Bemutatkozásomban célul tűztem ki, hogy különböző témák felvetésével segítem, ösztönzöm nőtársaimat, és személyes élményeimen keresztül támogatást nyújtok, hogy olvasóink érezzék, nincsenek egyedül a nagy világban. Az egyik ilyen téma, amiről úgy gondolom – saját tapasztalatimból kiindulva –, hogy érdemes beszélni, a rendszeres mozgás, azon belül is a csoportos fitneszedzés.

Lassan hét éve járok különböző típusú csoportos órákra. Ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy annyira megszeretem majd a rendszeres mozgást, hogy mostanra már egy hét kihagyása után is hiányozni fog, biztosan kinevetem. Soha nem voltam ugyanis sportos alkat, gyermekként a testnevelésórákat leginkább csak igyekeztem túlélni. Egy kis faluban nőttem fel, ahol nem igazán volt jellemző leugrani az edzőterembe, mivel az aktivitást leginkább a kerti munka jelentette. Aztán beköltöztem a városba, jöttek a dolgos hétköznapok, az ülőmunka, ami meghozta a nem várt eredményt, a korpulens változásokat. A ruháim „összementek”, az energiaszintem lecsökkent, fáradékonyabb lettem, és elkezdtem rosszul érezni magam a saját testemben. Eljött az a pont, amikor már tudtam, hogy valamit kezdenem kell ezzel a helyzettel, de mit?! Nem szerettem futni, és a konditermi gépekhez sem vonzódtam különösebben. Ehhez képest, vettem egy futócipőt, és bementem egy edzőterembe, kipróbálni a futópadot. A lényeg a tudatosság! Nem fogok nagy titkot elárulni, ha azt mondom, a futópaddal nem kötöttem életre szóló barátságot. A cipőt természetesen megtartottam, hisz tudjátok, nő vagyok, és mégis csak egy cipőről beszélünk! A kondigépek mellett volt egy nagyobb terem, ahol különböző fitneszórákat tartottak. Eleinte nem foglalkoztatott, hogy mi folyik odabent, aztán valahogy az egyik alkalommal felkeltette az érdeklődésemet. Feltűnt ugyanis, hogy a teremből izzadtan, kipirosodva, mégis boldogan, fülig érő szájjal, nevetgélve jönnek ki a vendégek egy-egy óra után. Kínlódásom a futópadon pedig mindennek volt nevezhető, csak boldognak nem. Rettenetesen szenvedtem, és egy grammot sem fogytam. Egy hirtelen ötlettől vezérelten bejelentkeztem az egyik táncos órára…

Eltelt hét év, és a szerelem azóta is tart. A futópadnak néha-néha még köszöntem, de a közelébe már nem mentem. Így sikerült megtalálnom azokat a mozgásformákat, amik örömet szereznek, feltöltenek, kikapcsolnak, és kiszakítanak a mindennapi mókuskerékből. Ahol edzés közben nem kell „meghalni”, ha mégis, akkor azt úgy teszi az ember, hogy közben észre sem veszi. Az óra végén pedig – vagy még inkább másnap reggel, miután kikászálódott az ágyból –, szembesül azzal, hogy előző nap valami történt vele, ami a végtagjainak kifejezett boldogságot jelent.


Az elmúlt évek alatt sokszor tapasztaltam, hogy valaki eljött az első csoportos órájára, aztán valamiért elment tőle a kedve, és többet vissza sem nézett. Ezért összegyűjtöttem nektek néhány gyakorlati és reményeim szerint ösztönző tanácsot.

