Amíg nem lett saját háztartásom, nem igazán foglalkoztam a komposztálással, sőt! Meg voltam róla győződve, hogy ez a fogalom egyet jelent a „rohasztással”. Falun élő nagyszüleimnél láttam először, hogy a gyümölcs és zöldség héja, valamint az ételmaradékok nem a kukában, hanem a „tudományos” nevén ganénak („ganéj”, „ganyé”) nevezett trágyakupac tetején landoltak, és ott vette kezdetét bomlási karrierjük. Ám a komposztálás ennél jóval összetettebb folyamat. Biztosan mindannyian tapasztaltuk már nyári nagy melegben, hogy egy-két nap után a lakásban tartott szemetesből, annak minden egyes kinyitása után, csak úgy áradnak a különböző kellemetlen „aromák”. Nos, a komposztálás erre is megoldás és sok másban is a segítségünkre lehet.

Mi is a komposzt?
A komposzt nem más, mint szerves anyagok bomlásának végterméke, vagyis olyan háztartási vagy kerti hulladék, ami később humusszá alakul, ha jól bánunk vele. A folyamat nagyon hasonló ahhoz, ami az erdők fáiról lehulló levelekkel történik. A humusz pedig aranyat ér a kertnek, az udvarnak, és az erkélyen vagy a lakásban nevelt növényeinknek is. De nemcsak humusz, hanem szén-dioxid és ásványi anyagok is keletkeznek a bomlás során, és ennél jobb dolog nem igazán történhet a háztartási szerves hulladékkal.

Miért és mire jó a komposztálás?
A komposztálás környezettudatos hulladékkezelés, az újrahasznosítás egyik közkedvelt formája. Általa a természet visszakap valamit abból, amit nekünk adott. Ha komposztálunk, kevesebb hulladék kerül a szemetesbe, kevesebb alkalommal kell le- vagy kivinni a szemetet, nem kell venni virágföldet, kevesebbet kell a szemétszállításra költenünk, és a trágyához hasonlóan a komposzt is javítja a talaj minőségét (agyagos és homokos talaj esetén is). Ha nincs saját kertünk, vagy nagyvárosban élünk, bátran csatlakozzunk a közösségi komposztálás mozgalmához (itt)!

Mi kell a komposzthoz?
A jó komposzthoz szerves anyag, oxigén, nedvesség, mikroorganizmusok és egy kis gondoskodás szükséges.

Mi kerüljön a komposztba?
Zöldség- és gyümölcshéj, vagy a maradék csutkák, zöldségek levelei, az összetört tojáshéj, tea- és kávézacc, hervadt virág, de akár növényevő kis kedvencek ürüléke a forgáccsal együtt. Továbbá tehetünk bele színezékmentes papírt, gyapjút, lenvásznat és pamutot is feldarabolva. Ügyeljünk rá, hogy a déli gyümölcsök héját aprítva, megmosva tegyük a komposztálóba, ugyanis ezeket gyakran kezelik vegyszerekkel.
A kertből a levágott fű, a lehullott gyümölcsök, szalma, aprított ágak és gallyak kerülhetnek a komposztba.


Mit NE tegyünk a komposztba?
Ne tegyünk bele zsíros, olajos étel-, vagy készételmaradékot, húst, csontot, kenyeret, záptojást, de a vegyszer, az üveg, a műanyag és a szervetlen háztartási szemét sem való a komposztba.
A kerti hulladékok közül nem ajánlott a diófafélék és a vadgesztenye hozzáadása, ezek ugyanis gátolják a szükséges baktériumok szaporodását.

Mire van szükségünk?
Néhány kelléket érdemes beszereznünk, ha a komposztálás mezejére lépünk, de semmi pánik, nem nagy dolgokról van szó. Ha valami, akkor ez egy olyan beruházás, ami garantáltan megtérül és nem csak anyagilag. Ezáltal teszünk a környezetünkért, magunkért és az utánunk következő generációkért, általa pedig aktív részesei lehetünk a biológiai körforgásnak.
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a komposztáláshoz kert kell, pedig manapság már egy erkély is elegendő hozzá. Szükségünk lesz azonban egy kisebb, fedeles konyhai gyűjtőedényre, és lehetőség szerint egy kültéri komposztládára. (Persze az is elég, ha a kert egy félárnyékos részén összegyűjtjük a komposztba szánt hulladékot.) A különböző alapanyagú tárolók többféle méretben készülnek, ezek közül a legmegfelelőbbet a rendelkezésünkre álló hely nagysága alapján tudjuk kiválasztani. Továbbá a forgatáshoz szükséges egy kerti nyeles villa, egy lapát és egy locsolókanna. A szkeptikusok most azt gondolhatják: “Nem elég, hogy büdös, még meg is kell turkálni?!” – és valóban át kell forgatni időről időre a komposztunkat, éppen azért, hogy levegőzzön, és ne büdösödjön be.

