Ahogy ígértük, magazinunk Jelenlét-podcastjának tematikus sorozatában, a Női Létben folytatódik beszélgetésünk Tornai Ildikó dúlával, aki ezúttal a dúlatáska rejtelmeibe enged bepillantást, de szó lesz még elakadásokról és arról is, hogyan kapnak maguk a segítők mentális támogatást a munkájuk során.
Gillich Panna, állandó kérdezőnk még mélyebbre néz az otthon szülés, pontosabban a dúlával való otthon szülés témájában. Fontos ezen a ponton eloszlatni egy újabb tévhitet: az otthonszüléskor a dúla mellett mindig jelen van egészségügyi szaksegítség is képzett szülésznő(k) személyében. Ahogy az eddig részekben is megtapasztalhattuk, annyira sokrétű és izgalmas ez a terület, hogy kifogyhatatlanul sokat lehetne beszélni róla.
A korábbi adásokban már szó esett arról, hogy a dúla feladata megkönnyíteni az édesanya szüléstörténetét akár kórházban, akár az otthonában hozza világra gyermekét. Ezeket a beszélgetéseket érdemes visszahallgatni aktuális epizódunk előtt, hiszen azoknak szerves folytatása ez a frissen megjelenő rész.
Legutóbbi fejezetünk azzal zárult, hogy Ildikó elmondta, a dúla folyamatos készenléti állapotban van egy édesanya kísérésekor. Beszélgetésünket most az első szüléskísérésénél folytatjuk, de még sok más édesanya történetébe, valamint a dúlahivatás megannyi „kulisszatitkába” is betekintést nyerünk, méghozzá különösen mélyen.
Egy kis kedvcsináló a beszélgetésből:
– Milyen váratlan helyzet adódhat, amely ezt a zen állapotot egy kicsit felkavarja?
– Az otthon szülésnél vagy a kórházban?
– Az otthon szülésnél.
– Ritkán adódnak ilyen helyzetek. Általában akkor szokott ez az állapot megakadni, ha az anyát testileg vagy lelkileg akadályozza valami. Lehet, hogy csak hangosan szól a tévé a háttérben, és ez zavarja őt. Ilyenkor finoman megkérdezem tőle, hogy mit szólna hozzá, hogyha lehalkítanánk a készüléket, vagy akár ki is kapcsolnánk. Egyébként is, ha azt látom, hogy valami feszültség van a szülő nőben, akkor óvatosan tapogatózni kezdek, vajon mi lehet ennek az oka, és ki tudunk-e együtt jönni belőle még a szülés előtt. Szóval főleg ezek a testi vagy lelki – fogalmazzunk úgy – elakadások okozhatnak váratlan helyzeteket. Az is lehet, hogy olyasvalaki van jelen, akinek nem kéne ott lennie. Nekem is van már annyi önismeretem dúlaként, hogy ha úgy adódik, és szükségét érzem, akkor felajánlom az édesanyának, hogy szívesen kimegyek, ha azt szeretné. Már olyan szülésnél is voltam jelen, ahol az anya egy sötét szobában feküdt a kezdeti vajúdásnál, és azt kérte tőlem, hogy ugyan ne menjek el, de inkább a másik szobában legyek, mert az ad neki biztonságtudatot. De ilyenkor akár egy gyermek jelenléte is lehet elakadást kiváltó körülmény, ha az anya inkább rá fókuszál. Ebben az esetben az is nagyot tud lendíteni az szülés előmenetelén, ha mondjuk a gyermek épp óvodában van vagy már alszik.
– Te hogyan küzdesz meg azzal, hogy egy ekkora teher van a válladon, hiszen óriási felelősséggel jár a hivatás, amit választottál?
– Ez így van, de ez nem feltétlenül egészségügyi, hanem inkább érzelmi felelősség. Tulajdonképpen emberi történeteket őrzök, hiszen a legintimebb családi pillanatoknál vagyok jelen. Ebből a szempontból egy dúla munkája nagyon hasonlít egy lelkészére vagy egy pszichológuséra. Az öngondoskodás pedig nálam úgy működik – ahogy egyébként nagyon sok segítő szakmában is javasolják –, hogy egyrészt pihenőidőket iktatok be, tehát minden évben vannak olyan előre betervezett hónapok, amikor nem vállalok semmit, mert pihenek. Másrészt figyelek a mentális egészségemre, tehát én is járok rendszeresen pszichológushoz, csoportos, valamint egyéni szupervízióra, és tudatosan figyelem magamat. Azok a történetek, amiket kísérek, természetesen megérintenek, de ha azt veszem észre, hogy valamilyen oknál fogva túlságosan bevonódtam, akkor azzal foglalkozom. Ugyanúgy, ahogy egy pszichológus vagy egy mentálhigiénés szakember, én is – és egyébként a kolléganőim is –, igényeljük, hogy legyen segítői hátterünk.
