Egyre többen mennek férjhez körülöttem, és ez jól is van így, hiszen a legtöbbünk számára ez az élet rendje. Ezzel arányosan persze növekszik a lánybúcsúkon való részvételeim száma is. Volt, hogy a nagyvárosi éjszakában tivornyázva, vagy éppen egy szűk körű, de annál kellemesebb hangulatú vacsorán ünnepeltem, de bőrig is áztam már egy szabadtéri koncerten, mi több megmártóztam egy tóban az éjszaka közepén, és találtam már magam megőrülve egy házibulin. Egyesek számára a leánybúcsú léte ellentmondásokkal teli, de ez talán csak azért van így, mert még nem olyan régi hagyomány hazánkban – jelenlegi, modern formájában ugyanis csak néhány évtizede létezik nálunk.

Nem meglepő azonban, hogy a leányévektől való elválás ünneplése a legénybúcsú hagyományából ered. Szerencsére – a női egyenjogúság kivívásával –, már ez a szórakozási forma sem csak a férfiak kiváltsága. Az ókori görögöktől származó szokás kezdetben a gonosz szellemek elűzésére szolgált, majd az idők folyamán átalakulva, a vőlegény búcsúztatása, valamint az ehhez tartozó mulatság vált az elsődleges céljává.

A siker záloga
Azonban mulatozás ide vagy oda, nem mindenki felhőtlenül boldog, ha kiderül, hogy lánybúcsúra hivatalos. Hogy miért? Mert néha kicsit erőltetett tud lenni, talán unalmas is, és olyan is van, hogy a meglepetés nem sikerül. Esetleg a leendő ara igényeit teljesen figyelmen kívül hagyva össze-vissza nyomulunk mindenféle kiegészítővel és ostoba feladattal ostromolva őt, ahelyett, hogy arra figyelnénk, mi az, amit e számunkra különleges személy valóban szeretne. Ugyanakkor a lánybúcsúban rejlik valamiféle különleges erő, ahogy a női energiákban összekapaszkodva együtt örülünk és ünnepelünk.

Nem mondom, hogy minden egyes alkalom a szívemhez nőtt, de valahogy mindegyiket tudtam élvezni. Bár mindannyiunk igénye és ízlése (vagy ízléstelensége) különbözik, abban azért egyetérthetünk, hogy a jó buli titka az, ha a menyasszony jól érzi magát. Hiába gondoljuk ugyanis, hogy a tizedik lánybúcsús póló, a sztriptíztáncos fiú vagy a petrezselyem és egyéb mezőgazdasági termények árulása jópofa ötlet, ha az esemény főszereplőjét már a gondolattól is kirázza a hideg.
Nem hiszek a tökéletességben, így az eszményi lánybúcsú titkát sem szeretném boncolgatni, de pár gondolatban összeszedtem, amitől szerintem igazán élvezhető lesz ez az alkalom.

1. A társaság lelke(i)

A legfontosabb szempont, hogy a menyasszony felszabadultan tudjon ünnepelni olyan emberek társaságában, akikkel jól tudja érezni magát. A legtisztább, ha tőle kérünk segítséget, és nyíltan megkérdezzük, kikkel szeretné tölteni lánysága utolsó átmulatott éjszakáját. Legutóbb, mint szervező vettem részt egy ilyen bulin, bár ebben a szerepben kissé olyan, mintha porondmesternek állnánk. Hiszen szükség van arra, hogy némiképp kordában tartsuk a csapatot, és ha nem is az irányítás a fő feladatunk, de illik figyelnünk arra, hogy mindenkinek legyen ital a kezében, senki se unatkozzon, és legyen struktúrája az esténknek. Persze az is igaz, hogy egy picit minden részt vevő, aki jelenlétével támogatja az eseményt, egyben szervezője is a programnak. Ideális esetben a menyasszony mindenkit ismer, a vendégek között viszont lehetnek olyanok, akik most találkoznak először, ilyenkor jól jön némi irányítás ahhoz, hogy összemelegedjen a társaság.

2. A meglepetés ereje

Ha már a meghívottak listája nem titok, attól még rengeteg lehetőség kínálkozik arra, hogy kellemes meglepetések érjék az ünnepeltet. Pláne, ha megtudakoljuk, hogy mit nem szeretne, mert innen már nyert ügyünk van. Nyilván vannak olyan menyasszonyok, akik abszolút nem szeretnek a középpontban lenni, és nem hívei a meglepetéseknek sem. Ám az ebbe a kategóriába tartozó leányok önszántukból talán nem is tartanának lánybúcsút. Remek lehetőség a kreativitásunk kiélésére, ha mi gondoskodunk az ünnepelt érkezéséről és távozásáról. Egy kedves barátnőmet lufikkal dekorált taxi szállította, majd a járműtől a helyszínig bekötött szemmel vezettük végig a tömegen. Ettől már csak az ejtheti nagyobb ámulatba az est főszereplőjét, ha mit sem sejt a programról, és egy egyszerű baráti vacsorának álcázott rögtönzött lánybúcsún találja magát, netán az alkalom megkoronázásaként az egyik kedvenc zenekarának a koncertjén.

