Sipos Adri óriási változáson ment keresztül az elmúlt időszakban, ugyanis több, mint ötven kilótól szabadult meg, de a végcélt még korántsem érte el. Mintha lelkileg és testileg is kicserélték volna: egyre magabiztosabb, amit a környezete is ámulattal figyel. Nem kevés akarat rejlik benne, de vallja, hogy edzője, Bosnyák Martin (Bosnyák Rehab és Fitness vezetője, rehabilitációs szakember) nélkül biztosan nem tudta volna ezt kitartóan végigcsinálni. Adrival könnyen lehet azonosulni, mert ő is, mint oly sokan, kipróbált már ezeregy csodadiétát, de a kilók csak szaladtak felfelé, mígnem összeszedte minden bátorságát, és szakemberhez fordult. Adrival és Martinnal közösen ültünk le beszélgetni, hogy lássuk egy sikeres fogyástörténet hátterét, méghozzá két nézőpontból.


– Mi jellemezte a táplálkozásodat és az aktivitásodat, mielőtt belevágtál az életmódváltásba?
Adri: Húsz évig rendszertelen volt a mindennapi életem, így nem meglepő, hogy végül hízáshoz vezetett. A napi mozgáson kívül semmit sem sportoltam, ráadásul egészségtelenül étkeztem, aminek meglett az ára. Napok teltek el úgy, hogy este nyolc-kilenc óra felé ettem először, ekkor viszont bepótoltam az egész napi tápanyaghiányt, főként finomított szénhidrát formájában és cukros ételekkel – a tésztafélék rabja voltam. Mivel rohanás jellemezte az életemet, nem figyeltem oda az egészségemre.
– Mi állt a súlygyarapodásod hátterében?
Adri: Gyerekkoromban versenyszerűen kézilabdáztam Szabadkán: heti háromszor edzettem, hétvégén meccsekre jártam, nyáron pedig edzőtáborokba mentem, ahol napi háromszor mozogtam. Miután Szegedre költöztünk, abbahagytam a kézilabdát, mert nem szerettem volna másik csapatban játszani. Ezután sajnos két év alatt húsz kiló felugrott rám. Éreztem, hogy ez nem lesz jó irány, ezért elkezdtem aerobicra járni, és drasztikus diétákba fogtam, de rövidesen feladtam – így viszont még több kiló szaladt fel rám.
– Hogyan élted meg a tested folyamatos változását?
Adri: Amikor nagyon meghíztam, elengedtem az egészet. Mindig valamilyen kíméletlen diétával próbálkoztam, és volt olyan, hogy a napi étkezésem csak egy narancsból és egy joghurtból állt. Ezt persze hosszú távon nem bírta a szervezetem, ezért kezdtem bele az életmódváltásba.
– Mikor jött el az a pont, amikor eldöntötted, hogy szakember segítségét kéred?
Adri: A környezetem elfogadott úgy, ahogy voltam, de egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet arra, hogy ekkora súlyfelesleg hosszú távon nem egészséges. Megragadtak a mondatai a fejemben, mert mélyen magamban tudtam, hogy igaza van, és akkor eldöntöttem, hogy elég. Amikor belenéztem a tükörbe, rájöttem, hogy tíz év múlva már lehet, hogy komoly egészségügyi problémáim lesznek a túlsúly miatt, ezért attól kezdve az egészségemre fókuszáltam.


– Milyen gyakran keresnek meg ilyen jellegű feladattal?
Martin: Ekkora súlyfelesleggel Adri volt az első, aki hozzám fordult, de rögtön érződött a mentalitásán, hogy ha megfelelő energiát tesz bele, akkor sikeres lehet az együttműködésünk. Egyébként az emberek nem feltétlenül mernek ekkora súlyproblémával személyi edzőhöz fordulni. Sokan először inkább különböző diétákkal próbálkoznak – ahogy Adri is –, és csak végső megoldásként keresnek személyi edzőt, pedig ezt a döntést már sokkal hamarabb meg kellene hozni. Mert ilyen helyzetben – már csak a motiváció miatt is, ami komoly hajtóerő – egy olyan szakemberre van szükség, aki segít végigvinni ezt a hosszú folyamatot, és ott van a nehéz pillanatokban is: tanácsot ad, hogyan kezdjen hozzá az illető, segít megtervezni az egész utat, közben folyamatosan terelget és koordinál – ebben van a legnagyobb szerepe a személyi edzőnek.
– Tulajdonképpen mitől félnek az emberek?
