Májusban ismét fikciós vizekre eveztünk, és egy olyan, nagyon friss kötetet választottunk, amely körül csak úgy cikáztak a hírek a magyar megjelenés előtt: „2020 legnagyobb krimiszenzációja! Több mint 1 millió eladott példány Angliában! Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!”. Felugrottunk hát mi is erre a száguldó vonatra és megnéztük, mit tud ez a sikerkönyv.
Richard Osman egy ismert brit tévés személyiség, műsorvezető, producer és komikus, és bár számunkra kevésbé hangzik ismerősen a neve, kétségtelen, hogy a könyv nagy sikere részben a szerző népszerűségének is köszönhető. A siker másik kulcsa? A szokatlan helyszín és főszereplők: a regény ugyanis egy békés nyugdíjasotthonban játszódik, a főszereplőink pedig már mind rég túl vannak a hatvanon.


Miről is szól a könyv?
A könyv egy krimi, melyben egy angliai nyugdíjasotthon négy lakója rendszeresen összeül, hogy megoldatlan rejtélyeket göngyölítsen fel. Ők a csütörtöki nyomozóklub, akik egyik napról a másikra egy izgalmas nyomozás középpontjában találják magukat. Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron áll a történet fókuszában, akik mind annak az idilli otthonnak a lakói, melyben hirtelen nemhogy egy, hanem egyszerre több rejtélyre is fény derül. Adott még mellettük egy nagyobb szereplőgárda mindenféle figurával: (igazi) nyomozók, gyanús papok, ex-maffiózó üzletemberek és a nyugdíjasotthon többi lakója – igazán színes karakterek.
Ezek a nem mindennapi körülmények, a helyszín és a szereplőink, akik nem éppen a 20-30-as éveikben járó fiatal, sikeres, gyönyörű emberek, nagyon jól működnek együtt és viszik magukkal az olvasót, akárcsak a rövid kis fejezetek. Átjárja a híres-neves angol humor is, amihez szintén jó alapot biztosít a színhely és a karakterek kora, ráadásul itt-ott felbukkannak egyszerűen megfogalmazott, de annál többet mondó gondolatok az időskorról, melyek elgondolkodtatják az olvasót.


Ami talán kevésbé működött jól a regényben, az a túl sok karakter, akikkel a négy főszereplőn kívül találkozunk – sokszor nehéz követni a tengernyi nevet és szálat. Ráadásul az újabb rejtélyek miatt sokszor mintha súlyát vesztenék a történtek – mire kiderül a „lényeg”, mintha már nem is nagyon számítana. És bár rendkívül szerethető és bájos szereplőink vannak, sajnos nem ismerjük meg őket igazán, nincs bennük mélység. Mondhatni, kicsit túl sok a cselekmény, ami a történet csontja, és túl kevés rajta a hús, ami a karaktereink alaposabb megismerése lett volna. Mindemellett futólag fel-feltűnnek olyan témák, mint a szülő-gyerek kapcsolat vagy az osztálykérdések, de mind csak kis ízelítőként, inkább mondva, mint mutatva. De talán nem is volt cél ezek bővebb beleszövése a történetbe.

Mit viszünk magunkkal
A könyv jó emlékeztető volt arra, hogy a kor csak egy szám, hogy az idős emberek is ugyanúgy lehetnek főszereplők, mint a fiatalok, és hogy az élet nem áll meg a nyugdíj után sem. A regényt átszövő angol humor, a szerethető karakterek és a pörgős fejezetek miatt olyan könyv ez, amit jó a strandon olvasni, miközben egész nap süttetjük magunkat.

A könyv élő kibeszélőjét megtalálod Facebook oldalunkon.

Fotó: Emma