Ma reggel, ahogy kinéztem az ablakon, köd volt, és friss hideg őszi levegő. Aztán a felhőkön keresztül erőtlen napfény szűrődött át. Eszembe jutott, ahogy pár napja ugyanez a Nap még forrón simogatta az arcomat, csak épp 1400 km-rel arrébb, Ibiza szigetén.
Ibiza = A buli szigete. Vagy, amit kihoz belőle az ember. Sokáig én is csak annyit tudtam róla, hogy egy sziget, ahova a fiatalok bulizni, szórakozni járnak. És ez így is van, mert több százezer partira vágyó ember látogat el ide, hogy jól kimulassa magát. De Ibiza sokkal többet nyújthat, ha akarjuk. Én pedig akartam, és meg is kaptam, amit kerestem.
Utazz költséghatékonyan!
Hirtelen felindulásból elkövetett, utószezoni nyaralás volt ez, amit a véletlennek köszönhetnék, ha hinnék benne. Időjárás-előrejelzés, szállás, repülőjegy, éjjeli indulás, hajnali érkezés és pikk-pakk, ott is voltam. A szálláskeresés csak annyiban okozhat fejtörést, hogy sokkolóan óriási a kínálat, ugyanis több mint 2500(!) lehetőség közül választhatunk. Ilyenkor, a szeptember–októberi utószezon környékén jócskán lejjebb mennek az árak. A repülőtérről késő estig járnak buszok, bárhova is szeretnénk eljutni. Ha viszont éjfél után landolunk, már csak a taxi marad. Ha szeretnénk lefaragni a költségekből, akkor érdemes idegeneket leszólítani, és társulni velük egy kocsiba. Némi szerencsétlenkedés után én is így tettem, bár a taxisok minduntalan megpróbálják belénk magyarázni, mennyivel jobb, ha egyedül utazunk, azért csak ne hagyjuk magunkat. Nekik nyilván az a jó, ha a több fuvarral nő a bevételük, a turistáknak meg az, ha több pénz marad a zsebükben.
Szieszta-idő
Ibiza a Baleár-szigetek egyike, legnagyobb települései: Ibiza városa, Santa Eulária és Sant Antoni. Én ez utóbbiban leltem menedékre, egy csodás öbölben. De ezzel csak érkezésem másnapján szembesülhettem, mert az éjszaka közepén ebből semmit nem láttam. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor reggel napsütésre és a hullámok csapkodására ébredtem. Néhány felhő, valamint negyedórányi eső után újra napfény és meleg csábított egy óriási sétára. Rövidgatya, trikó, strandpapucs, és már csattogtam is a part mentén. Kora délután már elő-előbukkantak az előző éjjel mámorától tántorgó fiatalok (főként angolok). Sokszor az a benyomásom támadt, hogy nem is spanyol területen vagyok, hanem a Brit-szigetek egyikén landoltam tévedésből. De aztán a vendéglátóegységekben kedvesen mosolygó, „Hola!”-zó őslakosok visszarángattak a spanyol valóságba. A datolyapálmákról lehulló gyümölcsök potyogását hallva arra gondoltam, hogy biztosan jócskán szieszta táján járhat az idő, és vajon milyen íze lehet a datolyának, így frissen… Finom!
Éledő város – zene, tánc és sokszínű társaság
Ilyenkor csak a napimádók, és a hideg sört melegben kortyolgatók merészkednek az utcára. Én ez utóbbiak táborát erősítem. Így hát megadtam magam a csábításnak, és egy gyöngyöző korsó spanyol sör társaságában figyeltem, hogy egyik pillanatról a másikra benépesedik a tengerpart és a város. Egyre hangosabbak lettek a bárok, az éttermekből isteni illatok áradtak, a lányokon egyre több lett a smink és egyre kevesebb a ruha. Már délutántól van lehetőség a zenés-táncos mulatságra, sok klub rendelkezik medencével vagy tengerparti kilátással, és indulhat is a bemelegítés az esti bulikra. Minden második sarkon megtekinthetjük az aznapi fellépők kínálatát, és jegyeket is szerezhetünk olcsóbban. Az ilyen jegyárusító standoknál dolgozók állítása szerint, nekik van a világon a legszebb „irodájuk”. Látva a pálmafákkal szegélyezett partszakaszt, ezzel nehéz vitatkozni. De nemcsak a klubok, hanem a hotelek nagy része is saját DJ-t alkalmaz, hogy a medenceparton koktélt szürcsölő vendégek ne unatkozzanak.
