Idén is csupa lelkesedéssel vágtunk bele a BodyShape Szépségszalonnal közösen megálmodott „Hozd ki magadból a legtöbbet!” életmódváltó programba. Minden egyes résztvevő eltérő utat jár be a nyolc hét során, és a tapasztalataik megosztásával azokat szeretnék inspirálni, akik hozzájuk hasonlóan készek a változtatásra. Legutóbb Sipos Niki lett a szerencsés „kiválasztott”, aki öt héttel ezelőtt elszántan vetette bele magát az életmódváltásba, hogy júliusban, élete nagy napján, az esküvőjén önmaga legjobb formáját hozhassa. A beszélgetésünk során olyan mély témák is előkerültek, mint a másoknak való megfelelés, az önszeretet, az idő tudatos beosztása és a belülről fakadó szépség.


Niki küzdelme a kilókkal és önmagával
– Gyerekként abszolút a ducik közé tartoztam, de szépen lassan, ahogy nőttem, változott a súlyom is. Sokáig nem is volt gondom a kilókkal, aztán jött egy hullámvölgy az életemben, és megint felszaladt rám némi felesleg, ami egy idő után egyre inkább zavarni kezdett. Persze rám is hatott a külvilágból érkező nyomás: a nő csak vékonyan szerethető. Te jó ég, mennyi időt felemésztett egy-egy sikertelen fogyókúra! Borzasztó utat jártam be: rengetegszer sanyargattam magam, alig ettem, koplaltam, aztán persze a leadott kilók duplája jött vissza. Gyakran küzdöttem a jojóeffektussal. Folyamatosan birkóztam a súlyommal, miközben egészen máshol kellett volna keresnem a probléma gyökerét. Tudod, mindig irigyeltem azokat a nőket, akik molettebb testalkatúak, mégis, amikor megjelennek, magabiztosságot sugallnak. Ez is azt mutatja, hogyha békében vagy önmagaddal, akkor az egyértelműen megmutatkozik a kisugárzásodon.
Vékonyan, de boldogtalanul
– Egyszer mindössze három hónap alatt huszonöt kilót leadtam. Azt hittem, hogy így kinyílik előttem a világ, közben azzal szembesültem, hogy semmi nem változott körülöttem, minden épp olyan maradt, mint előtte. Akkor épp szingli voltam, és abban reménykedtem, hogy ezek után rám talál a szerelem. Ott álltam vékonyan, és mégsem éreztem boldognak magam. Pedig eleinte pozitív megerősítéseket is kaptam, de a végén már túlzásokba estem, és egyre többen megkérdezték: Valami baj van? Olyan sápadtnak tűnsz. Aztán persze továbbra is jött velem „csomagként” a torz tükörkép, ezért még mindig azt éreztem, hogy így nem vagyok elég jó.
A koplalás árnyoldala
– A szervezetemet konkrétan megviselte ez a drasztikus változás, és a koplalásnak meglett a böjtje. Majdnem négy év kellett ahhoz, mire regenerálódott a testem. Amikor hirtelen megvontam tőle az alapvető tápanyagokat, csomókban kezdett hullani a hajam. Persze egyből nem fedeztem fel a párhuzamot, és jó ideig az orvosok sem találták a kiváltó okot. Jó pár kapszulát és hajszeszt kipróbáltam, de nem volt elég külsőleg támogatni a szervezetemet, először belülről kellett pótolnom mindazt, ami hiányzott. Ma már tudom, hogy az életmódválás folyamatát nem lehet felgyorsítani, időt kell rászánni, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha ezt tudomásul veszed, akkor fantasztikus változást érhetsz el.


Mégis szerethető vagyok?
– Igazából csak a hibákat kerestem magamban, és mindig találtam valamit, ami nem tetszett. Pedig most visszagondolva teljesen normális alkatom volt. Fölösleges köröket futottam, mert akkor még nem tudtam, hogy nem a külsőségek határozzák meg, hogy milyen ember vagyok. Nem attól leszek jobb, hogy tökéletes az alakom, hanem attól, amit leteszek az asztalra, ahogy viszonyulok másokhoz, ahogy viselkedem az embertársaimmal – ezek a dolgok fognak meghatározni engem. Az a fontos, hogy én szeressem magamat, aki pedig nem fogad el így, azzal nincs dolgom. De ezt nem tudtam volna megmagyarázni az akkori énemnek.
A bántó kritika örök sebeket okoz
– Anno olyan emberek vettek körül, akik durva szavakkal illettek – ezek belém égtek. Holott visszanézve az akkor készült fotókat, egyáltalán nem voltam kövér, mégis elültették bennem ezeket a gondolatmagokat, és onnantól kezdve azonosultam a jelzőikkel – mindent elhittem, nem kérdőjeleztem meg a véleményüket. Az utóbbi időben jöttem csak rá, hogy nem az számít, mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy legbelül boldognak érezzem magam. Ehhez szerintem fel kell nőni, meg kell érni rá.
Fürdőruhában egy tapodtat se! Vagy mégis?
– Soha nem vonzott a sport, nem is érdekelt, abszolút nem vagyok otthon benne. Érdekes, hogy sokáig a víztől is távol tartottam magam. Tudod miért? Ez is a testképzavaromhoz köthető. Régen nem lehetett rávenni a strandolásra, mert nem szerettem fürdőruhát viselni. Ha mégis rászántam magam, akkor csak úgy, hogy senki ne lásson meg. Ennek ellenére az orvosom javaslatára tavaly elkezdtem uszodába járni. Heti kétszer úsztam, és egy idő után elkezdtem élvezni. Láttam magamon a fejlődést, mert egyre hosszabb távot tudtam megtenni, és ez motivált. Nem mellesleg az úszás szuper jó testformáló edzés, pedig világéletemben irtóztam a víztől. Ki gondolta volna, hogy egyszer az úszás szerelmese leszek?


