Az édesanyákban rengeteg kérdés kavarog, amikor megtudják, hogy a gyermeket hordanak a szívük alatt. De nincs miért aggódni, mert a védőnőkhöz bizalommal fordulhatnak. Ők hasznos tanácsokat adnak, felkészítik az édesanyákat a baba születésére, majd a gyermekek felcseperedésénél is jelen vannak. Sőt, az egész család egészségére figyelnek. Milyen tanácsokat hallhatunk egy védőnőtől? Milyen hibákat követnek el a szülők? Hogyan nevelhetjük következetesen a gyermekünket? Ezeregy kérdés felmerült miközben Répási Erika védőnővel beszélgettem, aki sok édesanya „védőangyala”.


– Milyen egy jó védőnő?
– Aki szívvel lélekkel végzi a munkáját, és figyel az egész családra. Nagyon fontos a lelkiismeretesség és az empátia. A családokhoz rendszeresen járunk, látjuk az újszülötteket, kisgyermekeket és az idősebb generációkat is. Nagy rálátásunk van a család problémáira. Sok esetben észleljük a konfliktusokat is. Egy védőnő feladata a prevenció, az egészségnevelés és az egészségfejlesztés. Nyitott szemmel kell a családot látogatni. Ha valaki betegség tüneteire panaszkodik, szűrésekre kell irányítani.
– Akkor ezek szerint nem csak a babát és az édesanyát figyeled?
– Az a jó védőnő, aki az egész családot óvja!
– Mikor lépsz be a család életébe?
– A gondozás nem a születéstől kezdődik. Már iskolában találkoznak a gyermekek a védőnővel, aki felkészíti őket a felnőtt, illetve a családi életre. Aztán a babaváráskor újra találkozunk, és egészen az idős korig látjuk őket. Sokszor megállítanak olyan idősek tanácsot kérni, akikkel évekkel azelőtt találkoztam. Utcán, babaklubban, kerekítőn kérnek segítséget. Nagyon szívesen válaszolok, bár nehéz úgy jó tanácsot adni, hogy pontosan nem ismerem a körülményeket és a családot.
– Azt olvastam, hogy akkor működik jól a védőnői szolgálat, ha a család barátként tekint a védőnőre. Mit gondolsz erről?
– Én ragaszkodom ahhoz, hogy ha egy új kismama érkezik hozzám, és nem ismerem, akkor magázom, de az első családlátogatáson felajánlom, hogy tegeződjünk. Nagyon könnyű baráti kapcsolatot kialakítani, de nem szabad tolakodónak lenni.
– Mit tapasztalsz, megfogadják a tanácsaidat?
– Azt gondolom, igen. Nyilván van olyan, aki nem ért egyet az iránymutatásommal, akkor sem haragszom rá, csak megpróbálom a fokozatosságra kérni például a táplálás terén.
– Mondasz egy hibát, amire fel szoktad hívni a figyelmet?
– Például az anyuka mindig karban ringatva altatja el a csecsemőt. Tudom, hogy ez akkor, abban a helyzetben kellemes mindkettőjüknek, mert így alszik el a leggyorsabban a baba. Csak ahogy halad az idő, egyre nagyobb lesz a csemete, nehéz lesz ringatni, viszont ő követelni fogja ezt. Ezek a gyerekek sokkal rosszabb alvók, mert amikor felébrednek, mindig azt a helyzetet keresik, ahol elaludtak. Ritka az az eset, amikor elringatnak egy kisbabát és utána már nyugodtan végigalussza az éjszakát. Minél gyorsabban érdemes ezen változtatni, mert ha már megfordul hasra és vissza, felül, feláll, sokkal nehezebb. Meg kell tanítani egyedül elaludni.
– Sok pici pedig a szülővel alszik. Hogyan érvelsz ellene, mivel győzöd meg a szülőket, hogy ezen változtatni kell?