S ahogy ott ücsörögtem, egy tucat fedetlen idomú lány haladt el előttem a tűsarkúján tipegve, tanga bugyiban, miközben velük szemben egy csoport, a 70-es 80-as éveiben járó hölgy korzózott kalapban és sétapálcával a kezében. Hosszan a lányok után bámultak, aztán rám néztek: „Majdnem elfelejtettük, hogy volt idő, amikor mi is így néztünk ki…” Aztán csak nagy kacagás. Ha valami, akkor ez bearanyozta a napomat, és kiváló példáját mutatta annak, hogy a kisgyerekes családok, a középkorúak és az idősebbek egyaránt idejárnak nyaralni.
Itt nem lehet unatkozni!
Program akad itt bőven minden korosztály számára, rengeteg a családbarát szálloda, az öböl pedig a vizes sportok fellegvára. Van itt aquapark csúszdákkal és élménymedencékkel, naplementés hajókázás, kajak, vitorlás hajó, katamarán, vízisí, jet ski, sokféle motorcsónakázási lehetőség, kite-szörf, könnyűbúvárkodás, parasailing (motorcsónakos ejtőernyő), flyboard (vízsugárhajtású deszka), és biztos van még így is, amit kihagytam a felsorolásból. A tenger mellett sétálva pillanatokon belül számtalan ajánlatot kapunk, érdemes végighallgatni mit kínálnak és mennyiért, még akár alkudni is lehet az árakból. Én az egyik leggyorsabb csónakot, az ún. speedboatot választottam: a kapitánnyal és 11 útitárssal szeltük a habokat villámgyors tempóban Cala Bassa és Cala Conta strandja felé, közben barlangokat, kalóz tornyokat és fantázianevekkel ellátott szigeteket érintve. Ezalatt tátott szájjal hagytam, hogy a sós levegő az arcomba vágjon, miközben a kék szín legalább 50 árnyalatát igyekeztem befogadni. A kapitányunk zenével, itallal és humoros kommentekkel szórakoztatta a közönségét, még azt is megtudtuk, hogy a 60-as, 70-es évek erős hippikultúrája itt hagyta lenyomatát a szigeten. Ma is szép számmal akadnak még hippik, de már jóval kevesebben. A parton sétálva látni a legtöbbjüket vagy a híres, színes kavalkádokban, az úgynevezett hippi-piacokon. Még az egyik utolsó hippilakot is volt szerencsénk látni. Ez tulajdonképpen egy sziklafalba vájt kis barlanglakás, melyben teljesen ingyen lakhat az, aki nélkülözni tud, ugyanis nincs benne víz és áram, így a fenntartása sem kerül pénzbe.
Hűsítő habok és varázslatos naplemente
A parttól nagyjából 100 méterre vetettük ki a vasmacskát. Itt aztán nem haboztam, beleugrottam a folyékony, türkizkék álomba, s hiába volt 3 méter mély a víz, tökéletesen lehetett látni a tenger alján úszkáló halakat. Szó szerint a boldogságban úsztam, és újra az a kislány voltam, aki nyálcsorgatva nézte a „Kék lagúna” című filmet. A kapitány példáját látva, egy jó nagy köpés a búvárszemüvegbe (szigorúan a párásodás ellen), búvárpipa és máris úgy lubickoltunk, mint Cápali és Cápeti. Micsoda látvány és micsoda csend a felszín alatt: teljes nyugalom. Nehezemre is esett bemászni a csónakba, és visszaindulni a kikötőbe, de azért vigasztalt a tudat, hogy akadt még látnivaló bőven.
A naplemente Ibizán, méltán híres látványosság. Legalább száz fényképet néztem végig az interneten, de élőben végigkövetni, az az igazi. Amerre a szem ellát, több ezer ember indul meg a part felé napnyugta előtt, hogy a legjobb helyekről csodálhassák az utolsó sugarak színkavalkádját. És nincs két egyforma naplemente, de a helyszínt viszont érdemes variálni. Könnyen találhatunk egy csendes kis öblöt, sziklaszirtet, de foglalhatunk naplemente-asztalt is a bárok teraszán, illetve végignézhetjük egy étteremből vagy a hotelszobánk erkélyéről, sőt közvetlenül a tengerről is.