Hogyan rétegezzük a komposztot?
A már említett konyhai hulladékokat előbb a kisebb beltéri tárolóban érdemes összegyűjteni, majd onnan mehet a komposztládába. Az első réteg a láda alján a barna – más néven száraz – hulladék legyen, azaz összedarabolt gallyak, lehullott falevelek, szalma, széna, ezek ugyanis elősegítik a komposzt levegőzését. Erre kerüljön az első réteg konyhai zöld – más néven puha – hulladék. Ezután ebben a sorrendben rétegezzük tovább a komposztot, végül pedig vékony réteg földdel fedjük be. Miután kissé meglocsoltuk vízzel, csukjuk le a láda tetejét. Mivel a komposztálók fedele nem záródik légmentesen, így hamarosan beindulnak a bomlási folyamatok.


Hogyan ellenőrizzük a komposzt minőségét?
Ha sikeresen dolgozunk, a komposztálás során hő keletkezik. Azt, hogy beindult-e a hőképződés, úgy tudjuk ellenőrizni, hogy tenyerünkkel a komposzthoz közelítünk. Figyeljünk a szagokra is: ha ugyanis büdösödik, rohad vagy penészedik a komposzt, akkor nem jut elég oxigénhez, vagy túl nedves. Ilyenkor lazítani kell rajta, át kell keverni, mozgatni. Ha kiszáradt, meg kell öntözni, ha pedig túl nedves, száraz hulladékot kell hozzáadni.
A nedvességtartalmat úgynevezett marokpróbával tudjuk egyszerűen megállapítani. Vegyünk a kezünkbe egy maréknyi komposztot:

• ha összenyomva vizet tudunk kipréselni belőle, akkor túl nedves,
• ha az anyag szárazon pereg, akkor túl száraz,
• ha összenyomáskor gyengén összetapad, akkor megfelelő a nedvességtartalma.

Egy másik szemmel látható bizonyíték arra, hogy jó komposztot „gyártottunk”, a földigiliszták jelenléte a kupacban. Ne bántsuk őket (kivéve, ha a pecázáshoz szükségünk van pár darabra), mert a giliszták kitűnően megművelik a földet, az egészet jól összekeverik és fertőtlenítik is.

A komposztot a bomlási folyamat első szakaszának végén, kb. 5-6 hét után keverjük jól össze. Hogy jobb minőségű komposztot kapjunk, a keverést 6-8 hetente ismételjük meg. Az átmozgatások alkalmával a már említett marokpróbával tudjuk ellenőrizni, és szükség esetén beállítani a megfelelő nedvességtartalmat.

Hogyan használjuk a kész komposztot?
Az egészséges, érett komposzt színe sötét feketésbarna, homogén anyag, könnyen morzsálódik, az illata pedig az ázott földére emlékeztet. Körülbelül három hónap alatt friss komposzt keletkezik, és 12 hónapot kell várni ahhoz, hogy érett komposztot kapjunk. Amint készen áll, azonnal érdemes bemunkálni a talajba: felhasználhatjuk a kertben ültetéskor, a növények alá kerülő földhöz keverve, vagy elősegíthetjük vele a zöldség- és virágágyások, a szőlők és gyümölcsösök termékenységét, a lakásokban pedig virágcserépbe vagy balkonládákba kerülve növelheti dísznövényeink szépségét. A kerttel nem rendelkezők a kisebb komposztálóból lecsapolható folyadékot vízzel hígíthatják, és az így nyert, tápanyagban gazdag öntözővízzel locsolhatják szobanövényeiket.

Reméljük kedvet csináltunk a komposztáláshoz, ha pedig szeretnél még több tippet kapni egy fenntarthatóbb élethez, akkor hallgasd meg a Jelenlét podcast adásunkat!