– Azt gondolom, hogy az együtt-alvás akkor, amikor úgy dönt az anya, jó megoldás, mert ha felébred éjjel a pici, nem kell átrohanni a másik szobába. Hosszú távon nem pihentető így az alvás egyikőjüknek sem. Lehet, azt gondoljuk, hogy ezek a gyerekek jobban alszanak, de nem így van! Sokkal éberebbek, állandóan keresik a szülőkkel a testi kontaktust, várják az anya érintését.
– Több édesanyától hallottam, hogy amióta megszületett a gyermeke, az alvás „kimaradt” az életéből.
– Akkor van baj, ha az édesanya 5-6-szor szoptat vagy felkel egy éjjel, mert a gyerkőc úgy szeretné. Először még azt mondják, hogy „hát azért vagyok itthon, hogy fölkeljek éjjel hozzá”! Szoptatás párti vagyok, igény szerint szoptatunk, de nem tesz jót azzal az anya, hogy ilyen sokszor van fent éjjel a baba és a mama is. Nem pihenik ki magukat. Az anya is természetesen fáradt lesz, ami egy idő után konfliktust fog okozni, mert türelmetlen lesz az egész családdal. A baba megérzi, hogy az anyja ingerlékeny és még sírósabb lesz. Ekkor szokták mondani, hogy most segítsek, mert nem bírják tovább. Ilyenkor meg kell tanítani egyedül elaludni. Minél nagyobb, annál nehezebb, de ha a szülők eldöntötték, hogy végig csinálják, akkor sikerülni fog. Nem szeretem a „hagyjuk sírni, majd abbahagyja” megoldást. Ha mi rontottuk el, segítsünk neki helyrehozni. Bár nem is rontottuk el, mert akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a pici megnyugodjon.
– Milyen alapelveket tartsz fontosnak a nevelésben?
– A következetességen van a hangsúly. Ha eldöntesz valamit, akkor ahhoz kell tartanod magad. Ha valamit nem engedtél meg, akkor utána se változtasd meg a döntésed! Szerintem az a gyerek lesz kiegyensúlyozott, akinek szabályokat és korlátokat is felállítanak a szülők. Mindent meg kell beszélni velük.
– Hol rontják el a szülők?
– Ha cirkuszol a gyerek és az anyuka azt mondja „inkább odaadom neki, csak nyugalom legyen!”, attól kezdve egyre több mindent ki fog harcolni. Többször láttam már olyat, hogy leveti magát az utcán a földre a gyerkőc és nem tud vele mit kezdeni az anyja. Ha a gyermek látja, hogy erre az anya nem vevő, mert sétál tovább, akkor abbahagyja rövid időn belül a hisztit. De ha az anya ettől rosszul érzi magát és elkezd neki könyörögni, tovább fogja folytatni a sírást, hátha eléri a célját. Bizony-bizony, legtöbb esetben el is éri.
– Bármikor változtathatunk?
– Igen, csak el kell döntenünk és határozottnak kell lennünk. Nem szabad a gyereket bántani, kiabálni velük, de legyen a hangunk határozott.
– Lehet egyáltalán a gyereknevelést tanulni?
– A szülői minta erősen él mindenkiben. Amikor azt mondja az anyuka, hogy „én nem akarom úgy elrontani, mint az anyám”, majdnem biztos, hogy ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, hiszen ő abban nőtt fel. Ez a minta a tudatalattiban ott van. Nagy odafigyeléssel lehet rajta változtatni. Azt gondolom, az a fontos, hogy a nagy dolgokban értsenek egyet a szülők és ezeket következetesen tartsák be, bármi is történjen. A kis dolgokban nem baj, ha máshogy gondolkodnak, hiszen az élet nem olyan, hogy elindulunk az úton és csak egy irány létezik. Szövetséget kell kötniük egymással a nevelés terén is, akkor lesz kiegyensúlyozott, boldog gyermekük.
– Milyenek a mai szülők, ha lehet így általánosítani?