3. A szórakozás sava-borsa

Vannak szégyenlős arák, és vannak, akik nem bánják – sőt élvezik –, ha a figyelem középpontjában, fátyollal a fejükön masírozhatnak bele az éjszakába. Ehhez mérten érdemes kiválasztanunk a helyszínt, a programokat, és belemélyedni az előkészületekbe. Mondhatni szokássá vált már, hogy a menyasszony idézés jellegű meghívót kap az eseményre, de akár a foglalkozásához közel álló tematikát is választhatunk a buli témájaként.

Személyes kedvenceim a játékok és a kreatív feladatok. Ezek és a versengés szeretete már gyermekkorban belénk ivódik, és ez a csajos este is azon remek alkalmak egyike, amikor ilyen jellegű vágyainkat kiélhetjük. Talán sokaknak ismerős a “Mennyire ismered a vőlegényt?”-kvíz, amit a menyasszonynak kell megválaszolnia, miközben a lánycsapat egyetértően mosolyog és hallgat. De ki mondta, hogy a vetélkedő csak a menyasszony örömét szolgálhatja? Mert valljuk be, hogy legtöbbünknek ez unalom a köbön, pláne akkor, ha egy 10 oldalas feladvánnyal készültünk, amiből aztán olyan részleteket is megtudhatunk a vőlegényről, amelyeket nem szerettünk volna. Ennek megfelelően tehát, ha ki nem is hagyjuk a vőlegénykvízt, azzal egy időben elindíthatjuk a „Mennyire ismered a menyasszonyt?”-játékot a megjelentek szórakoztatására. Munkahely, gyerekkor, rokonság és barátok témakörökben tehetjük fel személyre szabott kreatív kérdéseinket, melyeket a jelenlévőkről készült régi fotókkal is színesíthetünk. Így a kínos várakozás csendje és az erőltetett kacagások hangja helyett mindenki ringbe szállhat. Szabadtéren akár aktívabban is elüthetjük az időt mindenféle bolondos, de annál viccesebb játékkal: célba dobással, gyűrűkereséssel, „héliumozással”, aláírás- vagy szelfigyűjtéssel, fogadalomtétellel, babaváró játékkal, férfit formázó gumibabával, ivós vagy tortaevős kihívásokkal, testrész felismeréssel és hasonló kis huncutságokkal.

4. Ízlések és pofonok, avagy mitől lesz maradandó az emlék

A lány- és legénybúcsúk kellékeinek gyártására épülő ipar, valamiért azt az illúziót kelti bennünk, hogy a férfi és női nemi szerveket ábrázoló és az azokat formázó kiegészítők nélkülözhetetlen elemei ezeknek az eseményeknek. Ez a stílus egyébként ízlés kérdése, én magam pedig úgy általában nem vagyok híve az egyszer használatos műanyagnak. Ugyanakkor még nem találkoztam senkivel, aki követelte volna a fütyis szívószálak jelenlétét egy bulin, persze kis adagban és ízlésesen tálalva, ez is jó humorforrás lehet.

Manapság a „lánysirató” szinte már elengedhetetlen kellékeivé váltak a fátylak, szalagok és egyéb kiegészítők, melyek azt hivatottak mutatni – leginkább a külvilág felé –, hogy „Nem bolondultunk meg, csak lánybúcsút tartunk!”. Nem feltétlenül kell mindent a menyasszonyra aggatnunk már a buli legelején, tartogathatjuk ezeket jutalomként is, egy-egy sikeresen teljesített feladat után. De ami még ezeket a tárgyakat is felülmúlja, az a maradandó emlék. Egy saját kezűleg készített emlékkönyv gyerekkori képekkel, a lányos fogat tagjairól készült fotókkal, üzenetekkel, „ereklyékkel” telepakolva biztos siker, hiszen az ünnepelt és a résztvevők kapcsolatának és a köztük lévő szeretetnek a lenyomata.

5. Mindenki egyért…

Habár mindig vannak, akik kicsit passzívabb résztvevői az eseménynek, de ne felejtsük el, hogy a siker titka általában a csapatmunkában rejlik. A jelenlévők mindegyike egy kicsit más oldaláról ismeri a menyasszonyt, és ebből előnyt is kovácsolhatunk. Akár kreatív ötletekkel, akár házilag készített csemegékkel, dekorációval, vers- vagy rímfaragással is színesíthetjük a programot. Vegyük figyelembe azt is (anélkül, hogy a másik pénztárcájában turkálnánk), hogy nem mindenki szeretne egy vagyont elkölteni egy lánybúcsúra. Ha valaki nem akar egy újabb „XY lánybúcsúja 2021” feliratú pólót venni, amit az életben többet úgysem húz fel, ne erőltessük. Helyette viselhetjük mind ugyanazt a színárnyalatot vagy hasonló fazont, mert a lényeg, hogy egységben az erő – kívül-belül, a menyasszony pedig csak hadd tündököljön.