A világon már hosszú idő óta a második leggyakrabban fogyasztott ital a tea, amelyről már csak olvasni is kellemes, hát még szürcsölgetni, különösen a hideg évszak beköszöntével. Kedves tearajongók, remélem, hogy ezzel az írásommal nektek is tudok újat mutatni!

A tea maga
Ez a kedvelt nedű a teacserje leveléből készül, és több mint háromezer fajtája ismert. Ezek mindegyike alapvetően kétfajta növényből származik. Az egyik a kis levelű kínai tea (Camellia sinensis var. sinensis), melynek matt sötétzöld levelei akár száz évig(!) is szedhetők, a másik a trópusi éghajlatot kedvelő, nagy, fényes világoszöld levelű Assam cserje, amely körülbelül negyven éven át folyamatosan szüretelhető. Ugyanabból a cserjéből a feldolgozás során többféle típusú tea készülhet.

Tudtad?
A tea természetes környezetében nyolc-tíz méteres fatermetű növény, viszont termesztett változatait folyamatos visszavágással cserjének nevelik.

Fekete vagy zöld?
A fekete tea (Kínában vörös néven emlegetik) máig a legnépszerűbb fajta, a teljes teafogyasztásunk négyötödét teszi ki. Előállítása során fonnyasztják, sodorják, majd fermentálják a tealeveleket. Ezután egy lyukacsos szalagon szétterítik, és levegővel fúvatják át, amíg rézvörösre nem színeződik. Ezek a folyamatok az ezt követő szárítás során fejeződnek be. A fermentálás ideje és hőmérséklete nagyban befolyásolja, hogy a végén milyen aromájú teát kapunk.
A fekete teákat aszerint is minősítik, hogy a cserje melyik levélpárjából készülnek. Ez alapján négy kategóriába sorolhatók. Az első, legfelső levélpár (FOP) a legjobb minőségű, egyben a legfinomabb és természetesen a legdrágább teát adja – lédús levélrügyekből készül, miután a teacserje virágrügyleveleiből átválogatással kinyerték. A második levélpárból készült (OP) tea szintén nagyon jó minőségű. Míg az első két kategória csak szálas teaként kerül forgalomba, addig a harmadik levélsortól lefelé szedett (P, PS, S jelölésű) alapanyagból a gyengébb minőségű filteres változatokat állítják elő.

Tudtad?
Az Earl Grey egy bergamott olajjal ízesített fekete tea neve.

A zöld teát nem fermentálják, itt a fonnyasztás után gőzölik vagy pörkölik a leveleket – ezzel hatástalanítják azokat az enzimeket, amelyek beindítják a fermentációt –, ezért is marad meg a jellegzetes zöld színük. Ezután sodorják és szárítják őket. A termőterület és a fajta mellett a tea minősége attól is függ, hogy mennyire zsenge levelekből készül. A „Gunpowder” vagy puskapor tea („gyöngy” néven is találkozhatsz vele) úgy készül, hogy minden tealevelet kis golyóvá gyúrnak össze, így az ízanyagot és az aromát jobban megőrzi. Ezt a műveletet manapság már géppel végzik, bár az igazán jó minőségű teák most is kézzel készülnek. A Gunpowder „Temple of Heaven” tea a pekingi Mennyei Templomról kapta a nevét, és mivel sokkal szorosabb göbökké tekerik a leveleit, ezért minőségibb a sima puskapor teánál, az aromája pedig lágyabb és kevésbé keserű.

A legjobb matcha teát Japánban termesztik, és évente csak egyszer aratják, majd a megszárított zöld tealeveleket gránitmalomkövekkel porrá őrlik. Érdekesség, hogy ezt a teát úgy készítik, hogy vízzel történő felöntése után egy speciális bambuszkeverővel krémesre, habosra keverik, így a porított teában lévő antioxidáns hatású anyagok sokkal jobban kioldódnak a vízben. A jó minőségű matcha tea nagyon élénkzöld színű, hintőpor finomságú, íze édeskés, illata a zöldségekére emlékeztet. Manapság már süteményekben, turmixokban, csokoládékban és alkoholos italokban is előszeretettel használják.

Valódi teakülönlegességek
A fehér teát az ezüstfehér, bolyhokkal borított új rügyekből, fermentálás nélkül készítik, mondhatni a legtermészetesebb módon: először fedett tárolókban, majd a napon szárítják a leveleket. Régebben csak a császárok kiváltsága volt ennek a teának a fogyasztása.

Az „uralkodók teájaként” emlegetett sárga tea a zöld teához hasonlóan készül, néhány köztes lépés beiktatásával. A fonnyasztást egy finom sütési fázis követi, a sodrás után pedig dunsztolják a leveleket, ezzel tartják ellenőrzés alatt a tea fermentációját, és így hozzák létre az egyetlen másik teára sem jellemző, aromákkal fűszerezett „exkluzív” fajtát.

A wulong vagy más néven oolong teát félig fermentált és teljesen érett hajtásokból állítják elő, tehát a „fekete és a zöld tea között van félúton”: az íze enyhébb és kevésbé füves, mint a zöld teáé, de a fekete teánál kevesebb csersavat tartalmaz, így kevésbé erőteljes az aromája. A wulong egyébként a legváltozatosabb teafajta, hiszen a fermentáció mértéke alapján színskálája az egészen élénk zöldtől a sötétig terjed. A nálunk „sötét tea” néven futó fajtának (Kínában fekete tea) az a különlegessége, hogy utóerjesztéssel készül, így erőteljesebb, érettebb illatjegyei vannak.

