Képzeld el, hogy egy számodra fontos dolog miatt kétségbeesel, dühbe gurulsz, megijedsz. Aztán jön Mr. vagy Mrs. Pozitív, és eláraszt a segítő bölcsességével: „Ha az élet citromot dob, facsarj belőle limonádét!” Ha pedig ez nem éri el a kívánt hatást, jön a „próbálj rájönni, mit tanulhatsz ebből a helyzetből” motivációs szlogen. És ha már azt hinnéd, hogy a Facebook-coelhoi magasságok ennél nem szárnyalhatnak feljebb, jön a „tudod, hogy minden fejben dől el”… Önmagukban nincs is baj ezekkel a mondatokkal, de mi történik, ha rosszkor, rossz helyen, és rossz arányban öntik a vigasztalandó félre. Ezt próbáljuk körüljárni a Jelenlét legújabb epizódjában.

A bevezetőben vázolt jelenségnek a tudomány nevet is adott: toxikus pozitivitás. Ez egyet jelent a „mérgező derűlátással”, ami amolyan huszonegyedik századi ellentettje a régebb óta használt „energiavámpír” kifejezésnek. Ez utóbbi köztudottan olyan embert jellemez, aki minden őt érő dologhoz olyannyira negatívan áll hozzá, vagy annyira intenzíven zsizseg, hogy azzal szinte megfojtja a környezetében lévőket.

A toxikusan pozitív ember nem ilyen. Pontosabban másképpen ilyen. Ő kényszeresen az élet napos oldalát látja, vagy akarja látni, amivel önmagában nincs is baj, hiszen ez a legfőbb ismérve az optimista embernek is. Akkortól válik ez a bizonyos derűlátás mérgezővé, amikor az illető elkezdi ennek érdekében az élethelyzeteit, az élményeit és az érzéseit is torzítani, mi több, az örökös „életleckék keresésével” nemcsak a környezetében élőkről kezdi leszakítani magát, hanem saját negatív élményeit sem engedi olyan intenzitással megélni, ahogy erre szükség lenne. Ettől a ponttól nyer valódi értelmet az első hallásra, olvasásra oximoronnak tűnő kifejezés: toxikus pozitivitás.

Miért érezte úgy magazinunk szerkesztői stábja, hogy ennek a témának érdemes egy egész adást szentelni a Jelenlétben? Többek között ennek a kérdésnek a megválaszolása is helyet kap a műsorban. Állandó moderátorunk, a beszélgetéseket irányító Gillich Panna főszerkesztőnk ugyanis habozás nélkül odaszegezte a kérdést a héten vele tartó Enzsel Adélnak és jómagamnak. Mint kiderült, Panna úgy véli, hogy még nem élte át, míg Adél és én már testközelből megtapasztaltuk ezt a jelenséget, amely kiváltképp az első pandémiás hullám alkalmával kezdett „tömegméreteket” ölteni hazánkban. Te is ismersz ilyen „Pozitív” embert? Kíváncsi vagy rá, mire jutottunk a jelenség kapcsán? Egyetértesz vagy vitatkoznál? Tarts velünk a lejátszóra kattintva – csak pozitívan!

Ne maradj le egyetlen Jelenlét epizódról sem! Hallgasd vissza a korábbi adásokat Spotify-on, Apple Podcaston, vagy a Soundcloudon! Iratkozz fel a csatornákra, és ha tetszett az adás, kommenteld, értékeld, lájkold, oszd meg – és légy velünk jelen kéthetente!