A türkizkék Bledi-tavat és mesés környékét magunk mögött hagyva folytattuk utazásunkat a szlovén tengerpartra. Ez a csupán 47 km hosszú partszakasz méltatlanul kevesebb figyelemben részesül közkedvelt társaihoz, a horvát és olasz riviérához képest, pedig az itt töltött napok után azt kell mondanom, hogy teljesen érdemtelenül, mert aki idelátogat, annak egy igazán különleges hangulatú nyaralásban lehet része.


A szállásunk Izolában volt, alig néhány lépésnyire a tengertől, és a belépőnk bizony elég emlékezetesre sikeredett erre a csodás településre. Az autónk navigációja szerint alig néhány kilométer választott el bennünket a szállodától, amikor egy körforgalomhoz érkeztünk, ahonnan az eszköz utasítását követve kihajtottunk a jelzett kijáraton. Gyanútlanul haladtunk előre, amikor az aszfaltos utat egyszer csak macskakő váltotta fel, és egy rohamosan szűkülő utcácskában találtuk magunkat. Mivel nem mi voltunk az egyetlenek, akik autóval hajtottunk be, ezért tovább kellett haladnunk. A lendületünk egészen az utca végi kereszteződésig tartott, ahonnan már látni lehetett a tengert és a főutat, ahol valójában lennünk kellett volna. Visszatolatni nem tudtunk, mert egy teherautó állta el az utat, úgyhogy nem volt mit tenni, kanyarodtunk. Néhány métert araszoltunk előre, amikor azzal kellett szembesülnünk, hogy sikátorban vagyunk. Csak ültem az autóban, és vágyakozó szemekkel tekintettem a főút felé, majd a fejemet jobbra fordítottam… Bár ne tettem volna! A pillantásom ugyanis az arcomtól alig néhány méterre lévő ház sárga falára esett, ami a szivárvány minden színében játszó csíkoktól és karcolásoktól pompázott, örök emléket állítva az autóval arra tévedő turistáknak. Mivel nem itt terveztünk megöregedni, így el kellett indulnunk. Utolsó reménysugárként behajtottuk a visszapillantó tükröket. Most már nem volt más hátra, mint előre. Még a szemeimet is becsuktam – mintha az bármit segített volna –, de tudjátok, az ilyen nehéz pillanatokban bármilyen apró ötlet jól jöhet. És sikerült! Pont kifértünk. Ekkor – mint egy végszóra – a GPS fennhangon jelezte, hogy a tervezetthez képest két perccel korábban érkezünk meg… Bár csak egy eszközről van szó, de akkor és ott, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szerettem volna megkérdezni tőle, hogy mégis hová sietett annyira.


Idegborzoló kis kalandunk után sikerült elfoglalnunk a szállást, és elindultunk felfedezni Izolát. A kisváros azonnal levett minket a lábunkról mediterrán hangulatú halászkikötőjével, kavicsos strandjával, letűnt korokat idéző utcáival és bájos óvárosával, így hamar elfeledtük az érkezés okozta izgalmakat. A belváros és a történelmi városrész egybeépült, ezért még gyalog is rövid idő alatt bejárható, így a pár órás séta végére szinte otthon éreztük magunkat. Az óvárosban barangolva néhány kanyargós utcácskát magunk mögött hagyva hamar megtaláltuk a gyönyörű Besenghi-palotát. Ez a pasztellsárga, rokokó stukkókkal díszített épület a barokk építészet egyik ékessége. Tőle alig néhány utcára a tekintélyt parancsoló Szent Mór-templom magasodik. Azonban a turistalátványosságok felkutatása helyett hamarosan belefeledkeztünk a városka sajátos hangulatába, itt ugyanis tökéletesen megfér egymás mellett a pezsgő vízparti élet és az itteniek megélhetését biztosító halászat, annak minden velejárójával. Mivel ez a tevékenység fontos szerepet játszik a kisváros életében, így a tenger gyümölcseit kedvelők számára valódi paradicsom ez a hely. Bár rengeteg vendéglő kínálja friss fogásból készült ételeit, de azoknak sincs okuk aggodalomra, akik nem kedvelik az ilyen jellegű menüsort, mert találunk itt olasz pizzériát, tipikus szlovén fogásokat kínáló étkezdét és számos cukrászdát is. Sőt az egyik hotel éttermét a tekintélyes Michelin-kalauz – amely azokat az éttermeket mutatja be, amelyek friss alapanyagokból, gondosan készítik el finom ételeiket – „Tányér díjjal” tüntette ki 2022-ben, ezért úgy gondolom, hogy a gasztronómia szempontjából sem lehet okunk a panaszra.


