Egy évvel ezelőtt kezdtem tudósítani egy táncról, amely beavatkozás nélkül lezajlik a természetben, mintegy magától megtörténik. Mindez egy lassú, tizenkét hónapon átívelő séta volt, egy lokális és szezonális fókuszú szemlélődés, amihez útközben sokan csatlakoztak.
Egy évvel ezelőtt, amikor a habokból „kiemelkedett” e tizenkét részből álló Mese habbal rovat ötlete, még nem gondoltam rá, hogy egyszer majd véget is ér. Persze, hogy nem kísértett még ez a gondolat akkor, hiszen ideális esetben az ember hömpölyög az áramlással és lubickol abban, amibe hittel és szeretettel belevág… Hát most mégis utolért és megkerülhetetlenül itt van ez a bizonyos végszó.
Éppen egy évvel ezelőtt történt az is, hogy kezemben tartva a legkedvesebb őszi alapanyagomat, a fügét, némi szomorúsággal tettem fel magamnak a kérdést: „Miért ilyen rövid az az időszak, amíg terem és rendelkezésre áll ez a mézédes, mediterrán íz…?” Aztán épp a fügének ez az exkluzivitása volt az, ami elterelt ahhoz a megközelítéshez, amely az évszakok, majd a hónapok esszenciájára fókuszál. Elképzeltem azt, ha a jelenlegi adottságokkal ellentétben az év minden napján korlátlanul hullana az ölembe ez a lágy húsú gyümölcs, akkor bár nem kellene többet várnom rá őszig, de közben kikopna belőlem a várakozás öröme és a rajongás, a füge pedig elveszítené az év körívén betöltött helyét, vagyis felbomlana az egyensúly.
A sütőtök, a gesztenye és sok más földi íz mellett a kontinentális éghajlat őszének egyik kulcseleme a füge, ami ugyanakkor cselesen meghosszabbítja nekünk a nyári édes létezést azáltal, hogy amikor beterel minket a fügéskertbe, megáll a nappalok rövidülése, és ameddig az a pár falat tart, mediterrán világ van.
Ha mégsem tudnánk elengedni a fügét, legyen belőle lekvár!
(az alábbi alapanyagok 3 kis üvegcséhez elegendőek)
Hozzávalók:
-
0,5 kg érettebb füge
-
1dl víz
-
300 g nyírfacukor
-
1 citrom reszelt héja és felének leve
-
reszelt gyömbér ízlés szerint
Elkészítés:
1. Készíts cukorszirupot a kimért nyírfacukorból és a vízből.
2. Az érett fügéket finoman mosd meg, a végüket vágd le és darabold fel őket.
3. Add hozzá a cukorsziruphoz a feldarabolt fügéket, majd reszeld bele a gyömbért, a citromhéját és facsard bele a citrom levét is.
4. Ezután addig főzd, amíg besűrűsödik. (Amikor a füge egy kis levet enged, botmixerrel pépesíthető.)
5. Töltsd tiszta üvegekbe a főzetet, zárd le tetővel, és állítsd fejre tíz percre. Majd rakd takarók közé, és hagyd egy-két napig száraz dunsztban kihűlni.
Az ősz pitéje
Milyen íze van az ősznek? Ha az ősz egy pite volna, nekem cékla és répa íze lenne, török mogyoró „fűszerezné”, alma és szilva cikkelyek, valamint fügelekvár borítaná.
(Elegendő: 8 főre)
Hozzávalók:
-
1 bögre növényi tej, például zabtej vagy mandulatej
-
1 evőkanál almaecet vagy citromlé
-
⅓ bögre reszelt répa, alma és cékla vegyesen (1-1-1 darab)
-
¼ bögre juharszirup
-
⅓ bögre nyírfacukor
-
2 evőkanál olaj
-
1 vaníliarúd kikapart magjai
-
1 ½ kupica zabpehelyliszt
-
ízlésnyi őrölt fahéj
-
csipet só
-
1 teáskanál sütőpor
-
¼ teáskanál szódabikarbóna
-
¼ bögre török mogyoró
Elkészítés:
1. Melegítsd elő a sütőt 180 fokra.
2. Reszeld le a répát, az almát és a céklát.
3. Egy keverőtálban egyesítsd a nedves hozzávalókat, vagyis a növényi tejet, az almaecetet, a reszelt alapanyagokat, a cukrot, az olajat és a vaníliát.
4. Majd következnek a száraz hozzávalók: szitáld bele ebbe a tálba a zablisztet, add hozzá a fahéjat, a sütőport, a szódabikarbónát és nem utolsósorban a török mogyorót is.
5. Sütőpapírral bélelj ki egy tortaformát, majd kanalazd rá az összeállított masszát.
6. Süsd 30 percig, majd az idő letelte után hagyd kicsit kihűlni mielőtt felvágnád.
Ez az én októberi mesém, az utolsó mesém. Hát így volt, mese volt, mindaz, amit mondtam igaz volt.
Az égből pedig lehullott három szem füge, egyik a mesélőé lett, másik azé, aki meghallgatta, harmadik azé, aki mindezt megfogadta.