Martin: Talán azért olyan bizonytalanok, mert maguk az edzők is gyakran rossz testképet sugallanak a vendégek felé, és ezzel egy hamis elképzelés alakul ki a sportos életmódról. Ha valaki ugyanis egy konditermi edzésre és az ott sportolókra gondol, akkor rögtön hegyomlás emberek és igazi izomkolosszusok jutnak az eszébe, akiknek tökéletes a testük, miközben ez egy torz kép. Sokszor az edzők fejében is egy olyan képzet él magukról és az edzettségről, ami nem feltétlenül egészséges, és az emberek ezért nem mernek segítséget kérni tőlük, hiszen a legtöbbjük testképe ettől igen távol áll. Szerintem egy köztes állapotot kell megtalálni, és elsősorban az egészséges életmódot megcélozni, hogy könnyebb legyen a közös munka. Adrinál már eleve az egészség volt a tét, ezért tudtunk nagyon jól együttműködni: nem azt sugalltam felé, hogy nyárra el kell érnie a beach bodyt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a konditerembe csak tökéletes testtel lehet bemenni, miközben éppen azért járnak oda edzeni az emberek, hogy formálódjanak. Meg kell találni a megfelelő szakembert, akivel együtt tudsz dolgozni, mert nem mindenki fog olyan utat mutatni, ami a te célod felé vezet, és nem működik ugyanaz a képlet mindenkinél.
– Milyen célokat tűztetek ki, amikor elkezdtétek a közös munkát?
Adri: Kezdetben nem fogalmaztam meg magamnak a végcélt, először „csak” tíz kilótól szerettem volna megszabadulni. Már ötvenöt kilogrammal mutat kevesebbet a mérleg, és van még húsz, amit szeretnék leadni.
Martin: Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, kisebb célokat fogalmaztam meg Adri számára, és teljes mértékben alap, funkcionális mozgásmintákból építettem fel az edzését. Minden, ami a hétköznapi életben megjelenhetett problémaként, azt tornatermi környezetbe próbáltuk átültetni. Felmértem például, hogy fel tud-e állni a földről, hogy képes-e majd az ágyból kikelni vagy felállni egy székről. Ezek a feladatok azt is megmutatták, hogy milyen állapotban van a dereka, a csípője, és mennyit bír a térde. Egy-egy edzés alkalmával a fokozatosságon volt a hangsúly, így lépésről lépésre tudtunk haladni. Ha bedobtam volna rögtön a mély vízbe – például egy húzódzkodással –, akkor nem lett volna sikerélménye, és már az elején elment volna a kedve az egésztől. Mivel az első héten képes volt lefutni két kört, a második héten pedig már hármat, ezért ezt sikerélménynek élte meg. Én nagyon fontosnak tartom az apró eredményeket is, és azt, hogy a vendég ne torpanjon meg egy pillanatra sem, mert akkor nem tud igazán fejlődni. Szerintem Adrival mi ezt nagyon jól belőttük, mert fokozatosan csökkent a súlya, és folyamatos volt a fejlődése – szépen, lépésenként haladtunk előre. A legfontosabb célunk az, hogy Adri egészségesebb legyen.


– Mindig volt motivációd az elmúlt egy év során?
Adri: Mindig, amiért hálás vagyok Martinnak, ugyanis az elején még hisztis voltam. Sosem fogom elfelejteni, hogy kezdetben együtt futottunk, és ez óriási lökést adott. Láttam rajta, hogy komolyan veszi a munkáját, és tudja, hogy miért kerestem meg, ezért egy pillanatig sem hagyta, hogy feladjam. Az is motivált, hogy láttam magamon a változást, és kezdtem jobban érezni magam testileg és lelkileg is. Megfogadtam, hogy nem fogom feladni. Persze néha előfordult, hogy fáradtnak éreztem magam egy hosszú hét után, de pihentem és meditáltam, majd másnap elmentem egy csoportos órára, ami teljesen feltöltött.
– Miért veszítik el az emberek menet közben a motivációjukat?
Martin: Sokan ülő életmódot folytatnak, és a négy fal között töltik a napjaikat, gyakran még az is nagy kihívás számukra, hogy otthonról kimozduljanak. Az emberek ugyanis nem szeretik a változást, és nehezen lépnek ki a komfortzónájukból. Sajnos általában nem egy egészséges életmód fokozatos kialakításában gondolkodnak, hanem rövid idő alatt szeretnének óriási átalakulást elérni, mindezt gyakran szakember segítsége nélkül. Az is gyakran előfordul, hogy kérnek ugyan segítséget, de nem a megfelelő személytől, miközben egy irreális célt próbálnak megvalósítani. Pedig a változás csak akkor lesz folyamatos, és zárul végül sikeresen, ha annak minden szegmensébe egy olyan szakembert vonunk be, aki átfogóan tud segíteni, és érti a dolgát. Fontos például, hogy a táplálkozás átalakítása ne járjon drasztikus változtatással, hanem alkalmazkodjon a vendég életmódjához: ne akarjunk ráerőltetni olyan ételeket, amiket nem szeret, ugyanakkor változatos étrendet állítsunk össze a számára, és beszélgessünk vele, hogy kiderítsük, milyen stresszfaktorok vannak jelen az életében. A legtöbben sajnos nem rendelkeznek megfelelő háttértudással a saját egészségükkel kapcsolatban, nincsenek tisztában a szervezetük működésével, és nem ismerik az egészséges táplálkozás alapjait, mert azt nem tanulták meg az iskolában. Ha valaki elfogyaszt egy fehérjeszeletet, máris azt gondolja, hogy nagyon egészségesen étkezik, pedig ha ismerné a napi kalóriabeviteli igényét, és elolvasná a szelet tápértékét, akkor látná, hogy ezzel a néhány falattal már le is tudta az egész napi kalóriaszükséglete egy jelentős részét.