– Nem szabad, de általánosságban elmondható, hogy minél idősebb egy anyuka, annál aggódósabb, engedékenyebb, főleg akkor ha az első gyerekről van szó. Sokkal nyitottabbak a mai szülők, de az internet adta tanácsok gondot okoznak. Nekem nagy szívfájdalmam a televízió, a tablet és a telefon. Ha látom, hogy egy csecsemő mellett szól a tévé, akkor megkérem, hogy kapcsolják ki. Sajnos gyorsan rászoknak a villogó fényekre, majd később nézik, utána már követelik is. Meséljünk nekik inkább, mert ha nézi a mesét, nem tud kérdezni, gyorsan történnek az események. Nem tudja feldolgozni az információkat. Sokkal több a beszédhibás, a figyelem zavaros, a magatartás problémás gyermek, mióta ilyen korán és ilyen sokat használják a gyermekek ezeket az eszközöket.
– A televízió a hiszti ellen is bevált módszer…
– Abszolút! Ilyenkor szoktam megkérdezi, hogy miért nem lehet ölbe venni, megnyugtatni és játszani vele? Túl sok villogó, csörgő-zörgő játékot vesznek, közben meg nem tanítják meg a gyereket játszani. Úgy gondolom, hogy kevesebbet játszanak a mostani szülők a csemetéjükkel. Persze ezt sem lehet általánosítani, mert van, aki most is a közös mesét, játékot helyezi előtérbe. Néha megdöbbentő, hogy 2-3 éves korú gyerekeknek már saját tabletjük van. Azt tanácsolom, hogy minél később kerüljenek kapcsolatba ezekkel a kommunikációs eszközökkel a kicsik. Vonjuk be őket a pakolásba, házimunkába már nagyon korán. Szeretnek segíteni a felnőtteknek, csak ne törjük le őket, ha nem megy úgy a munka, ahogy mi szeretnénk.
– Visszatérve az interneten szerezett tudásra. Mikor okoznak ezek problémát?
– A média annyi mindent kínál. Rengeteg cikket olvasnak a problémákról, amiért utána félnek, aggódnak. Ezért szoktam azt kérni, hogy, ha bármi kérdés felmerül, akkor hívjanak, jöjjenek tanácsadásra. Nem jó, ha az információk között próbálnak eligazodni, és mire velem találkoznak, addigra már teljesen „összezavarodtak”. Az a jó, ha kérdeznek bennünket. Szoktak cikkeket mutatni például arról, hogyan kell táplálni a gyermeket, mit mikor vezessenek be. Nem lehet egységes a táplálás, hiszen minden baba más, másképpen reagál az ízekre. Körzeten belül is adhatok ugyanolyan korú csecsemőnek különböző tanácsot, mert másképpen lehetett fokozatosan bevezetni a különböző ételeket. Van, aki rögtön elfogadja, van, aki két hét után is csak 2-3 kanállal eszik meg a gyümölcsökből. Én ismerem őket, így tudom, kinek éppen mire lesz szüksége, mi lesz a következő lépés.
– Hogyan látod át ezt a rendszer?
– Nem okoz gondot kitalálni, ha meglátok édesanyjával egy körzetemben lévő csecsemőt az utcán, hogy hány hónapos. Ha egy várandós kismamára ránézek, akkor tudom, hogy melyik trimeszterben jár. Ugyanígy a gyerekeknél: biztosan tudom, hogy megfordult-e már, vagy éppen mit evett az utolsó találkozáskor. Ezeket az információkat elraktározom jó mélyre, és mindig elő tudom hívni. Az viszont érdekes, hogy régen pontosan tudtam, ki melyik évben, hónapban született, most viszont sokkal több családot gondozok, szélesebb rétű a munkánk, így ez már nem mindig sikerül.


– Miért tartod fontosnak, hogy a kismamák között barátságok szövődjenek?
– Fontos, hogy beszélgessenek egymással a kismamák. A babamasszázs összehozza az anyukákat, mert együtt is szoktunk gyakorolni. Jó kis barátságok alakulnak ki anyukák, és gyerekek között. Több esetben tartják egymással a kapcsolatot, együtt sétálnak, kirándulnak. Egymásnak is tudnak jó tanácsot adni.
– Akkor Te is folyamatosan tanulsz a kismamáktól?
