A legutóbbi, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt megrendezett Lélekmelegítők előadásunk után – melyen dr. Zacher Gábor volt a vendégünk – a napokban újra lehetőségünk nyílt egy személyes találkozóra az Impulzív Magazin olvasóival. A „pandémiás kényszerpihenő” után, ugyanis újra együtt tölthettünk egy lélekmelegítő estet, amelyen nem más gondoskodott a nézők tartalmas lelki feltöltődéséről, mint Pál Feri atya.
Visszatapsoltuk
A római katolikus pap és mentálhigiénés szakember, mondhatni „visszatapsolt” előadó volt – és lett –, hiszen korábban vendégeskedett már a Lélekmelegítőkben, és mérhetetlen lendülete, színpadi dinamizmusa, közérthető, mégis mélyre hatoló üzenetei ismétlésért kiáltottak. A közönség minden bizonnyal ezúttal is elégedetten távozott a színházból, hiszen a pillanatok alatt elrepült másfél órás előadást hosszan zúgó vastaps zárta, míg az előadót a teátrum előterében a dedikálásra várók lelkes sora köszöntötte.
Tévét bámuló férj, füstölgő asszony
Pál Feri aktuális előadásának a témája a társkapcsolati kommunikáció volt, amelyet egy hétköznapi élethelyzetből vezetett le: a férfi egy munkás nap végén ledobja magát a tévé elé meccset nézni, a nőnek viszont lenne számára mondanivalója, így az adott helyzetet egyikük sem mintaszerűen reagálja le. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt a fantáziádra bíznám Kedves Olvasónk, de sejtésem szerint a vázolt szituációra legalább háromféle forgatókönyvvel tudnál előrukkolni. Hasonlóképp tett Pál Feri is.
Az a fránya evolúció
– A kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg – hangzott a színpadról. – Kutatások igazolják, hogy a hölgyek társas és érzelmi intelligenciája magasabb, mint a férfiaké. Azonban a hölgyeknek azt is tudniuk kell, ha átváltanak romboló kommunikációra, akkor pont azt a kapcsolatot kezdik el tönkre tenni és fenyegetni, amiért dolgozni szeretnének – folytatja az atya. A cél az volt, hogy rámutasson, hogy egy feszült helyzetben alkalmazott durva nyitás („Már megint nem figyelsz rám! Minden este a tévét bámulod!”), majd az ezt követő elárasztás („Soha nem veszel komolyan! Veled nem lehet beszélni!”) után, a férfi kortizolszintje megemelkedik, és az evolúciós fejlődés eredménye nyomán „napi harcra kész” állapotba kerül. Ezen helyzetekben a válaszreakció többnyire olyan kapcsolati üzenet közvetítése, ami ritkán hat építően.
El, ellene, vagy felé?
Pál Feri háromféle kapcsolati üzenetről beszélt. Az első az „el”, azaz elforduló, védekező viselkedés felvétele az adott helyzetben, ami mindkét fél számára lelkileg romboló hatással bír. A második az „ellene” megnevezésű reakció, amely a bántással, szándékos fájdalomokozással, kritizálással, ítélkezéssel, minősítéssel, támadással és kirekesztéssel tolmácsolt kapcsolati üzenet. A harmadik típus a „felé”, amely már elnevezésében is jelzi, hogy az eddig bemutatottakkal ellentétes viselkedésen alapszik – pozitív kapcsolati üzenetet küld a kommunikáló felek számára, elősegítve a kialakult, feszült helyzet mielőbbi rendezését úgy, hogy abban lehetőleg senki ne sérüljön.
Balhé közben tényleg „kihagy az agyad”
Izgalmas részletességgel tekinthettünk bele abba is, hogy miért tart a férfi számára egy vitás helyzetből való kikeveredés akár kétszer annyi ideig, mint a nők esetében. Az előadó sávos lebontásban mutatta be, hogy milyen funkcióink károsodnak, amikor intenzív – például párkapcsolati vita keltette – stresszhelyzetnek vagyunk kitéve. Csak az érdekesség kedvéért néhány szemelvény: egy átlagember stressz hatására megemelkedő pulzusszáma percenként 220, ami akár a 230-240-es értéket is elérheti.
