Számtalan oka lehet annak, ha a jól megérdemelt pihenést az otthonunkban vagyunk kénytelenek eltölteni: ha nincs miből, ha nincs kivel, ha nincs idő, ha nincs mivel. Mert nem futja rá, kevés a szabadság, vagy egyedül nincs kedvünk nyaralni menni. Kisgyerekkel macera, a nagy meg már nem szeretne velünk jönni.
Gyermekkoromban természetes volt, hogy minden évben Horvátországban nyaraltam. Azt hittem, a gyermekemnek is biztosítani tudom majd ezt az élményt. Nem így lett. A megélhetésért való küzdelem során ez már nem fért bele az életünkbe. Egyedülálló anyaként, albérletben élve, csak egyetlen egy alkalommal, jutottunk el a Balatonra, autóbusszal. Egy egyszerű, szerény apartmanban volt a szállásunk, mégis ez volt életem legszebb nyaralása. Csodás hetet töltöttem együtt kettesben a kilencéves fiammal. Társasoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk. Néhány évvel később szélvészként söpört végig a kamaszkor az életünkön. Ekkor már nem igényelte a közös nyaralásokat. Azóta önerőből utazik, amire nagyon büszke vagyok. Hiszen amit én nem tudtam megteremteni, arra ő maga vált képessé. Én pedig lehetséges, hogy egész életemben hordozni fogom azt az enyhe bűntudatot, hogy nem tudtam megadni neki azt, ami számomra gyermekkoromban annyira természetes volt.
Idén sem látom a Karib-tengert. Viszont megtanultam enélkül is értékelni az életet, a szabadságot. Minden évben visszanyúlok ahhoz a balatoni emlékhez. Akkor értettem meg, hogy nem attól az egy-két héttől lesz teljes az év, amit valahol eltöltünk. A tartalom teszi értékessé, mellyel kitöltjük a pihenés idejét – akkor is, ha épp sehova nem megyünk.
A nyaralás célja az egész évben felgyülemlett stressz és feszültség oldása kell, hogy legyen. Egy-két hét alatt akarjuk bepótolni mindazt, amit addig nem sikerült beiktatni az életünkbe: pihenést, közös programokat a szeretteinkkel, feltöltődést, énidőt, az elvégzetlen feladatok kipipálását. Gyakran kifacsarva, lemerült elemekkel vágunk neki ennek az időszaknak.
Sajnos kevés ember rendelkezik bakancslistával. Pedig a bakancslista lenne hivatott tartalmazni mindazt a célt, amit még az előtt szeretnénk megvalósítani, hogy „feldobjuk a bakancsot”. Segít abban, hogy tudatosítsuk az apró vágyainkat, és hasznos, számunkra fontos tevékenységekkel töltsük ki az időt. Ez lehet egy könyv elolvasása, új sport vagy hobbi kipróbálása, esetleg egy különleges étel elkészítése. Mindaz, ami nem fér bele a hétköznapi rohanásba, megvalósítható abban az időszakban, amikor nem tudunk elutazni. Ha egész évben gyűjtjük a „bárcsak” kezdetű mondatokat, hamar megtelik a bakancslistánk. Tegyünk bármit, ami feltölti a lelkünket. Egy a lényeg, szakadjunk ki a mókuskerékből, álljunk le a pörgéssel. Számtalan dolog van, amit azért hagyunk ki az életünkből, mert nincs rá időnk. Nyaralás helyett azonban alkalmunk nyílhat ezek megvalósítására.
A feltöltődés feltétele, hogy rúgjuk fel a napi rutint, és végezzünk olyan tevékenységeket, melyekre kizárólag most van időnk. A relaxáció, testmozgás, a szabad levegőn tartózkodás mellett határtalan azoknak az elfoglaltságoknak a beiktatása is, amelyeket itthon csinálhatunk.
- A reggeli megszokott rutin helyett, kikapcsolva az ébresztőórát, ilyenkor végre megengedhetjük magunknak a lazulást, ágyban olvasást, a kedvenc sorozatunk nézését. Nem mindegy, hogy hogyan indítjuk a napot.
- A világ nem dől össze akkor sem, ha nem gőzölög délben az ebéd az asztalon. Csomagoljunk össze néhány szendvicset, keverjük be az oly nagy gonddal elkészített bodzaszörpöt, pakoljuk össze a családot, és induljunk el egész napos kerékpártúrára a környéken. A legnagyobb töltőereje a természetnek van.
- Földrajzilag szerencsés helyen élünk. A Duna, a Szelidi-tó közelsége rengeteg látnivalóval és élménnyel kecsegtet. A strandolás, napozás elérhető karnyújtásnyira van tőlünk.
- Építsünk bunkert az udvaron, és aludjunk kinn mi is a gyerekekkel, vagy hagyjuk őket egyedül „kempingezni”, mi pedig élvezzük az éjszakai nyugalmat.
- Ha sikerül megfeledkeznünk az időről, és nem tartjuk számon a napszakokat, máris engedtünk a magunk által megkötött gyeplőn. Pakoljuk el a lakásban az összes órát!
- Ki emlékszik még arra, amikor hanyatt fekve unatkozott órákon keresztül? Év közben gyakran bármit megadnék egy ilyen élményért. Most ez is beiktatható!
- Átgondolva a mögöttünk álló időszakot, számot vethetünk önmagunkkal: a „mit nem sikerült megvalósítani” listáról helyezzük át a súlypontot a „miért lehetek hálás” történések leltározására.
- Év közben számtalan könyv, film, cikk mellett megyünk el idő hiányában. Itt a remek alkalom, hogy elolvassuk, megnézzük azokat.
- Legyen az régi, vagy új hobbi, mindenképpen merüljünk el benne.
- Felejtsük el az azon való rágódást, hogy mit nem tettünk meg a múltban, milyen feladatok várnak ránk a továbbiakban. Élvezzük a pillanatot, vesszünk el a jelenben!
Amennyiben megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésünkre álló időből, testileg-lelkileg feltöltődve, kipihenten fogunk visszatérni a mindennapi taposómalomba. Mérlegeljünk, hogy mi a fontosabb: a környezetünk rendbetétele, szeretteink kiszolgálása, a tisztán csillogó ablakok, vagy az egészségünk óvása annak érdekében, hogy az év hátralevő részét frissen és ragyogó életkedvvel vihessük tovább. A döntés csakis rajtunk áll!
