Ha egy könyvet nem a borítójáról, és egy országot nem a fővárosáról, akkor Hollandiát sem csak Amszterdamról ítélem meg. Ezért is kértem meg Manont, aki nem csak, hogy nem Amszterdamban, de kétlaki emberként a holland-német határvidéken él.

– Nyolc éve már, hogy együtt tanultunk Ausztriában. Merre vitt az élet azóta?
– 2011-ben fejeztem be az egyetemet. Azonnal el is kezdtem munkát keresni Hollandiában, de nem bizonyult könnyű feladatnak tanárnőként elhelyezkedni. Végül a semminél ez is jobb alapon helyettesítő tanári állást kaptam. Hálátlan időszak volt ez: reggelente ülni a telefon mellett, várni a hívást, hogy valaki beteg lett-e. Sosem tudtam előre, hogy mikor, hova megyek majd dolgozni. Sem a tanárokat, sem a gyerekeket nem ismertem. Ezt egy évig bírtam, aztán 2012-ben szerencsét próbáltam Németországban, mert rájöttem, hogy Hollandiában nem igazán van szükség tanárokra. Találtam is munkát a határhoz közeli Meppenben, ahol lakást béreltünk életem nagy szerelmével Matthijs-szal, aki azóta már a férjem. 2016-ban született meg a kisfiunk, Tygo, és most a második gyermekünket várjuk. Még mindig ugyanott dolgozom, és nagyon boldogok vagyunk.

– Milyen ingázni mindennap Hollandiából Németországba, és mit csinálsz ott pontosan?
– Az utazás egyáltalán nem probléma, 35 perces autóút, szinte észre sem veszem, hogy egyik országból a másikba lépek. És sokkal inkább szeretek Németországban dolgozni, mint itthon. Egy általános iskolában tanítok. Itt a gyerekek tízéves korukban választhatnak, hogy idegen nyelvet, (pl.: francia, holland) tanulnak, vagy valamilyen gyakorlati tantárgyat (pl.: főzést) szeretnének csinálni. Ha hiszed, ha nem, én vagyok a holland nyelvtanár… (nevet)

– Tanárként jó rálátásod van az oktatási rendszeretekre. Hogyan működik?
– Biztosan sok más országban is hasonlóképpen épül fel az oktatás. A gyerekek négyévesen óvodába mennek, hatévesen általános iskolába. 12 évesen középiskolát választanak maguknak, amit 16, 17 vagy 18 évesen fejeznek be. Ezután mehetnek a felsőoktatásba, és ha ott is végeztek, és minden jól megy, elkezdenek dolgozni.

-Megragadt az emlékeim közt egy bizonyos képességfelmérő teszt, amiről még régen meséltél, és nekem nagyon tetszett. Elmondanád, hogy pontosan mi ez?
– Nahát, hogy mikre nem emlékszel! Valóban, 12 éves korukban, mielőtt középiskolát választanának a diákok, elvégeznek egy hosszadalmas, alapossággal és részletességgel összerakott tesztet, ami a képességeiket méri fel. Miután ezt kielemezték a tanárok, megbeszélik a szülőkkel, hogy mely területen lenne érdemes folytatni a gyermek képzését. Ha például valakinek könnyen és jól megy a tanulás, akkor gimnáziumban érdemes gondolkodni. Ebből senki sem csinál presztízskérdést.

– Akkor a rendszer jól működik?
– Jól működik, de azért nagy nyomás nehezedik a gyerekekre. Véleményem szerint az eredmények a képességeikhez mérten jó irányba terelik őket. Viszont egyre inkább eredményorientáltnak tartom a tesztet, ami kevésbé jó.

– Mivel éppen a második gyermekedet várod, aktuális a kérdés, mennyi ideig maradhatsz otthon a babával?
– A gyes hat héttel a gyermek születése előtt kezdődik, utána pedig további tíz hétig tart. De óriási szerencsémre ezek a szabályok most rám nem vonatkoznak, mivel Németországban dolgozom. Ott pedig a gyes akár három évig is eltarthat. Sajnos az enyém csak egyéves lesz, de még így is jobb helyzetben vagyok, mint sok más holland anyuka.