– Mire kell edzőként odafigyelned ekkora túlsúlynál?
Martin: Adri holisztikus szemlélettel közelítette meg az életmódváltást, ami szerintem általában nem jellemző az emberekre. Nem csak egy szegmenst szeretett volna megváltoztatni az életvitelében, hanem komplexen gondolkodott: odafigyelt az étkezésére, emellett először személyi edzésekre járt, majd csoportos órákra is. A fascia tréningjeimen is részt vett – ahol a szöveti lazításra, a rugalmasításra, a mobilizálásra, a regenerációra és a nyújtásra fókuszálunk –, így kapott még egy olyan plusz lehetőséget, amit beépíthetett a rendszeres mozgás mellé. Emellett elkezdtük a rehabilitációját, hiszen egy túlsúlyos embernél gyakran alakulnak ki mozgásszervi problémák, amik gátat szabnak a fejlődésnek. Mivel Adri szervezete eddig nem ehhez az életmódhoz adaptálódott, így erre is figyelnünk kell. Csak akkor lesz sikeres a folyamat, hogyha komplexen kezeljük, és Adri mindenre odafigyel.
Adri: Nehezen tudtak rábeszélni a csoportos órákra, mert attól féltem, hogy nem fogom bírni szusszal, és aggasztott, hogy mit gondolnak majd rólam az emberek. Egy barátnőm azonban meggyőzött, hogy kezdjem el, és azóta is ott vagyok minden egyes alkalommal.


– Mi történne, ha csökkentenétek a heti hat edzést?
Martin: Igazából heti négy alkalommal is tartani tudnánk a fogyás ütemét, de Adrinak szüksége van arra, hogy ennyit mozogjon, mert így érzi jól magát.
Adri: Ennyi idő után már nem tudnék lemondani egyik óráról sem.
Martin: Egy év telt el, és eddig nem hiányzott egyetlen edzésről sem, ha ennek ellenére mégis megtorpanna a fogyásban, vannak ötleteim, hogy mivel indíthatnánk be újra a folyamatot.
– Hogyan sikerült változtatni az étkezési szokásaidon?
Adri: A legelején nem fogadtam meg Martin táplálkozási tanácsait. Amikor megkaptam tőle az étrendemet, és megláttam, hogy napi négyszer-ötször kell ennem, azt hittem, hogy fel akar hizlalni. (nevet) Úgyhogy koplalni kezdtem, miközben rendszeresen jártam edzeni, ami hormonális gondokat okozott. Ezután már odafigyeltem a helyes táplálkozásra. Szakember nélkül nem tudtam volna egyedül végigmenni ezen az úton. Bár kihívásként éltem meg az első reggelim elfogyasztását – hiszen már nagyon elszoktam tőle –, de végül elfogadtam, hogy naponta többször kell étkeznem.
Martin: Nagyon jól emlékszem az esetre. Miután elkészült Adri étrendje, mondtam neki, hogy ideje belevágni. Ő azt hitte, hogy ettől hízni fog, mert azt olvasta az interneten, hogy minél kevesebbet eszik, annál többet fog fogyni. Elmagyaráztam, hogy ez nem így van, és ez egy rossz koncepció. Az alapelv valóban így működik, de nem ezzel a módszerrel lehet eljutni idáig. Azóta is gyakran mesélem ellenpéldaként az esetet, hogy mire kell nagyon odafigyelni az életmódváltás során.
Adri: Ez tényleg így volt!
Martin: Amikor elmesélte, hogy hormonális problémái vannak, azt tanácsoltam, hogy kezdje el azt a sémát, amit én javasoltam. Persze azt is mondtam, hogy akkor lesz igazán sikeres a fogyásban, ha ő akarja. Én nem akarhatom jobban, mint ő – segíthetek neki, mutathatom az irányt, de nem erőltethetek rá semmit. Rövid időn belül áttért az én sémámra, és onnantól kezdve beindult nála a fogyás. Hetente küldi az eredményeket, így egyértelműen látszódott, hogy abban az időszakban fogyott a legkevesebbet, amikor nem vette figyelembe a táplálkozási tanácsaimat. Miután váltott, az eredmények is jöttek. Úgy lőttük be az egészet, hogy hetente fél-egy kilót fogyjon, ami teljesen egészséges.