– Evolúciós trükk – így Pál Feri – hogy körülbelül 180-as pulzusig az összes finomabb pszichés képességünk időlegesen tönkremegy, vagy elkezd szakadozva működni. Már a 115-ös érték körül elveszítjük a finommotoros képességünket, vagyis például remegni kezd a kezünk. 140 körül a szem-kéz koordinációnk sérül, vagyis nem látjuk például az orrunk előtt lévő poharat az asztalon, amit persze így leverünk, 160 körül pedig már a memóriánk is kezd kihagyni. Ennek tudható be, hogy az állandósult párkapcsolati veszekedések végén nem emlékszünk pontosan a történtekre, kizárólag a kipattanás okára. Ugyanezen értéknél alakul ki a szelektív süketségünk, valamint megy tönkre az elemző gondolkodási képességünk. 180-as pulzusszám fölött már csak az agytörzsünk működésében bízhatunk, ami az agyunk legősibb része. Innen – anélkül, hogy emlékezni vagy gondolkodni tudnánk – négyféle cselekvési módot képes a szervezetünk előhívni: a menekülést, a védekezést, a támadást vagy a lefagyást, azaz amikor a pszichés önszerveződésünk leáll. A kapcsolati üzenetek szempontjából ezek mind romboló reakciók, ami magyarázatul szolgál arra, hogy az otthoni, esti veszekedések, miért az adott irányba futnak ki – vezeti végig a gondolatmenetet a szakember.
Dilemmák és lehetőségek
Szerencsére nemcsak feltárt dilemmákat és elemzett helyzeteket, de válaszokat és alternatívákat is kaptunk, hiszen joggal merül fel a kérdés a közönségben: Mit tehetünk hát, hogy „jól csináljuk”? – A realitás lehetőségei között maradva, minél stresszmentesebb munkahelyet kell keresni – hangzik az egyik válasz. A másik – próbáljunk úgy kommunikálni, hogy az minimális stresszterhelést okozzon annak, akivel beszélünk. Hogyan lehet ezt megtenni? – A pozitív, „felé” vezető üzenetek előtérbe helyezésével, akár begyakorolt üzenetekkel és sémákkal, amelyek stresszhelyzetben is előhívhatóak az agytörzsből – mutat rá Pál Feri –, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a párkapcsolati konfliktusok kezelésében a két fél sok évtizedes személyiségfejlődése szintén befolyásoló tényező!
Női és férfisorsok ma Magyarországon
Egy nőnek, akit még gyermekként az édesanyjával együtt magára hagyott az apja, annak a személyiségfejlődése szempontjából sokat jelent, ha kiáll magáért elhanyagoló férjével szemben. Az alkoholista apa által rendszeresen ütlegelt kisfiú, gyermekként nem menekülhetett el az őt ért konfliktushelyzetből, így jellemének fejlődése tekintetében komoly lépés, ha férfiként elfordul a vele vitatkozó feleségétől. – Ezek tipikus női, és férfisorsok ma Magyarországon – mondja a szakember, aláhúzva, hogy ilyen esetben a felek személyiségfejlődésük szempontjából hasznos dolgot tesznek, míg ezzel egy időben rombolják a párkapcsolatukat. – Az ilyen helyzeteket nem a kompromisszum, hanem az együttműködés oldja fel, amikor mindkét fél megérti, hogy mi történik a másikkal – zárta gondolatait hatalmas tapsorkán kíséretében Pál Feri.
Lélekmelegítők – folytatás következik!
Az előadás végén megtudtuk, hogy a soron következő est szervezése folyamatban van, ugyan Orvos-Tóth Noémi remélt fellépése már biztosan nem valósul meg. A korábban egyeztetett és a pandémiás helyzet miatt folyamatosan tolódott program újratárgyalásai ugyanis, minden próbálkozásunk ellenére és nagy sajnálatunkra a menedzsment részéről megrekedtek – már jövő tavaszra sem tudták biztosítani számunkra az elmaradt alkalom megtartását –, ezért úgy döntöttünk, hogy egy másik fellépővel örvendeztetjük meg korábban bérletet vagy jegyet váltó nézőinket.
Akik a fenti fejlemények ismeretében visszaváltanák már meglévő belépőjüket, azoknak erre lehetőséget fogunk biztosítani, de igyekszünk olyan vendéget hívni a soron következő alkalomra, aki minden bizonnyal nem okoz majd csalódást. Addig is köszönjük a türelmet, és örülünk, hogy ilyen sokan találkoztunk és együtt voltunk a Kalocsai Színházban. Hamarosan folytatás következik!
