A 21. századi ember élete olyannyira felgyorsult tempóban halad, hogy a többségünk már alig ismeri az unatkozás kifejezését. Éppen ezért mentális és fizikai egészségünk megőrzése érdekében, szükségünk van a társadalmilag elvárt és szoros időbeosztású kötelezettségeink mellett – lásd munka és/vagy tanulás –, olyan szabadidős tevékenységek űzésére is, amelyek kiszakítanak bennünket a szürke hétköznapokból, és amelyek segítségével sikerül kialakítanunk a számunkra hasznos úgynevezett slow living életmódot.

Fontos tudnunk azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezután csigatempóban kellene továbbhaladnunk az életünkben, hanem az a cél, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt.

Na de, mi is az a slow living életmód, és hogyan tudjuk elsajátítani?
A slow living kifejezés magyarra fordítva lassított életmódot jelent. Napjainkban egyre többen érdeklődnek a módszer iránt – leginkább a nyugati országokban elterjedt, de 2012 óta Magyarországon is jelen van. Ennek a filozófiának négy alappillére van, a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, és ezekre épülve maga a közösség.

A slow mozgalom lényegét, egy szomorú történeten keresztül a legegyszerűbb megérteni. Az 1980-as években egy japán férfi, aki a legsikeresebb volt az országában, úgy érte el ezt a hírnevet, hogy heti 90 órát dolgozott. A munkáltató cég elismerése jeléül további feladatokkal bízta meg őt, melynek következtében a fiatal férfi néhány évvel később, mindössze 26 évesen elhunyt. Mindnyájan el tudjuk képzelni, hogy ez a rengeteg túlóra milyen sok negatív következménnyel járhatott: a férfi minden perce folyamatosan be volt táblázva, még az ebédjét is a munkahelyén, az íróasztalánál ülve tudta csak elfogyasztani. Idővel azonban szép lassan eluralkodott a stressz az egész testén és lelkén, és a szervezete végül feladta a küzdelmet.

A hasonló testi-lelki kiégés elkerülése érdekében született meg a slow living filozófia. Ezt az életmódot viszont csak tudatosan alkalmazva érhetünk el sikereket az életünkben. Felgyorsult napi rutinunkból ne hirtelen váltsunk át az új szemléletre, hanem szépen lassan és fokozatosan – mindent csak mértékkel. Tehát ne a kéziféket húzzuk be rögtön, hanem apránként csökkentsük a tempót.

A rohanó élet képe, sajnos nagyon is valóságos, azonban a folyamatos gyors haladás korszerűtlen, egészségtelen és hosszabb távon fenntarthatatlan. Érdemes tehát a sok teendő közepette időről időre lelassítanunk és olykor megállnunk.

Mára már szinte minden tevékenységnek megvan a maga „lassú” változata is. Gondolok itt például arra, hogy egy repülőút helyett válasszuk inkább a vonatozást, az online vásárlást cseréljük le egy jó kis bevásárlókörútra, a kínai kacatok beszerzése helyett pedig a kézműves és termelői darabokat vásároljuk meg. Ezenkívül meg kell tanulnunk kiélvezni az anyatermészet által nyújtott csodákat – például a nyári forróságot vagy éppen a téli dermesztő hideget. Ahogy az élet minden apró pillanatának varázsát is fel kell fedeznünk: az otthon pörkölt kávé illatát, a kutyánk védelmező ugatását, vagy a tapasztalataink által nyert bölcsességeken való elmélkedést. Csodáljuk meg a ragyogó napfelkeltét és a mesés naplementét, és tanuljuk meg minden falatot megízlelve élvezni a gasztronómiai finomságokat.

Íme, néhány tipp, amely segíthet abban, hogy ezt a fajta életmódot lassan beépítsük a mindennapjainkba:

  • telefonozás, tévénézés és laptopozás helyett, inkább a szeretteinkkel töltsük az elalvás előtti időt
  • élvezzük a meleg nyári estéket a teraszon ülve, akár egy pohár vörösbor mellett
  • a hideg idő beköszöntével egy meleg, kötött pulóverbe bújva kortyolgassuk kedvenc forró italunkat (forró tea, forró csoki), miközben a legkedvesebb könyvünket olvassuk
  • szenteljünk több időt a hobbinkra – amennyiben még nincsen, úgy keressünk egyet
  • vegyünk ki több szabadnapot, ha úgy érezzük, hogy kimerültek vagyunk
  • mozogjunk rendszeresen
  • minden héten legalább egyszer töltsünk együtt a kedvesünkkel egy romantikus estét
  • ezek mellett persze ugyanúgy szánjunk magunkra énidőt, de ezt már szigorúan napi szinten – például egy hosszú habos-babos, illóolajos fürdő formájában.

Fontos, hogy megértsük, ennek a módszernek az alkalmazása nem egy rövidtávú projekt, amit gyorsan le kell tudnunk. Ez egy életmód, amit meg kell tanulnunk rendszeresen, számunkra hasznosan és működőképesen alkalmazni a mindennapjainkban.

Szerző