1. Keress egy olyan mozgásformát, amit szívesen kipróbálnál. Ha nincs ötleted, az sem probléma, több lehetőség is kínálkozik arra, hogy egészségnapokon, családi sportnapokon vegyél részt, ahol általában bármelyik edzéstípust ingyenesen kipróbálhatod. Jó szívvel ajánlom a táncos fitneszórákat, mert itt már a zenétől garantáltan jól fogod érezni magad.
2. A csoportos órákon nincs korhatár, az egészen kicsiktől az idősebb korosztályig, bárkinek ajánlottak.
3. Amint megtaláltad azt az óratípust, amire szívesen járnál, üsd fel a naptáradat, és jelöld ki azt a napot a héten, amikor úgy érzed, hogy be tudod iktatni az edzést az életedbe. Ez a nap, ne a majd holnap legyen!
4. Ha már megvan a kiszemelt mozgásforma és nap, akkor még szükséged lesz egy helyre is, ahova eljárhatsz, ezért nézz körül a kínálatban – praktikusan valahol a munkahelyed vagy a lakóhelyed közelében, mert a távolság még a végén elveszi a kedved a mozgástól. Nem kell, hogy feltétlenül edzőterem legyen, már a táncstúdiók és a művelődési házak kínálatában is találhatsz fitneszórákat. Sőt vannak kifejezetten női mozgásstúdiók, ahol női edzők tartanak órákat, nőknek.
5. Eljutottunk ahhoz a részhez, amikor el kellene menned az első órára. Vedd rá az egyik barátnődet, hogy tartson veled, hiszen Micimackó óta tudjuk, hogy ketten együtt már sokkal bátrabb az ember, mint kétszer egyedül.
6. Ne hagyd veszni az elhatározásodat, ha esetleg a barátnőd nem szeretne részt venni ebben a kalandban, mert egy csoportos órán garantáltan lesz társaságod.
7. Elmentél az első órára… nagyon jól csinálod! Ne felejtsd el, a teremben senkinek sincs bérelt helye, a parkett(a) mindenkié, állj nyugodtan oda, ahova szeretnél. Tudom, hogy hívogat a hátsó sor, de jobb inkább előre állni, mert onnan jól látod majd az oktató mozdulatait.
8. Elkezdődött az óra… semmi probléma nincs azzal, ha elsőre nem tudod követni a mozdulatokat, csak csináld, ne állj meg! Semmi baj nem lesz abból, ha nem jobbra mész, amikor arra kellene, a katasztrófák ugyanis nem itt kezdődnek. Hidd el, senki sem azt figyeli, hogy mit csinálsz, mindenki a saját kezével és lábával van elfoglalva.
9. Nem szabad megijedned attól, ha látszólag rajtad kívül mindenki tudja, hogy mit kell csinálni. Van, aki már évek óta jár ide, és ismeri a mozdulatokat, előbb-utóbb neked is menni fog, csak ne add fel! És az egyik legfontosabb, nem vagy béna, csak kezdő!
10. Óra közben próbáld magad elengedni, ne görcsölj, csak élvezd a mozgást!
11. Edzés után szánj egy kis időt arra, hogy megfigyeld az érzéseidet és a hangulatodat, milyen volt az edzés előtt és milyen lett utána. Bízom benne, hogy pozitív változásokat fogsz tapasztalni.
12. Akkor se keseredj el, ha nincs arra lehetőséged, hogy eljárj otthonról, szerencsére az internetnek köszönhetően már a saját nappalidban is tudsz edzeni. Ilyenkor mindenképp figyelj a bemelegítésre és a nyújtásra, valamint arra, hogy a gyakorlatokat helyes testtartással végezd. Egy jelenléti órán az edző dolga, hogy figyeljen rád, és kijavítsa a mozdulataidat, nehogy megsérülj. Otthon, mindezt magadnak kell megtenned.
13. Gyerkőc mellett is alternatívát jelenthet az online edzés, mert ebben a formában is tudsz csatlakozni egy közösséghez. Ezt alkalmanként élőben is megteheted, ha van rá igényed és időd.
14. Bizonyos mozgásformákkal workshopokon is találkozhatsz, ahol koreográfiákat tanulhatsz lépésről lépésre, és az így megismert mozdulatokat a hétköznapi óráidba is be tudod építeni.
15. A szociális kapcsolataidat is bővítheted, megismerhetsz új embereket, és akár még barátokat is szerethetsz.

Tisztában vagyok vele, hogy egy órára elmenni idő és energia, de az otthonmaradás, még több tartalékodat emészti fel. Miért gondolom ezt?! Amikor valami miatt kimarad egy edzés, nincs jó kedvem, nem találom a helyem, és saját magamat is nehezen viselem el. Erre a „hisztire” lássuk be, sokkal több energia elmegy. A mozgás endorfint termel, és boldogságérzetet ad, ezért teljesen más lelkiállapotban jössz ki egy az óráról, mint ahogy bementél. És azt se felejtsd el, hogy egészségügyi szempontból sem utolsó, ha figyelmet fordítasz a heti aktivitásodra, mert, ha nincs egészségünk, akkor szerintem semmink sincs. A mindennapokban szükség van valamire, ami feltölt, ami energiát ad, amitől kapsz valami pluszt, amiből töltekezhetsz, hogy ezt az egészet, ami körülvesz, el tudd viselni. Tedd fel magadnak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet veled, ha megpróbálod?! Néhány órát eltöltöttél valamivel, ami esetleg nem tetszett annyira. Tedd a szívedre a kezd, és valld be, hogy volt már ilyen, és valószínűleg lesz is. A lényeg, hogy megpróbáltad, és ki tudja, lehet, hogy tetszeni fog. Szóval ne tagadd meg magadtól a lehetőséget, mert kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek.