A Női-lét legújabb epizódjában nem csak Gillich Panna állandó kérdező-főszerkesztőnk hangja cseng majd ismerősen. A mikrofon másik oldalán ugyanis Tornai Ildikó, nemzetközileg akkreditált termékenységtudat oktató ül, akivel egy korábbi epizódunkban a cikluskövetésről beszélgettünk. Ildikóhoz most a szülés témája kapcsán, mint négygyermekes édesanyához – aki három gyermekét kórházban szülte, míg a negyediket az otthonuk biztonságában, egy bába segítségével – és mint dúlához is voltak kérdéseink. Nem is kevés…
A podcast első részében a saját szülésélményei kapcsán felmerülő érzésekről, tanulságokról, és azok jövőre vonatkozó hatásairól beszélgettünk. Olvasd el a rövid részletet, majd készíts magadnak egy hűsítő italt, helyezd magad kényelembe, és hagyd, hogy az Ildikó története nyomán feltörő érzéseid magukkal ragadjanak.
Amikor a barátainknál nyaraltunk, szétnéztem a könyvespolcukon, mert érdekelt, milyen kötetek sorakoznak egymás mellett. A szemem Ina May Gaskin Útmutató szüléshez című könyvén akadt meg. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ki ő, persze azóta már tudom. Kinyitottam a könyvet, és egyszer csak arra eszméltem, hogy már hajnali négy óra van. Egy éjszaka alatt elolvastam, olyan mély hatással volt rám!
Ma már tudom, hogy Ina May Gaskin a leghíresebb amerikai bába, aki évtizedeken keresztül dolgozott egy születésházban, Tennessee államban. Ez egy önellátó közösség, ahol a nők természetesen szülhetnek. Egyesek bábának képezték ki magukat, és így ők segítenek a szülés során nőtársaiknak. Idővel aztán létrejött egy születésközpont is, ami annyira híres vált – és a mai napig működik –, hogy még Európából is járnak oda nők, akik természetes szülésre vagy otthon szülésre vágynak. A bába olyan dolgokat írt le a szülésélménnyel kapcsolatban, amik nagyon erősen kezdtek rezonálni bennem, és ennek hatására átértékeltem mindazt, ami az előző két szülésemnél történt. Elsősorban a szeparációt emelném ki. A lányaimtól 16 órára választottak el, miután világra jöttek, és aztán még három napot inkubátorban töltöttek. A fiammal volt aranyóránk, de nem meztelenül tették a mellkasomra, hanem először lefürdették, megtörölgették és felöltöztették. A gátmetszések utáni időszakra pedig egyáltalán nem készítettek fel. Minden egyes alkalommal, amikor szülés után összevarrták a gátamat, nagyobb fájdalmat éltem át, mint a szülések alatt. Minden egyes tűszúrást, minden egyes öltést éreztem. Erős lenne azt mondani, hogy ezek az alkalmak kifejezett traumák lettek volna az életemben, de mindenesetre egy tipikus magyar szülésvezetési protokoll részei voltak, és én nagyon vágytam arra, hogy harmadjára ez másként legyen. Szóval elolvastam ezt a könyvet, és azt láttam benne, hogy ez lehetséges. A szülés mindenekelőtt családi esemény, amely során a gyermek és az anya, az ő kívánságaik, valamint megélésük kerül a középpontba, és csak másodsorban jelent medikális eseményt. Természetesen a bábák is nagyon odafigyelnek arra, hogy minden a lehető legbiztonságosabban folyjon, de elsősorban azt tartják szem előtt, hogy a szülés egy női csúcsteljesítmény, amit egy nő valóban átélhet, ha akar.
