A természet állandó körforgása az évszakok váltakozásában figyelhető meg a leginkább. A nappalok hosszabbodása és rövidülése, valamint az időjárás viszontagságai mindannyiunkra hatással vannak – a testi folyamataink mellett, a lelkünket is nagymértékben befolyásolják. Ezeket a változásokat különbözőképpen éljük meg, hiszen mindenkiben más érzéseket kelt egy-egy évszak. Nagymértékben segíti a lelki egyensúlyunk fenntartását, ha összhangba kerülünk a természettel, és ráhangolódunk annak ritmusára.

Örök körforgás
A tavasz az újjászületés, az ébredés és a visszatérés időszaka. Mindezen jelenségek a természetben lépten-nyomon tetten érhetőek: zöldül, rügyezik a növényzet, nyílnak a virágok, a madarak megszólalnak, fészket építenek és kiköltik a fiókáikat. A nappalok hosszabbodnak, az éjszakák pedig rövidülnek, az érkező nyár pedig már a fejlődés, a bőség, az aratás, a szaporodás és a fény ideje. Ősszel viszont megáll a növekedés, rövidülnek a nappalok és hamarabb sötétedik. Ez a beérés, a gyűjtögetés, a hervadás, a lombhullatás és a védett helyre húzódás évszaka – a természet készülődik a téli pihenőre. Az ősz tehát felkészít arra, hogy feltöltődve tudjuk elfogadni a befelé fordulást, mert a tél már az elmúlás, a csend és a pihenés időszaka. A táj ilyenkor kopár, kietlen, szinte élettelennek tűnik. Alszik a természet, hideg van, a jeges, csúszós utak miatt kénytelenek vagyunk mi is lelassulni. Ez tehát egy nyugalmi, tetszhalott fázis, amikor mi magunk is gyakran gondolunk a múló időre, hiszen ez az évszak az elmélyedésé, nem pedig a cselekvésé.

A lélek tele
A napfény hiánya nemcsak a testre, a lélekre is negatív hatással van. A nappalok rövidülése, valamint a borús és hideg időjárás miatt sokan lehangolttá válunk. Ennek egyik oka, a melatonin hormon termelődése, mely a természetes fény hiányában fokozódik. Ez a vegyület a felelős az alvási ciklus fenntartásáért, mert növeli az alvásigényt, a kedvetlenséget és a fáradtságérzetet. A magas melatoninszint akár depresszió kialakulásához is vezethet, mely a kedélyállapot kóros zavara. Vezető tünete a nyomott közérzet, ugyanis ilyenkor megszűnik a kapcsolat az egyént érő érzelmi hatások és az egyén hangulata között. Tartós szomorúság, valamint az örömre való képtelenség jellemzi a depresszív embert, akinek énképéből kihullanak a pozitív tartalmak: eleinte elbizonytalanodik a saját értékeit illetően, majd tele lesz önváddal, ami a „semmiben sem vagyok jó” ítéletében rögzül. Folyamatosan negatív gondolatok, öngyilkossági fantáziák és ürességérzés gyötri – ez okozza a legnagyobb szenvedést számára –, és gyakran passzivitás is felléphet nála. Ilyenkor mélypontra kerül a motiváció, elvesznek a készségek, és a rutinszerűen végzett feladatok is kivitelezhetetlenné válnak. Az egyén gondolkodása is lassul ilyenkor, melyet testi tünetek kísérhetnek – az állandó fáradtság érzése, az étvágytalanság vagy éppen a túlevés, alvászavarok, emésztési problémák és energiahiány.

Súlyosságát tekintve a depresszió négyféle állapotot eredményezhet. Az enyhe stádiumban lévő egyén szenved ugyan a tünetektől, de tevékenységeit teljesen nem adja fel, ugyanakkor érdektelen, fáradékony és hangulatzavarokkal küzd. A közepes fokú depresszió esetén már komoly nehézséget jelent a szokásos aktivitás fenntartása. Az ilyen személyt nyomott hangulat, az örömérzés hiánya, fáradtság, energiátlan állapot és alvászavar jellemez. A következő szinten már súlyos depresszióról beszélünk. Ekkor a betegnél már pszichomotoros gátoltság lép fel, és a tevékenységeit képtelen folytatni, viszont pszichotikus tünetek még nem jelentkeznek nála. Ugyanakkor szorongás, bűnösségérzés, önvád, döntésképtelenség és a halállal kapcsolatos gondolatok megjelenhetnek. A pszichotikus tünetekkel járó súlyos depressziónál fokozottan erősödnek a panaszok, emellett hallucináció, téveszmék, közelgő katasztrófaérzet is megfigyelhető, amiért önmagát tartja felelősnek a beteg. A súlyosbodó pszichomotoros gátoltság stuporba, azaz a megmerevedettség állapotába mehet át. Tovább ronthat a helyzeten a mozgáshiány, a stressz és a túlhajszoltság.


A lélek gyógyítása
Azonban nem kell eljutnunk idáig, mert tehetünk a téli depresszió ellen! Töltsünk minél több időt a szabadban, sétáljunk, korcsolyázzunk. Sokat segíthet a magnézium, a D-vitamin, a jód, a kalcium, a vas és az omega-3 zsírsavak pótlása. Helyes étkezéssel is hozzájárulhatunk a depresszió kialakulásának megelőzéséhez, ugyanakkor fogadjuk el, hogy hozzátartozik az életünkhöz a stressz, és tanuljuk meg kezelni azt. Relaxáljunk, vegyünk egy forró fürdőt a nap végén, gyújtsunk illatgyertyát, hallgassunk nyugtató zenét és olvassuk a kedvenc könyvünket. Aki egész évben panaszkodik, hogy nincs ideje önmagára, annak itt a remek alkalom az énidőre, azaz a csak magunkra, és a lelki békénk megteremtésére szánt értékes időre. Sokszor megbújunk az „én erre nem érek rá” kifogás mögött, pedig lehet, hogy csupán nem tudunk mit kezdeni önmagunkkal – unatkozunk ahelyett, hogy feltöltődnénk. Ilyenkor télen remek alkalom nyílik arra, hogy azt tegyük, amit szeretnénk. Lehet, hogy csupán csak arra van szükség, hogy megismerjük önmagunkat – a vágyainkat és az álmainkat. Használjuk ki a téli időszakot és pihenjünk, töltődjünk, ahogy a természet is teszi.

Boldogságérzetünk kialakulásáért az endorfin nevű vegyület a felelős. Ez az úgynevezett boldogsághormon az agyban termelődik, amely az idegrendszer hatékony működéséhez szükséges, ugyanakkor erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, lassítja az öregedést és fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik. A sporttevékenységeken túl nevetéssel és meditációval is fokozható a jelenléte. Hatására könnyebben vehetjük a napi stresszt, javul a közérzetünk, az alvásminőségünk és tartósan pozitív hangulatba kerülhetünk. Nagy mennyiségben szabadul fel az endorfin csókolózáskor és szeretkezéskor is, valamint erős paprika, vanília vagy csokoládé fogyasztásakor, akupresszúrás vagy akupunktúrás kezelések során.

A lélek felszabadítása
Figyeljük meg a kisgyermeket, amikor önfeledten belemerül egy tevékenységbe. A boldog gyermek kacag, és nem töri le magában az érzést a rengeteg „ha…”, „de…”, „mi lesz akkor hogyha…” gondolattal. Egyszerűen nem engedi be a félelmet a boldogságába, mert a múlt és a jövő képe nélkül éli meg a jelent. Valahol mindannyiunkban ott van ez a kisgyermek, akit a felnőtté válás során mélyen elrejtettünk magunkban. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a boldogságunkat másoktól várjuk, pedig mi magunk vagyunk a felelősek érte, mégpedig a pozitív érzelmek által. Ezt az alapot nekünk kell megteremtenünk, és a lelkünkből előhívni, nem pedig kívülről várni. Tanuljuk meg megadni önmagunknak mindazt, amit a kisgyermek kap a szüleitől. Stratégiák, melyek segíthetnek saját boldogságunk létrehozásában – a mosoly, az optimizmus, a testünk és a lelkünk kényeztetése.  Legyenek céljaink, és tudjunk hálásak lenni mindenért, amink van. Martin Seligman – a pozitív pszichológia megalapítója – módszerében a hiányosságokra való fókuszálás helyett, a pozitív dolgokat erősíti, szerinte a boldogság elérése tanulható. A negatív történésekre való összpontosítás helyett – ami szorongáshoz és lehangoltsághoz vezet – tereljük gondolatainkat a jó dolgokra. Szerinte a pozitív megerősítés célravezetőbb, mint az átlag alatti képességeink javítása, továbbá engedjük el a múlt rossz történéseit és összpontosítsunk a jókra, mégpedig a jelenben. Ennek elsajátítására egy egyszerű gyakorlatot javasol: minden nap, lefekvés előtt írjunk le három pozitív dolgot, ami aznap történt velünk. Végezzük el ezt a gyakorlatot néhány hónapon keresztül, amíg a szokásunkká nem válik.

„A tél az alvó magvak,…, új születésre váró lélek ideje.”
A természet körforgásában a tél az az időszak, amikor látszólag leáll a nagy gépezet, és minden megpihen. De csak látszólag, hiszen ez kell a tavaszi újjáéledéshez ugyanúgy, ahogy nekünk, embereknek szükségünk van az éjszakai alvásra, a nappali aktív tevékenységhez. Kell a tél, és tudja ezt körülöttünk minden – nem lázad a természet, hanem elfogadja, lenyugszik, elpihen, csendben van, befelé fordul. A rövid nappalok, a kevés fény, a hideg idő beszorít minket a szobába, a melegbe, és leállásra kényszerít. Ez egyrészről szükséges és jó, másrészről viszont szomorú és lehangoló. Ez ugyanis a legnehezebb feladat a mai ember számára, valódi megpróbáltatás, hiszen le kell állnia, el kell gondolkodnia és magába kell fordulnia. Januárban, az ünnepek után, kiköltekezve, jóllakva és kicsomagolva a lakást az ünnepi díszekből eljön az elcsendesedés időszaka. Használjuk ki! Jókai Mór tanácsát követve: „Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt.” Mert minden télnek van tavasza…