Az első pillanattól kezdve, mióta ismerem Vikit, tudom, hogy az esküvők világa mindennél jobban lázba hozza: órákig tud mesélni a legújabb esküvőiruha-trendekről, az izgalmas dekorációs ötletekről, a lakodalmi stílusok változatosságáról vagy éppen a kiváló menükínálatú éttermekről. Mindig is óriási lelkesedéssel avatott be a terveibe, hogy egyszer majd szertartásvezető és esküvőszervező lesz, én pedig ámulattal hallgattam. Néhány évvel ezelőtt aztán elvégezte a szertartásvezetői képzést, és azóta hatalmas izgalommal tölti el, amikor felkérik egy-egy ceremónia levezetésére. A hivatása minden percét imádja, a pár megismerésétől kezdve a boldogító igen kimondásáig.


– Mi jut eszedbe először az „esküvő” szó hallatán?
– Szerelem, boldogság, elhatározás és boldog párok. A házasság egy nagyon fontos kapocs két ember között, szentség, amely komoly elköteleződést jelent mindkét fél részéről.
– Kislányként sokan álmodoznak arról a bizonyos napról, amikor majd „hercegnők” lesznek. Ez nálad nem csak gyermeki fantázia maradt. Miért akartál komolyabban is foglalkozni az esküvők világával?
– Kisgyerekként rengeteg esküvőn voltam a szüleimmel, sokszor koszorúslányként, és csodálattal figyeltem a menyasszonyt a gyönyörű ruhájában. Még az is előfordult, hogy a szertartáson én vihettem be a gyűrűt az ifjú párnak. Mindig is érdekelt, hogy kik azok a kulcsfontosságú emberek, akik ennek a nagy napnak a kulisszája mögött dolgoznak, és ki az, aki előtt elhangzik a boldogító igen. Régóta foglalkoztat az esküvői ruha, a helyszín, a különböző esküvői stílusok, a dekoráció, a menyasszonyi csokor és a lakodalmi menüsor kiválasztása. Ezeknek mind tökéletesnek kell lenniük ahhoz, hogy a nagy nap a pár életének egyik legemlékezetesebb napja legyen.
– Miben különbözik egymástól az anyakönyvvezetői és a szertartásvezetői szerepkör?
– Bár a szertartásvezetői hivatás már több mint tíz éve jelen van Magyarországon, mégis viszonylag újnak számít. A hollywoodi romantikus filmek hatására azonban nálunk is egyre gyakoribb a tengerparton vagy hajón tartott esküvői szertartás gondolata. Ezek az elképzelések viszont korlátozó körülményt jelentenek az anyakönyvvezető számára, mivel kizárólag a saját illetőségi területén belül, vagyis a polgármesteri hivatalban vezethet le ceremóniát. Még egy étteremben is csak jegyzői engedéllyel adhatja össze a párt, ráadásul a hivatali zárvatartás, a vasárnapok, az ünnepnapok és az éjszakai időszakok is kizárnák a házasságkötés lehetőségét. Ennek a korlátozásnak az ellensúlyozására jelent meg a szertartásvezetői szakma. Mi bárhová elutazhatunk, hogy összeadjuk a párt, akár külföldre is. Rugalmasan alkalmazkodunk az igényekhez, legyen szó éjszakai, Duna-parti vagy akár hőlégballonos esküvő lebonyolításáról.


– Akkor manapság háttérbe szorulnak az anyakönyvvezetők?
– Az anyakönyvvezető elengedhetetlen a hivatalos házasságkötéshez, de a szertartásvezetővel való együttműködés kiegészítheti a folyamatot. Habár mi, szertartásvezetők szabadabb kezet kapunk, de az általunk lebonyolított ceremónia még nem számít hivatalos egybekelésnek. A hivatali procedúrán általában csak a pár és a tanúk vannak jelen, míg a külső eseményhez minket hívnak, hogy a házasulandók elképzeléseinek megfelelő helyen és időben, a násznép körében adjuk össze őket. A szertartásvezetővel való együttműködés legnagyobb előnye a rugalmasság, vagyis a pár egyéni igényeihez való alkalmazkodás. Például, ha az időjárás változik, késleltethetem a ceremóniát, de bármilyen aktuális körülményre van forgatókönyvem. Ezzel szemben az anyakönyvvezető szigorú időbeosztással dolgozik, ezért kevésbé tud alkalmazkodni egy-egy váratlan szituációhoz.
– Miben tudsz még ennél is többet nyújtani a téged felkérő pároknak?
– Az általam vezetett házasságkötésnek is ugyanazok a főbb momentumai, mint a hivatalos eseménynek, de ez a fajta ceremónia sokkal személyre szabottabb és egyedibb, mivel jobban igazodik a pár igényeihez. Ezzel szemben az anyakönyvvezetői munkának csak egy része a házasulandók összeadása, hiszen számos egyéb feladattal is kiegészül. A szertartásvezetői szerepkör viszont sokkal szabadabb, ezáltal én közvetlenebb kapcsolatot tudok kialakítani a párokkal, így jobban megismerhetem őket, és sokkal személyesebb hangvételű szertartásszöveget tudok írni az esküvőjükre.
– Egy-egy ceremónia alkalmával eljátszol a gondolattal, hogy milyen lesz majd a te nagy napod?
– Sokszor elképzeltem már az esküvőmet, de amikor szertartásvezetőként vagyok jelen, akkor semmi más nem számít, csak hogy minden úgy történjen, ahogy a pár megálmodta. Ilyenkor még csak nem is gondolok az én nagy napomra. Persze, ha egy-egy eseményen látok olyan elemeket, amik tetszenek, akkor elraktározom őket magamban. Szóval, nyitott szemmel járok, és gyűjtöm az ötleteket. (mosolyog)


