Az életmódváltás egyik pozitív hozadéka a lelki formálódás: ahogy a testünkkel foglalkozni kezdünk, az óhatatlanul visszahat a lelkünkre is. A kívülről induló változás pozitív erőként hat, és az előre kitűzött célok elérésével fokozatosan nő az önbizalom. Sipos Niki is ezt tapasztalta meg a BodyShape Szépségszalonnal közösen indított nyolchetes életmódváltó programunk során. A kezdetben (itt olvashatod el az első beszélgetésünket)  még önmagával elégedetlen, csak a hibáira fókuszáló Niki, most, mint egy vibráló színekben pompázó lepke repked a boldogságtól, mert megtalálta önmagában a szépet. Az utazása ezen a ponton azonban még nem ért véget, de egy mérföldkövet már letett, mint egy tökéletes vonatkozási pontot az önszeretet útján.


– Milyen szavakkal jellemeznéd a mögötted álló nyolc intenzív hetet?
–  A kitartás biztosan az elsők között szerepel, az adta ugyanis az erőt ahhoz, hogy elérjem a célomat. A másik azt hiszem a türelem – ezt még tanulnom kell, de ez az időszak jó lecke volt arra, hogy sokkal türelmesebb legyek saját magammal szemben. Annyira szuper volt az egész program! Csak hálás lehetek azért, hogy mindezt megélhettem: feszegethettem a határaimat, és bebizonyíthattam magamnak, hogy én is képes vagyok rá, még ha ebben eddig kételkedtem is. Nyilván voltak hullámvölgyek – ez azt hiszem elkerülhetetlen –, és azokból kellett valahogy újból előre kapnom, de ebben is rengeteget segített a csapat és a családom.
–  A nagy kérdés, hogy mi jön ezután?
– Elkezdtem kialakítani a saját rendszeremet, és az elmúlt időszakban egy „szűrő” is kialakult bennem, ami abban segít, hogy rangsoroljam az ételeket. Már az is zsigerből jön, hogy miből mennyit ehetek, és még mérleget sem kell használnom, mert hozzászoktam a megfelelő mennyiségekhez. A sporthoz is ragaszkodom, és végre van lehetőségem az uszodába is eljárni. Megszoktam, hogy főként otthon készítem el az ételeket, és már azt is tudom, hogy akár meggyes pitét is ehetek, csak a hozzávalókon kell változtatnom, ahogy a kedvenc édességemet, a császármorzsát sem kell elfelejtenem, mert azt is el lehet készíteni egészséges módon. A program alatt szigorúan betartottam a táplálkozási javaslatokat, mert ez kellett ahhoz, hogy az új szokásokat behozzam az életembe, de most már megengedek magamnak némi rugalmasságot. Annyira jó, hogy az alapokat megtanulhattam, és tudom, ha ezekhez ragaszkodom, akkor nem kell attól tartanom, hogy a kilók ismét felszaladnak.


– Ebben is megtalálhatjuk az arany középutat.
–  Abszolút. A dolog kulcsa pedig szerintem a mérték, illetve a rendszeresség. Ezeket kell szem előtt tartani.
– A fotózáson egyszerűen ragyogtál!
–  Óóó… Azóta is ódákat zengek arról a napról! És tudod, mi az érdekes? Eddig soha nem tudtam megdicsérni magam, főleg nem mások előtt láttatni, hogy mire vagyok képes. Nemcsak a külsőmben nem találtam meg azt, amit szerethetek, de a munkában elért sikereimnél sem álltam meg, hogy beismerjem, ha valamiben jó vagyok. De a fotózáson valami megváltozott bennem, mert végre azt éreztem, amit előtte még soha: én is szép vagyok. Alig hittem a szememnek, amikor a képeken viszontláttam magam… Egyszerűen hihetetlen volt! A fotózás teljesen magával ragadott, csak úgy lubickoltam a modell szerepében, és teljesen feltöltődtem pozitív energiával. Ebből az élményből azóta is erőt tudok meríteni.
– Egy másik oldaladat hozta elő és mutatta meg, amitől kezdetben tartottál.
– El sem tudtam képzelni magam ezekben a szettekben, mert azt gondoltam, hogy nem lennék bennük önazonos. Aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, és hagytam, hogy a profi csapat kihozza belőlem a maximumot. És visszanézve a fotókat, fantasztikus volt mindegyik összeállítás, a sminkkel és a frizurával együtt! Amikor kiválasztottam azokat a képeket, amelyek a legjobban tetszenek, feltűnt, hogy alig van olyan, amelyiken hibát találok. Pedig én aztán kritikus vagyok önmagammal szemben! (nevet) Sokáig nézegettem a fényképeket, mire összeállt a kedvenceim listája.