A puerh tea a Yunnan tartomány területén őshonos, akár több százéves, vadon termő teafákról származik, természetesen vagy mesterségesen érlelt fajta. Az „élő” (sheng) típust gőzöléssel préselik, majd ezután szárítókban érlelődik akár évekig. A „sötét” (shu) fajtát úgy állították elő, hogy az időben elhúzódó természetes érlelési folyamatot felgyorsították: a napon szárított teát kiterítették, benedvesítették, majd fóliával, agyaggal vagy földdel beborítva elzárták a levegőtől, és így erjesztették körülbelül 40 napig. Mindkét fajtára jellemző, hogy korong vagy lepény alakúra préselik. Egy-egy különlegesebb korongnak olyan csillagászati ára lehet, mint egy igazán jó bornak.

Nem rokon fajták
Dél-Amerikából származik a maté tea, amely ugyancsak jól ismert élénkítő hatásáról. Ez a teafajta nem teacserjéből, hanem egy őshonos fa leveleiből, annak csúcshajtásaiból, valamint levélszáraiból készül. Érdekessége ennek a teának, hogy általában egy-másfél évig érlelik, és sok ízesített vagy gyógynövényekkel kevert fajtája létezik.

A vörös fokföldirekettyeként is emlegetett cserjéből készülő rooibos tea hazája Dél-Afrika. Ez a nedű nagyon kellemes aromájú (a fekete teánál édeskésebb), gazdag ásványi anyagokban és antioxidánsokban. Kisgyerekeknek is ajánlott, hiszen koffeint nem tartalmaz, de édeskés, gyümölcsös íze miatt könnyen elfogadják a kicsik még édesítés nélkül is. Sokak tapasztalatai alapján egy kis csésze belőle elalvás előtt, a gyerekek alvászavarán is segíthet.

A gyümölcsteák esetében figyeljünk arra, hogy valóban szárított gyümölcsdarabokból és fűszerekből készüljenek, ne pedig aromákból! Jó szomjoltók lehetnek, ha már unjuk a vizet, ráadásul gyerekek is fogyaszthatják, mivel semmilyen élénkítő hatásuk nincs.

Ha tartósan gyógyszert szedünk, akkor a gyógyteák fogyasztása előtt minden esetben érdemes a kezelőorvosunk tanácsát kikérni, mert a teában lévő hatóanyagok megzavarhatják a gyógyszerek hatását. Például, ha gyomorsavlekötő szedése mellett borsmentateát kortyolgatunk, akkor a gyógyszer hatása biztosan csökkenni fog.

Az igazi „teahatás”
Mindegyik „igazi” teafajta tartalmaz koffeint, ám, hogy a kezünkben tartott csészényi finom nedű mennyi koffeint tartalmaz, azt a teacserje fajtája, a levelek kora, és az elkészítés módja is befolyásolja. Vigyázat, egy jó minőségű tea bizony tud álmatlan éjszakát okozni! A kávéhoz képest ugyanis más formában tartalmazza a koffeint, ezért lassabban és sokkal elnyújtottabb módon fejti ki a hatását. A tea levelében egy sor antioxidáns hatású anyag, úgynevezett polifenol-vegyület található. Ezek hatása miatt a rendszeres teafogyasztás csökkenheti a különböző szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, agyvérzés) kockázatát, valamint a vérzsír szintjét. Javulhat az erek állapota, megelőzhetők az érfalban végbemenő gyulladásos folyamatok, és csökkenhet a trombózis kialakulásának a valószínűsége. Ezenkívül több tanulmány is rámutatott, hogy a teát rendszeresen fogyasztó nemzeteknél (pl. Japán), kevesebb a tumoros megbetegedések száma.

Tudtad?
Úgy találták, hogy a rendszeres, napi három csésze tea elfogyasztása akár tíz százalékkal is csökkentheti a szívinfarktus kockázatát.

A teakészítés titkai
Igazán jó teát a szálas teafüvekből nyerhetünk, mivel ezek általában sokkal jobb minőségűek, mint a filteres változataik. Először melegítsük elő a teáskannát forró vízzel, majd azt kiöntve belőle, személyenként egy-egy teáskanálnyi teafüvet tegyünk az edénybe. A legjobb, ha frissen forralt vizet használunk a felöntéshez. A fekete és az oolong teákat általában forrázni szokták, a zöld és fehér teát viszont körülbelül 70 fokos vízzel öntik le, ezért forrás után várjunk egy kicsit, amíg a víz visszahűl. Nem érdemes a tealeveleket túl hosszú ideig áztatni, mert akkor több cseranyag oldódik ki belőlük, amely kesernyésebb ízt ad a teának, ráadásul ezek az anyagok meg is kötik a koffeint, ami így később tudja csak kifejteni a hatását. Ha erősebb teát szeretnénk inni, akkor inkább több teafüvet használjunk. Minden teafajtának megvan a maga ideális áztatási ideje, és a jobb minőségűeket általában többször is fel tudjuk önteni.

Egy kis ráadás
Ha még nem hallottál a „virágzó” teáról, most itt az ideje felfedezni a keleti kultúra eme kincsét! A megbecsülés és tisztelet jeleként gyakran ajándékoznak ilyen kis viruló teakötegeket. A meseszép meglepetés fehér és zöld tealevelekből készül, melyek közé virágokat tűznek, így csokor, szív, vagy gömb formában megszárítva a teás kancsóban (ehhez a legjobb az üvegből készült változat) nyílnak ki. Ezután még három-négy alkalommal felöntve tovább lehet élvezni a csodás látványt.

Hát ilyen magával ragadó a teák világa.