– Hogyan dolgozik egy szertartásvezető?
– Miután a pár felkér a nemes feladatra, időpontot egyeztetünk egy személyes találkozóra, amelyen mindketten jelen vannak. Erre a beszélgetésre egy részletes kérdéssorral készülök, amely a személyes információkra, valamint a történetükre összpontosít. Egészen a kezdetektől mesélik el a kapcsolatuk alakulását, így a szerelmük fontosabb eseményeit gyakorlatilag már az első közös pillanatuktól ismerem. Közben azt is megtudom, mik a kedvenc randihelyeik, megosztják velem az első csókjuk történetét, valamint a legmeghatározóbb, legromantikusabb és legviccesebb közös élményeiket. A beszélgetést követően kialakul bennem egy kép róluk, a kapcsolatukról, amely abban segít, hogy igazán személyes szertartási szöveget írjak nekik. Bár vannak olyan ceremóniaelemek – a hivatalos részek, mint például a Házassági Emléklap aláírása –, melyeket nem lehet minden egyes párra külön rászabni, de a szertartás nagy része teljes mértékben az egyéni igényeikhez igazodik. A kibontakozó szerelmükről mesélek, miközben odaillő idézetekkel színesítem a szöveget. Ezeket a pártól kapom, vagy a kedvenc filmjeikből, különböző zenékből, könyvekből vagy versekből veszem. Óriási felelősség van a vállamon, hiszen azt szeretném – ahogy ők is –, hogy az esküvőjük napja egy olyan emlékezetes esemény legyen, amelyre még ötven év múlva is boldogan és örömmel gondolnak vissza.
– Miért tartod fontosnak, hogy jó kapcsolatot ápolj a párral?
– Az esküvő egy olyan elköteleződés, amely két ember életét kapcsolja össze. Maga a ceremónia sok stresszel jár, mert minden egyes részletének tökéletesnek kell lennie, és igazodnia a pár elképzeléseihez. Éppen ezért különösen lényeges, hogy ezen a napon olyan emberekkel, szolgáltatókkal vegyék körbe magukat, akikre mindenben számíthatnak. Az ilyenkor felmerülő kihívások miatt ugyanis elengedhetetlen, hogy ezek a kapcsolatok megbízhatóak legyenek. Számomra is kulcsfontosságú a párral való közvetlen, szinte baráti viszony, mert így könnyebben megismerhetem őket, harmonikus összhang alakulhat ki közöttünk, ami a szervezés szempontjából nagyon fontos. Az esküvőre való készülődés ideje alatt folyamatosan tartom velük a kapcsolatot, és mindenben a segítségükre vagyok, legyen szó zeneválasztásról vagy a szertartás egyéb részletéről. Így a közös munka könnyebbé válik, és közben biztosítani tudom őket arról, hogy a nagy napon minden a terveik szerint alakul majd.
– Hogyan hat rád egy esküvői ceremónia?
– Örömmel tölt el, hogy egy boldog szerelmespárt láthatok, miközben én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy életük nagy napja olyan legyen, amilyennek megálmodták. Ilyenkor elégedett és vidám emberek társaságában lehetek, ami teljesen feltölt energiával. Egészen magával ragad az esküvők eleganciája, légköre és hangulata. Élvezem a pár és a násznép boldogságát, és szeretem figyelni az arcokon megjelenő meghatódottságot.