– Emlékszem, az első fotózáson ragaszkodtál a feketéhez, és úgy kellett rábeszélni, hogy dobjuk fel egy kis színnel.
– És látod, eljutottam odáig, hogy az élénk színektől sem riadok vissza. Már tudatosan nem a feketéhez nyúlok rögtön, bár ettől még szeretem, de már más színekben is jól érzem magam.
– Miért van szükség arra, hogy minden reggel a mérlegre állj? Megnyugtat?
– A mérleg a legnagyobb ellenségem, és borzasztóan gyűlölöm, de ettől függetlenül kíváncsiságból ráállok, és persze felvidít, hogy mindig pozitív csalódás ér.
– És a tükör?
– Nincs bajom vele, mondhatni barátságot kötöttünk. (mosolyog)
– Elmeséled, hogyan találtatok egymásra Péterrel?
– A mi történetünk sorsszerű volt. Talán nyolc évvel ezelőtt ismertük meg egymást, akkor még egyikünk sem volt szabad. Ennek ellenére a sors úgy hozta, hogy időnként összefutottunk, váltottunk néhány szót, és a névnapokon, születésnapokon mindig írtunk egymásnak – de ennyi, és semmi több. Aztán egyszer véletlenül ismét egymásba botlottunk, amikor éppen egyikünknek sem volt kapcsolata, és akkor már nem engedtük el egymást. Rögtön éreztem kettőnk között az ősbizalmat – amikor nincsenek kérdőjelek.


– Egy hét múlva mondod ki a boldogító igent!
– Csak az utóbbi napokban tudatosult bennem, hogy pénteken végre eljön az én nagy pillanatom. Egészen addig talán fel sem fogtam, hogy mindez velem történik. Tudod, annyi esküvőn voltam már, és olykor felmerült bennem a kérdés, vajon egyszer én is ott állhatok-e menyasszonyi ruhában, izgatottan?! Tulajdonképpen az egész életmódváltó program fénypontja az esküvőm lesz.
– Mitől lesz tökéletes számodra a nagy nap?
– Ha azok vesznek körül, akiket szeretünk, és minden úgy alakul, ahogy azt gondosan megterveztem. Az esküvő hajrájában azért van bennem némi feszültség is, hiszen azt szeretném, ha mindenki jól érezné magát.
– Az a legfontosabb, hogy Ti élvezzétek a nap minden egyes pillanatát!
– Még tudatosítanom kell magamban, hogy ez tényleg rólunk szól, és nem másnak kell megfelelnem, hanem csakis magunknak. Végül is minden úgy lesz tökéletes, ahogy majd alakul, kár is ezen aggódni. Ha látnád, milyen precíz forgatókönyvet készítettem! (nevet) Semmit nem bíztam a véletlenre, ha mégis valami másképp alakulna, akkor sem nyomhatja rá a bélyegét a hangulatunkra. Szeretném megélni minden pillanat varázsát, mert ez a nap egyszeri és megismételhetetlen lesz.
– Fő a maximalizmus?
– Épp ellenkezőleg, olykor annyira jó lenne, ha nem ragaszkodnék annyira a saját szabályaimhoz. Nekem azt kell megtanulnom, hogy rendszer legyen az életemben.
– Jól érzem, hogy Péter lazábban áll az élethez?
– Sokkal rugalmasabb, mint én, az biztos! Jó hatással van rám, mert amióta megismertem, könnyebben elengedek dolgokat, és nem rágódom annyit rajtuk.


– Mit szeretsz benne a leginkább?
– Hogy borzasztóan pozitív. Míg bennem hamar megfordul egy-egy negatív gondolat, addig ő képes minden helyzetben meglátni a jót.
– Ezek szerint neked a pohár félig üres?
– Biztosan sokan meglepődnek ezen, mert általában mosolygok és jókedvű vagyok, de ennek ellenére nekem folyamatosan azon kell dolgoznom, hogy minél több legyen abban a bizonyos pohárban.
– Valóban nem erre a válaszra számítottam…
– A maximalizmusom a mozgatórugója ennek az egésznek. Rengeteg energiát felőröl, hogy óhatatlanul is mindig azt figyelem, hogy min lehetne javítani, így viszont nem a pozitív dolgokra fókuszálok. Péter ebben is példa előttem: ő finoman mindig rámutat egy helyzet jó oldalára, és sosem a hibát keresi, hanem a megelégedik azzal, ami van.
– Az esküvő után, ugye jön egy kis láblógatás?
– Az már biztos, hogy elutazunk a Balatonra, és ez most tényleg csak a feltöltődésről fog szólni. Nincs különösebb tervünk, egyszerűen szeretnénk magunk mögött hagyni az elmúlt időszak minden feszültségét, élvezni a napfényt és a Balaton hűsítő hullámait – mint férj és feleség.

(X)

Fotó: Panna