A település szabadstrandja közel van az óvároshoz, és bár kavicsos, de kárpótlásként hatalmas füves terület áll a nyaralók rendelkezésére, hogy leheveredve, napozás közben gyönyörködhessenek a szlovén riviérában. Itt is találunk éttermeket – mégpedig igazi teraszos beach hangulattal –, ahol elfogyaszthatunk néhány hűsítő koktélt, vagy csillapíthatjuk az éhségünket a kimerítő strandolás után. Számomra hiányzott a hazai partok elengedhetetlen kelléke, az öltöző bódé. Szerencsére mosdót találtam, így néhány eurócentért cserében átöltözhettem. És miért is volt annyira fontos, hogy megszabaduljak a sós tengervíztől átázott fürdőruhámtól?! Mert a nagy nyári szárazságban gyakran előfordul, hogy korlátozzák a vízhasználatot, így fürdőzés után nem lehet letusolni, hogy lemossuk a bőrünkre száradt sót. Az ilyen helyzetekben nyújthat átmeneti megoldást, ha van nálunk száraz ruha.


A szlovén tengerpartnak kiváló a tömegközlekedése. Leginkább akkor tanácsos megfontolnunk, hogy buszra szállunk, ha Piránba szeretnénk ellátogatni. A szlovén Adria ékkövének is nevezett településen gyönyörű állapotban maradtak fenn a történelmi emlékek, a múltat idéző velencei stílusú épületek, a terek és a macskaköves utcák. Ehhez persze nagyban hozzájárult, hogy a városka autómentes övezet. Aki mégis úgy dönt, hogy tömegközlekedés helyett autóval látogat ide, annak a járművét egy külső parkolóban kell hagynia. Ez a szabály még azokra is vonatkozik, akik Piran városában szállnak meg. De nem kell megijednünk, mert a parkolótól egészen a főtérig ingyenesen igénybe vehető városi kisbuszok közlekednek negyedóránként. Mi a helyközi buszjárattal alig fél órás utazás után érkeztünk meg ebbe a kivételesen gyönyörű tengerparti kisvárosba. A járatok a kikötő melletti parkolóba visznek, ahonnan a tengeren békésen ringatózó vitorlások mellett sétálhatunk be a főtérre. Ha elég szemfülesek vagyunk, akkor kisebb-nagyobb medúzákat fedezhetünk fel a vízi járművek mellett fodrozódó, tökéletesen tiszta vízben… A kikötőben is érdemes körülnézni, begyalogolni a mólon egészen a világítótornyokig, majd a parti sétányon továbbhaladva megcsodálni a Szent Kelemen-templom csipkés tornyait. A múzeumok kedvelői kukkantsanak be az itt található Tengerészeti Múzeumba és a vele szemben lévő, az Adria élővilágát bemutató Akváriumba. A kikötőtől átsétálhatunk a település főterére, a Tartini térre, amely a város híres zeneszerzőjéről, Giuseppe Tartiniről kapta a nevét. A barokk zenésznek – aki legendás hegedűtanár hírében állt – szobrot is emeltek, és itt található a szülőháza. A főtéren gyönyörködhetünk a városka egyik legszebb épületében, a Velencei Házban, amit egy gazdag kereskedő építtetett fiatal szeretőjének. Az élénkpiros, sarokerkélyes palota melletti kis utcán át kapaszkodhatunk fel a Szent György-templomhoz. A dombtetőn egymás mellett áll a templom, a keresztelőkápolna és a harangtorony, amelyből egészen elképesztő panoráma nyílik a városra és a tengerre. Megéri megmászni a 147 lépcsőfokot, mert a látvány tényleg lenyűgöző: jó időben akár Velencéig is ellátni. Ha a harangtoronyból lesétálva további magaslatokba vágyunk, akkor keressük fel az óváros keleti oldalát, ugyanis itt található a török betörések elleni védekezésként emelt városfal, melynek renovált őrtornyai magasabbra emelkednek, mint a harangtorony. A Tartini térre visszatérve keressük meg a városháza mögötti kis téren működő helyi piacot, amely különösen a délelőtti órákban nyüzsög az árusoktól, valamint a friss zöldségre és gyümölcsre éhes vásárlóktól. Innen egy szűk utcácskán át jutunk el a város régi főterére, mely a Május 1. nevet viseli. Egy lépcsősor – két oldalán a jogot és törvényt szimbolizáló női alakok állnak őrt – vezet fel a barokk stílusban épült ciszternához. Az óváros utcáit romantikus hangulatot árasztó macskakő borítja, így a babakocsis és strandpapucsos barangolásokra kevésbé alkalmas. Miután jól elfáradtunk a csodás látnivalók felfedezésében, üljünk le megpihenni egy árnyékos padra vagy az egyik tengerparti kávézó teraszára. Igyunk egy jó kávét, nyaljunk el egy hűsítő fagylaltot, gyönyörködjünk a tengerben és hallgassuk a morajlását, miközben magunkba szívjuk ennek a romantikus városkának a hangulatát.


