul, de gyógytornával ezektől a kellemetlen panaszoktól is meg lehet szabadulni. Rendszeresen érkeznek hozzám olyan betegek is, akik protézisműtéten estek át, de csípő- és térdfájdalommal is sokan küzdenek. A sportolók számára pedig a sérülések utáni rehabilitációt tudom segíteni. A hozzám érkezőknek alapos állapotfelmérést követően, minden esetben személyre szabott terápiás kezelést ajánlok. A gyógytornát jól kiegészíti a lézerterápia, de a karantén ideje alatt volt módom egyéb képzéseket is elvégezni, így már a flossing, a FDM, és Schroth-módszer alkalmazásával is segíteni tudom a páciensek gyógyulását. (ezekről később külön cikk fog megjelenni – szerk.).


– Miért éppen a lézerre esett a választásod?
– A lézerterápiát már régóta ismertem, de Franciaországban a saját bőrömön is megtapasztalhattam a pozitív hatását. A barátnőmmel egy köredzésen vettünk részt a szabadban, amikor a dombról lefelé szaladva erőteljesen meghúzódott a combizmom. A kint dolgozó gyógytornász kollégák ajánlották, hogy a lézeres kezeléssel, sokkal gyorsabban helyreáll az izom eredeti állapota, hiszen ez a módszer felgyorsítja a gyógyulási folyamatot. Ott próbáltam ki először ezt a gyógymódot, és három alkalom után már nem éreztem a kellemetlen fájdalmat. Akkor jutott eszembe, hogy milyen jó lenne az eddig alkalmazott terápiákat lézeres kezeléssel kiegészíteni.
– Hogyan képzeled el a vállalkozásodat 10 év múlva?
– Bízom benne, hogy egyszer eljutok odáig, hogy a gyógytornát összekapcsolhatom más, az egészséggel kapcsolatos gyógymódokkal, és így egy komplex egészségközpontot hozhatunk létre. Ez azonban még a jövő zenéje, addig pedig a saját vállalkozásom kiépítése a cél.

Fotó: Panna