Az időhiány nem lehet kifogás!
– Most óriási lehetőséget kaptam. Egy ideig fel se fogtam, mi történik velem. Az nem volt kérdés, hogy alázatosan végigcsinálom a programot, mert, amibe én belefogok, azt erőn felül is befejezem. Közben szépen körvonalazódott minden: találtunk a naptáramban olyan szabad órákat, amiket edzésre és testkezelésre tudok fordítani, és a terv megalkotása után elkezdtem élvezni a folyamatot. Már látom a változást is, és tudom, hova tartok. Hiszek abban, hogy elérem a célomat.
A régi szokások felülírása
– Már én is elhiszem, hogy a napi ötszöri étkezést nem viccből találták ki. Régebben előfordult, hogy reggeli nélkül indultam el dolgozni, és először tíz órakor kaptam be pár falatot. Természetesen addigra már nagyon éhes voltam, úgyhogy valami szénhidrátdús harapnivalóval próbáltam csillapítani az éhségemet. Legközelebb csak este ettem, amikor hazaértem, és ilyenkor farkaséhesen persze jóval többet került a tányéromra, mint amennyire szükségem lett volna. Így szépen lassan ismét felszaladtak rám a kilók. A megfelelő folyadékbevitelre sem figyeltem: volt, hogy naponta két deci vizet ittam, és fel sem tűnt, mert nem voltam szomjas – a szervezetem biztosan hozzászokott ahhoz, hogy nem iszom eleget. Most már tudom, hogy a rendszeresség és a tudatosság a sikeres életmódváltás kulcsa.
Az otthon főzés előnye
– A hétköznapok egyik sarkalatos pontja lett a főzőcskézés, amire ugyancsak időt kell szakítanom, még úgy is, hogy viszonylag gyorsan elkészíthető ételekről van szó. Általában több napra előre gondoskodom a menüről, és ez tudatosságra tanít, mert tervezést igényel. Mivel általában későig dolgozom, így este főzök. Szerencsés vagyok, mert a vőlegényem mindenben segít: mellettem áll és támogat lelkileg, ha pedig éppen arra van szükség, akkor este tízig ott van velem a konyhában. Óriási előnye van annak, hogy saját magam készítem el a fogásokat, hiszen így pontosan tudom, hogy miből mennyit tartalmaznak. Már a folyamat közben rettentő kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a végeredmény. Az alapanyagok közül talán egy sem volt olyan, amit előtte ne használtam volna, inkább a mennyiségekre kell ügyelnem, mert olykor nehéz ellenállni a kísértésnek. (nevet) Érdekes, hogy régen nagyon sokszor gondoltam úgy magamra, mint egy feneketlen katlanra. Csak ettem és ettem, mégsem éreztem teltségérzetet, ugyanakkor jól tudtam, hogy a kelleténél több táplálék jutott a szervezetembe, így persze jött a lelkiismeret-furdalás. A kimért adagok most segítenek a kontroll megtartásában.


Az edzés áldásos hatása
– Az edzés energiát ad a mindennapokhoz. Általában fáradtan kezdek el tekerni az InfraSlimX-ben, de a végére felpörget. Ez lett az énidőm, ami eddig háttérbe szorult. Mindig is éreztem, hogy szükségem lenne rá, de a munka úgy bedarált, hogy a feltöltődés rendszerint elmaradt. Most már a sport a legjobb stresszlevezetés számomra, nem az evés.
A támogató közeg megtartó ereje
– Egy lelkes csapat vesz körül: odafigyelnek rám, motiválnak, és észreveszik, ha lelki fröccsre van szükségem. Az a furcsa az egészben, hogy most én vagyok a középpontban, pedig a mindennapokban általában a sor végére kerülök. Nagyon inspiráló tud lenni, hogyha egy ilyen szuper csapat támogat.
Az öngondoskodás szerepe
– Az életmódváltás rengeteg új változást hoz az életembe. Például másképp indulnak a reggelek: nem ébredek fáradtan, és energikusnak érzem magam. A belső világomra is jó hatással van, hogy végre a kezembe vettem az életem irányítását, miközben odafigyelek a testem működésére. Tény, hogy nagyon sok energiát kell belefektetnem: rendszeresen edzek, bár olykor majd belehalok, de végigcsinálom, mert jó érzés, hogy teszek magamért. Lehet, hogy csak késő este végzek a teendőimmel, mégis mindig főzök magamnak, mert ez is értem van, az egészségemért. Ez a valódi sikerélmény! Minden attól függ, hogy mennyi időt szánok önmagamra és arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Fotó: Panna