Piránból visszaindulva Izolába, a buszunk megállt Portorozban. Ez a település leginkább azok számára lehet kiváló úti cél, akik szeretik a pörgést és a nyüzsgő tengerparti életet. A város a szállodáiról, a hoteleiről és a szórakozóhelyeiről híres. Itt minden csillogó és modern. A városkának van homokos tengerpartja, kaszinója és még termálfürdője is. Portoroz az egyetlen olyan hely, ahonnan akár gyalog is átsétálhatunk Piránba, mert egy néhány kilométer hosszú tengerparti sétány köti össze a két települést. Mindenképp nézzük meg a szlovén riviéra ezen gyöngyszemét is, ha már erre járunk. Érdemes.


Koper meglátogatása eredetileg nem szerepelt a terveink között, de az elutazásunk előtti napon mégis útba ejtettük az időjárás változékonyságának köszönhetően, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jól tettük. A város a régió kereskedelmi és gazdasági központja, egy óriási kikötővel. A hatalmas hajók és daruk igazán különleges és egyedi látványt nyújtanak, ami miatt már önmagában is megéri felkeresni a helyet. Az óváros itt is teljesen autómentes, de a személyhajó-kikötőtől nem messze, a bevásárlóközpontok és irodaházak közelében könnyen találhatunk parkolóhelyet. A település modern részének lényegében bármelyik pontjából elindulva, könnyen eljuthatunk a történelmi városrész főterére, a Tito térre, amely az egykori Jugoszlávia vezére, Tito marsall után kapta a nevét. Ezen az egy helyen nagyon sok látnivalót találunk: a település jelképének számító, velencei gótikus stílusban épült Prétori Palotát, és vele szemben a Loggiát, melynek árkádjai alatt egy ma is működő kávéházba térhetünk be egy frissítő italra. Jobbra indulva a Mária mennybemenetele székesegyházhoz jutunk, melynek harangtornyából megcsodálhatjuk a várost. A Tito teret elhagyva a kanyargós, keskeny sétálóutcákban andalogva rövid idő alatt elérjük a városfal egyetlen megmaradt kapuját, az 1516-ban emelt Madu-kaput, melyen átsétálva elhagyhatjuk az óvárost. Érdemes megfordulnunk egy pillanatra, és élveznünk a hamisítatlan középkori hangulatot… Később, miután visszatértünk a történelmi városrészbe, egy kicsit olyan érzés fogott el, mintha a múltba érkeztünk volna: egy kis időre ismét a falakon kívül hagytunk mindent, ami modern, ami más. Itt Koperben éreztem a legerőteljesebben a múlt és a jelen szétválását, ami valószínűleg a városfalnak köszönhető, számomra ugyanis élesen elválasztotta egymástól a történelem letűnt korszakait a mai modern világtól. Mivel az óváros néhány óra alatt bejárható, ezért, ha az időjárás engedi, menjünk le a szabadstrandra, és csobbanjunk egyet a tenger hűsítő habjaiban.


A szlovén tengerpart felfedezése közben többször is emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem Olaszországban járok. A kisvárosok hangulata ugyanis igazi mediterrán életérzést hordoz magában, ráadásul a kis települések mindegyike történelmileg hosszabb vagy rövidebb ideig olasz fennhatóság alá tartozott. Ez az időszak köszön vissza a velencei stílusú házakban, a kis utcácskák romantikájában, a házfalak között kihúzott ruhaszárító kötelekben és a kikötőkben ringatózó hajókban. Lehet, hogy a szlovén tengerpart rövid, de szépségekben annál gazdagabb. Keressük fel bátran ezeket az adriai gyöngyszemeket, mert Izola, Piran, Portoroz és Koper megérdemli a figyelmünket.