A tenger gyümölcsei és egyéb finomságok
Ha a víz közelében járunk, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy friss hallal várnak az éttermek. De azért sosem árt rákérdezni! Ki akartam próbálni valamit, és szerencsére jól sikerült a választás. Régebben mindig ugyanazt a fogást kértem az étlapról, mert nem mertem kockáztatni. Szerencsére ez mára már megváltozott. Igazán nem tudtam mire számítsak, amikor leadtam a rendelést egy grillezett polipcsápra, és ördöghalra. Aztán az első falat és némi ízlelgetés után már ki is szaladt a jó öreg „Mmmmdefinom!” kifejezés a számon. Ezután egy újabb kulináris élvezetnek adtam meg magam. A tenger gyümölcseit kínáló helyek mellett temérdek paella- és tapasbár, hamburgerező és pizzázó várja, hogy betömje az éhes szájakat. A temérdek angol turista miatt pedig minden sarkon akad egy „English breakfast” vagy „Fish&Chips” árus is. Én azonban arra szavazok, mielőtt a jól megszokottat választanánk, próbáljuk ki a helyi különlegességeket, az újat, a szokatlant.
Buli hajnalig – „guccsitáskában” és „réjbennapszemüvegben”
Az éj leszálltával én sem hagyhattam ki néhány klubot és szórakozóhelyet az esti programból. Azok a helyek lettek a kedvenceim, ahol tengerparti kilátás, nyitott tér és persze jó zene fogadott. A legszebb az egészben, hogy hétfőtől vasárnapig minden nap van lehetőség egy jót mulatni, táncolni. És milyen boldogság besétálni egy buliba, ahol épp Fatboy Slim, David Guetta, Martin Solvieg, vagy Rudimental adja a talpalávalót.
Sajnos már ide is benyomta magát a magánvállalkozók hadserege, akik „guccsitáskát” és „réjbennapszemüveget” árusítanak mindössze 5 euróért, csak neked, csak ma. Engem nem zavar, csak amikor már sokadszorra intek nemet az ajánlatra, és még mindig úgy néznek rám, mintha én hívtam volna oda őket. Sötétedés után ők is világító „izéket” és “vicces” gázzal töltött lufikat árulnak, hölgy változataik pedig kérés nélkül megjósolják a jövőnket. Persze értem én, hogy ebből élnek. Az én tanácsom, hogy a kezünket feltartva, fejünket hevesen rázva köszönjük meg az ajánlatukat, és mondjunk rá nemet (kivéve persze, ha igényeljük a szolgáltatásaikat).
Fedezd fel a környéket autóval vagy robogóval
Érdemes egy napot a környék felfedezéssel tölteni. Autóval a sziget bármely pontjára eljuthatunk maximum 40 perc alatt, miközben újabb varázslatos helyszínekre bukkanhatunk, melyeknek legnagyobb részét már a világörökség részévé nyilvánította az UNESCO. Az autókölcsönzésnél csak a robogók bérlése népszerűbb, melyek még a kocsikat is fürgén kikerülik a forgalomban.
Első állomásként Ibiza városát (vagy, ahogy a helyiek nevezik, Eivissát) vettem célba. Már messziről látni a régi városfallal körbevett székesegyházat és az óvárost. 10 perc gyaloglás után olyan panorámában gyönyörködhetünk, ami luxusjachtokkal, óriás sétahajókkal teli kikötőt és a fehér homokos strandot láttatja. Buja növényzettel benőtt szűkös utca és sikátor kanyarog még az óvárosban, hangulatos éttermekkel és kávézókkal.
A tenger színének ötven árnyalata és egyéb „látványosságok”
A várost elhagyva a Cala Xarraca egyik eldugott szirtjénél telepedtem meg. Vagyis inkább csak ledobtam a hátizsákomat, és elindultam, hogy a kisebb-nagyobb sziklákon botorkálva tengeri herkentyűkre vadásszak. Rögtön bele is botlottam egy polipba, s bár békén hagytuk egymást, azért elég sokáig farkasszemet néztünk. Következett egy újabb képeslapra illő helyszín, a Cala Gracioneta (cala=öböl), mely végül aznapi naplementém helyszínéül is szolgált. Mit mondhatnék?! A tengervíz színének leírását már nem tudom hova fokozni, de gyönyörű volt, az biztos. Fenyőfákkal, kabócákkal és nudistákkal. Ja, hogy még nem is említettem, hogy bármerre járunk, rengeteg a naturalista: fiatal, idős, nő és férfi. Ezt nagyjából egy nap alatt meg is lehet szokni, de ha mégsem sikerül, akkor inkább ne nézzünk oda, vagy egyszerűen csak dobjuk le mi is a textilt. Senkit nem fog zavarni.
Ilyen hely ez az Ibiza, kérem szépen. Szabad, bohém, nyüzsgő és gyönyörű. Ha buliznánk egy nagyot, ha nyugodtan vagy éppen aktívan pihennénk a családdal, a barátokkal, vagy akár szívesen vállalnánk munkát, júniustól októberig itt tárt karokkal várnak bennünket.
Fotó: Adél