– Mélyen megérint egy-egy szertartásrész?
– Az utóbbi időben egyre elterjedtebb, hogy a párok fogadalmat tesznek egymásnak. Ezeket a szövegeket általában előre megkapom tőlük, és persze arra kérem őket, hogy még véletlenül se mutassák meg egymásnak, hogy a ceremónián valóban meglepetés legyen. Az esküvő napján aztán felolvassák a fogadalmukat, amely rendkívül megható pillanat, hiszen ezt a szerelmes vallomást az egész násznép előtt mondják el. Ha valaki vonakodik a nyilvános szerepléstől, akkor előfordul, hogy én olvasom fel a szöveget. Amikor otthon átnézem a fogadalmakat, néha én is meghatódom, mégis azt gondolom, hogy egy szertartásvezető nem engedheti meg magának, hogy a ceremónia alatt elérzékenyüljön, és könnyek között beszéljen, mivel ez a szerep komoly szakmai felelősséggel jár.
– A munkád melyik pillanatát élvezed a legjobban?
– Ez nehéz kérdés. Nagyon szeretem megismerni a párokat, hisz a velük való találkozás kellemes hangulatban telik. Ugyanakkor óriási öröm számomra, hogy leülhetek a laptopom elé, és nekiláthatok a személyes történetük megírásának, a szertartásmenet megtervezésének, a szöveg kidolgozásának vagy éppen az idézetek kiválogatásának. Maga a „premierpillanat” is csodálatos, amikor felöltözve, a szalagomat viselve ott állok a pár és a násznép előtt, és együtt élhetem át velük ezt a meghatározó, emlékezetes napot.
– Kérlek, mesélj el nekünk egy különleges emléket!
– Tavaly nyáron egy baráti társasággal Görögországba utaztunk nyaralni. Éppen aznap, amikor megérkeztünk, ünnepelte az egyik pár a 25. házassági évfordulóját. Úgy döntöttem, hogy meglepem őket egy kedves és személyes szertartással. A pár két fia segített nekem az előkészületekben, és a nagyszülőkkel együtt válaszoltak a kérdéseimre, hogy egy igazán személyre szóló szöveget írhassak a házaspárnak. Mindenkit beavattam a tervembe, kivéve a párt, akik semmit sem tudtak az egészről. Az esemény különlegességét az adta, hogy nem az évfordulójuk napján tartottuk a szertartást, így a meglepetés teljesen váratlanul érte őket. Amikor eljött a ceremónia napja, a gyerekeiket bevonva, csellel tartottuk távol őket, amíg mindent előkészítettünk. Amikor megérkeztek a helyszínre, abban a tudatban voltak, hogy csak egy közös baráti vacsorára ülünk össze. Ekkor elindítottam a zenét… Akkor jöttek rá, hogy mi van készülőben, és nagyon meghatódtak. Óriási meglepetést szereztünk nekik ezzel a kis ünnepséggel. Az ezüstlakodalmuk alkalmából korábban már ajándékoztak egymásnak gyűrűt, melyeket szerettem volna a ceremónia részévé tenni, ám az eredeti terv, miszerint „elcsenjük” ezeket, sajnos kudarcot vallott, mivel még alvás közben is viselték. Végül a vízparton egy gyűrűpárnával eléjük álltam, és megkértem őket, hogy helyezzék rá a gyűrűiket, így a pillanat még emlékezetesebbé vált számukra.


– Szokás, hogy egy házaspár idővel megerősíti az egymásnak tett fogadalmát?
– Igen, sőt mostanában egyre elterjedtebb. Az ilyen jellegű fogadalommegerősítő szertartásokat általában a házasságok huszonötödik, ötvenedik vagy hatvanadik évében tartják, vagyis az ezüst-, az arany vagy a gyémántlakodalom alkalmával. A párok ekkor egy szertartás keretében jelképesen megerősítik a kapcsolatukat, miközben visszaemlékeznek a közösen eltöltött évekre, az együtt átélt különleges eseményekre, például a házasságkötésük napjára vagy a gyermekeik születésére. Ilyenkor egy szertartásvezető jelenlétében, a családjuk, rokonaik és barátaik társaságában újra kimondják egymásnak a boldogító igent.
– Szerinted miért gondolják sokan, hogy a házasság csak egy darab papír?
– Talán azért, mert valóban csak egy papír, viszont egy nagyon jelentőségteljes papír, hiszen nemcsak érzelmileg, de jogilag is összeköti azt a két embert, akik a házasságkötés által is kifejezték összetartozási szándékukat. Azonban önmagában a házasság szerintem még nem teszi jobbá a párkapcsolatot, és problémák esetén sem képes megszüntetni a gondokat. Ha viszont a két fél jól tud együttműködni a saját kis szeretetközösségében, és mindketten hisznek a házasság erejében, akkor ez a kapocs csak tovább erősítheti az egymáshoz való kötődésüket. Éppen ezért fontos megértenünk, hogy a házasságkötés nem egyszerű döntés, hanem egy igen komoly elköteleződés.
– Mit gondolsz, mi a jó házasság titka?
– Szerintem számos összetevőből áll: ilyenek a megértés, a bizalom, az őszinteség, a megbecsülés és a feltétel nélküli szeretet. Egymás elfogadása is nélkülözhetetlen hozzá, mivel senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak hibái, melyekkel a házasságban – ahogy bármely más párkapcsolatban – együtt kell élnünk. Ha képesek vagyunk elfogadni egymás kevésbé szerethető tulajdonságait és szokásait is, valamint megtanulunk velük együtt közösen működni a mindennapokban, az erős alapot teremthet a tartós és kiegyensúlyozott boldogsághoz. Egy erős párkapcsolatban a „te” és az „én” helyére a „mi” lép.
– Hiszel az életen át tartó szerelemben?
– Abszolút, hiszen már számos olyan párral találkoztam, akik már húsz éve vagy annál is hosszabb ideje élnek boldog házasságban, és épp ugyan úgy néznek egymás szemébe, hogy a köztük lévő mély kapocs és összetartozás teljesen nyilvánvaló.

Fotó: Emma