– Van olyan étel, ami hiányzik?
Adri: Mivel édesszájú vagyok, ezért az elején nehéz volt tartani a diétát.
Martin: Alapvetően nem tiltom el semmitől, de Adri amúgy is tisztában van vele, hogy mibe mennyi kalória van.


– Karácsonykor sem engedtél az ételek csábításának?
Adri: Az ünnepek alatt fehérjeporból készítettem magamnak desszertet, mert tudtam, hogy a családban mindenhol három-négyféle sütemény is lesz, és nehezen hagyják majd, hogy ne kóstoljam meg valamennyit. Nem akartam elcsábulni, és jellemző rám, hogy ha nemet mondok, akkor azt be is tartom.
Martin: Azt próbálom átadni Adrinak, hogy nincs úgymond tiltólista, csak azzal kell tisztában lennie, hogy mit és mekkora mennyiségben ehet, hogy ne billenjen ki egy bizonyos irányba. Ettől függetlenül, ha megkíván egy szelet csokit, nem fogom azt mondani, hogy ne egye meg: ha szüksége van rá, nyugodt szívvel fogyassza el, csak ebből végül ne napi három tábla legyen. Mindig a mértéken van a hangsúly.
– Ehhez képest neked van tiltólistád?
Adri: Amikor ezt az egészet elkezdtem, leültem, és magam elé tettem egy kiló lisztet, meg egy kiló cukrot, és azt mondtam: erre nincs szüksége a szervezetemnek, mert ettől híztam el. Amire szükségem van, ami táplál, az nem ez. Nagy munka volt, hogy ideáig eljussak. Amikor belenézek a tükörbe, sokszor még a mai napig látom az eredményt minden testrészemen. Hihetetlen ez az egész, ami velem történt.
– Milyen visszajelzéseket kapsz?
Adri: Olyan emberek is megállítanak az utcán, akik csak látásból ismernek: megdicsérnek, vagy éppen aggódva érdeklődnek az egészségem felől, és ez nagyon jól esik.
– Mit tanultatok egymástól az elmúlt időszakban?
Adri: Én azt, hogy elhiggyem és tudjam magamról, hogy testileg és lelkileg is erős vagyok. Sokat változtam, és a legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem szabad feladni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek. Nagyon örülök, hogy Martint választottam személyi edzőmnek, mert bár makacs és akaratos vagyok, de benne teljesen megbízom, mindenben hallgatok rá.
Martin: Sok mindent tanultam ez idő alatt. Adri óriási kitartása alátámasztotta mindazt, amit az életmódváltásról gondolok: munka nélkül nincs eredmény – az ő sikertörténete megerősített ebben az elvemben. Mindent betartott, amit kértem tőle. Iszonyú erős mentálisan, és nagyon pozitív a hozzáállása, ráadásul fantasztikus ember.


– Mit nyertek a sport által?
Martin: Egy nagyon jó közösséget, mert így sok embert megismerünk. Szerintem Adrinak is rengeteg közeli barátja, ismerőse lett a mozgás világában. Nagyon szoros kötelékek alakulnak ki egy csoportos órán, vagy akár a hétvégi fascia tréningeken, ahol mindenkinek van egy jó szava a másikhoz. Adri olyan apróságokra is odafigyel, hogy felköszönt a szülinapomon, vagy ajándékot hoz karácsonykor. Heti 5-6-7 órát is együtt dolgozunk, és ez egy olyan kapocs az életünkben, amit fontos táplálni – ha valaki menet közben elakad, akkor azt a közösség kihúzza a bajból.
– Már lelkileg is vékony vagy?
Adri: Reálisan látom, hogy mennyi plusz kiló van még rajtam, de ezt is le fogjuk dolgozni. Volt egy-két nap, amikor lelkileg megtorpantam, de a barátnőm, Hanna tartott egy fejmosást, és azt tanácsolta, hogy vegyem elő a régi képeimet és nézegessem őket – rögtön visszarázódtam az új kerékvágásba.
– Le kellett cserélned a ruhatáradat?
Adri: A farmerjaimat már kétszer szűkítettem, mert sajnáltam kidobni őket, de harmadjára már nem lehetett megmenteni egyiket sem. Nagyon jó érzés, hogy már nem XXXL-es a méretem, hanem inkább az L-es és M-es ruhák jók rám.
– Mi tanácsolsz annak, aki most kezd bele az életmódváltásba?
Adri: Nagyon fontos, hogy mentálisan erős legyen, és hosszú távban gondolkodjon. Nem szabad feladni – bármennyire is fáj, menni kell a cél felé. Én már elmondhatom, hogy megéri, és közben azt is tudom, hogy az egészségem a legfontosabb.