– Nagyon sokat! Ha az ötletem nem válik be, akkor lehet, éppen az ismerős anyukától fog jó tippet szerezni. Elfogadom és belátom, ha egy másik módszer hatékonyabb, sőt, a következőkben már lehet, hogy én is azt javaslom. Könyvből nem lehet megtanulni a védőnőséget, az iránymutatásokat igen, de a tapasztalat mindennél többet ér.
– Az apukákról eddig még nem beszéltünk. Van lehetőség felkészíteni őket is a baba érkezésére?
– Nagyon keveset találkozunk velük, mert amikor családlátogatásra megyünk, a férfiak általában dolgoznak. Így igazából arra nincs lehetőségünk, hogy leüljünk külön beszélni velük, csak ha igény van rá. Van viszont egy „apafüzet”, amit minden édesapa megkap, ezt érdemes elolvasni. Viszont örömmel látom, hogy a baba születése után igénylik az apukák, hogy ők is otthon legyenek egy-két hétig.
– Megváltozott az apák szerepe, szerencsére pozitív irányba!
– Jó érzés azt látni, hogy változott a nézet és a világ. A szakmám elején még az apák nem vettek részt a babagondozásában. De ez ma már szerencsére nem így van! Az apák is szívesen fürdetik a babát, pelenkáznak, és együtt sétálnak. Érdeklődésük egyre nagyobb, ebből következik, hogy sokkal többen vesznek részt a szülésen. Ez már nem meglepő, sőt szerintem ez a természetes. Jó, hogy ma már a császármetszésnél is egyre több kórházban jelen lehetnek az édesapák is. Többször előfordul, ami régen nem volt, hogy apuka hív fel telefonon és kér tanácsot.
– Észrevettem, hogy a szülők, sokkal többet „passzolják le” a csemetéket. Ez miért van?
– Ezt nagyon jól látod… Később lesznek a nők anyák, és addigra már kialakult bizonyos fokú szabadság, akár a házasságon belül is, és ehhez szeretnék magukat tartani a baba megszületése után is. Nehezen viselik, hogy nem tudnak elmenni szórakozni, be van osztva az idejük, ezért sokszor másra hagyják a gyerekeket. Úgy takarítanak, hogy elviszi a nagyszülő a gyermeket otthonról. Pedig fontos lenne, hogy mindezt együtt csinálják a gyermekekkel. Néhány családnál viszont azt vettem észre, hogy nem merik odaadni senkinek a babát. Ez sem igazán jó, hiszen biztos lesz olyan szituáció, amikor jó lenne, ha valaki vigyázna rá. A nagyszülők nagyon ügyesek, mindent megoldanak. Biztonságban van a nagyinál minden gyermek, ha jó a szülök nagyszülők kapcsolata!
– A másik érdekesség az állandó fertőtlenítés, hogyan lehet megtalálni a középutat?
– A gyereknek a saját lakás alap bacilusflóráját le kell nyelnie ahhoz, hogy egészséges gyerkőc legyen. Így tanul meg védekezni az immunrendszere. Ha mindent sterilizálunk, akkor később lesz beteg. Itt is a fokozatosságon van a hangsúly.
– Nemrég született meg az unokád, gondolom Te vagy a védőnő.
– Ez természetes! Nagy boldogság számomra, hogy egyszerre nagymama és védőnő is lehetek Lizett unokám életében, aki egy mosolygós, kiegyensúlyozott kis tündér.
– Miért szereted ezt a szakmát?
– A legszebb dolog látni a gyermekeket felnőni, és utána anyukaként, apukaként tanácsot adni nekik Jól esik, amikor a kisgyerekek odaszaladnak hozzám az óvodában, utcán és kiabálják, hogy „Szia Erika védőnéni!” és már mesélik is a saját kis történeteiket. Jó érzés, hogy bizalommal fordulnak hozzám a szülők. Nekem pedig az a feladatom, hogy biztonságot nyújtsak nekik, támogassam őket, akkor is, ha nem a legjobb utat választották.