– Melyek a kedvenc helyeid Hollandiában?
– Giethoorn, amit az észak Velencéjeként is emlegetnek. A kis faluban csak csónakkal lehet közlekedni a csatornákon.  Alkmaar, Maastricht és Groningen városa is a kedvenceim közé tartozik.

– Külföldre hova utazol legszívesebben?
– Ausztriába – hegyek, csúcsok, magaslatok és síelés. Olyan sík területekkel borított ország, mint a miénk, nem sok van. Biztosan ezért vágyakozunk a hegyek közé.

– A palacsintán kívül milyen ételeket említenél, ha a holland gasztronómiáról van szó?
– Természetesen a sajtokat és a stamppot nevű ételt, ami egyfajta zöldséges krumplipüré. Nagyon szeretem a palacsintát is, de a kedvencem mégis az olasz konyha.

– Művészetekben gazdag kultúrátok van. Te melyik ágát kedveled?
– Nem rajongok a művészetért, de elismerem a tehetséget. Vincent van Gogh és Rembrandt a legnagyobb neveink. Az egyik legjobb hely pedig, hogy elmélyedjünk a művészetben, az amszterdami Rijksmuseum.

– Hollandia a városi kerékpározás paradicsoma. Te is sokat biciklizel?
– Ó, régebben mindennap azzal jártam, de mióta elköltöztünk, a távolságok megnőttek. Manapság autóval kell járnom munkába és boltba is. Viszont való igaz, hogy mindenkinek van kerékpárja, és szerencsére a hétvégéken mi is használjuk.

– Hogyan viszonyulnak a hollandok a valláshoz?
– Én katolikus vagyok, de valahogy úgy érzem, hogy napjainkban a vallás már nem annyira fontos, mint amennyire például a gyerekkoromban volt. Sokkal több ateista emberrel találkozom, mint hívővel. Megint csak Németországot említem, mint pozitívumot. Ott a vallás nagyobb szerepet kap, és értéknek számít. Én azok táborát erősítem, akiknek van hite, és büszke is vagyok erre.

– Sok holland (és belga) névben találkozunk a „Van” és a „de” szócskával. Például Vincent Van Gogh, vagy Van Helsing, vagy vegyük a te nevedet, Manon de Roo. Mit jelentenek ezek az elemek az egyes nevekben?
– Milyen jó, hogy rákérdeztél. Talán sosem gondolkodom rajta, mert nekem annyira természetes. A „Van” birtokos szerkezetet jelöl, ritkábban nemesi származást. A „de” szócska pedig azt, hogy valaki a fiatalabbik ugyanezen a néven. Remélem ez így érthető.

– Abszolút! A következő képet látva azon gondolkodtam, te egyetértesz-e mindennel, ami szerepel rajta, vagy van-e amit hozzáadnál, elvennél?
– Gyorsan végignéztem, ami a képen van. Egy dolgot hiányolok, az pedig a liquorice. (magyarul bocskorszíj). Édesgyökérből készült, fekete, gumicukorhoz hasonló állagú édesség. Bár sokszor sós ízben is árulják. Szeretni vagy utálni lehet. Ám a hollandok körében igazán népszerű. Ja, fociban mostanában nem teljesítünk valami jól, de azért a labda maradhat. (nevet.)

– Beszéled a fríz nyelvet?
– Az ország északi részén található Frízföld, ott beszélik a hollandtól eltérő fríz nyelvet, ami nagyon hasonlít a régi angolhoz. Nagyjából megértem, de nem beszélem.

 – Liberális ország lévén egyre több külföldi választja Hollandiát letelepedés céljából. Hogy érzed, hozott ez bármilyen téren változást a hollandok életében?
– Igen, de ez így rendjén is van. Egyetlen dolog zavar csak, hogy el akarják törölni a több évszázados hagyományainkat, például a Sinterklaasfeestet (Szent Miklós nap krampuszokkal), mert egyesek rasszistának tartják. Szerintem viszont ez egy nagyszerű szokás, főleg a gyerekek számára, én is ebben nőttem fel.

– Mit szeretsz a leginkább a hazádban?
– Hogy befogadó és liberális.