A házuk elé érve, az ablakban álló Bogi és pöttöm kisfia, Ervin lelkes integetése fogadott. A szívemet melengette ez a szeretetteljes jelenet ezen a borongós decemberi napon, amikor a karácsony még oly távolinak tűnt. Hreskó Zsolt mentő szakápolóval és feleségével, Bogival – aki már izgatottan készül az ünnepekre – a karácsony lényegéről, az emlékekről, az értékek továbbadásáról beszélgettem, miközben Ervin egyszer csak rátalált a díszgömbökre, amiknél izgalmasabb játék nem is létezhet.


Milyen érzés visszaemlékezni az első közös karácsonyotokra?
Bogi: Sosem felejtem el, hogy gondolatban már hónapokkal előtte megterveztem minden egyes apró részletét. Arra viszont nem számítottam, hogy a terveimet egy szempillantás alatt elsöpri a karantén, és a bezártság csak 24-én ér véget a számunkra. Mondhatni egy világ dőlt össze bennem, amikor kiderült, hogy az elképzeléseimből alig valósulhat meg néhány.
De így talán még meghittebb volt az advent.
Bogi: Addig ilyenben még nem volt részünk, hiszen a karácsonyt megelőző tíz napot csak hármasban töltöttük, kimaradva az őrült nyüzsgésből. Ervin élvezte leginkább ezt az időszakot, mert végig vele lehettünk, csak körülötte forgott a világ. Talán ennyi időt egyszerre még nem is tudtunk együtt lenni. Szerencsére összetartó a családunk, és a barátainkra is számíthattunk, így helyettünk mindent megoldottak, és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik.
Zsolt: A fát sem együtt vettük meg, pedig Bogi azt találta ki, hogy ez is egy közös családi program lesz – örök emlék lett volna az első karácsonyfánk közös kiválasztása. Aztán sajnos másképp alakult minden, így viszont tényleg olyan érzésünk lehetett, mintha hozzánk az angyalok hozták volna el a karácsonyt. Nálunk a mese valósággá vált és Bogi apukája volt a mi angyalunk! (mosolyog)
Bogi: Tervben volt az is, hogy elmegyünk egy családi fotózásra, megörökíteni az első közös karácsonyt, ami Ervin érkezésével új értelmet nyert. Szerencsére nem kellett lemondanunk erről az élményről, mert ebben a tíz napban még arra is bőven volt időnk, hogy Zsoltival berendezzünk itthon egy „fotósarkot”, és elkészítsünk jó pár karácsonyi hangulatú képet. Igaz, hogy nem művészi alkotások születtek, de az emlék ettől még nem lett halványabb.


Ebben az évben másként készültök?
Bogi: Az ideális karácsony hajszolásáról már lemondtam, ami nem az jelenti, hogy nem készülök az ünnepre, csak nem állítok fel magammal szemben felesleges elvárásokat. Habár tervezgetős típus vagyok, rá kellett jönnöm, hogy nem ragaszkodhatok annyira az elképzeléseimhez – igenis van olyan, amikor nem minden a terv szerint alakul.
Zsolt: Olyan hihetetlen, de ez lesz a második karácsonyunk így együtt, hármasban.
Ahogy beléptem hozzátok, rögtön megérintett a karácsonyi hangulat. Gondolom, hogy Bogi érdeme az ízléses dekoráció, amitől ünnepi köntösbe öltözött az otthonotok?
Bogi: Számomra abszolút hozzátartozik a karácsonyi hangolódáshoz, hogy a környezetemet ünnepi pompába öltöztetem. A fények és füzérek látványa már önmagában szívet melengető, és otthonosabbá teszi a lakást. A kisfiúnk csodálattal figyeli a csillogó, fénylő díszeket, amik valósággal elkápráztatják, így még inkább örömmel tölt el a dekorálás. Nagyon élvezem ezt az időszakot, ami segít abban, hogy lélekben is megéljem az ünnep valódi értékét.
Zsolt: Bogi imád dekorálni, olyannyira, hogy már november végén azt érezhetem, hogy csak pár nap választ el bennünket a karácsonytól. (nevet)
Bogi: Bevallom, karácsonymániás vagyok! Titokban már beszereztem a karácsonyi illatú gyertyákat is, mert hiszem, hogy az ünnepi hangulatot akár egy-egy ilyen apró dologgal is meg lehet teremteni – a gyertya fényével beköltözik a melegség érzése a házba. Ilyenkor az ünnepi illatokra is szükségem van, ezért már tervezem a karácsonyi sütést is. Az előző évben is készítettem mézeskalácsot – habár egyedül alkottam, mert Zsolti nem igazán szeret a konyhában sürögni-forogni –, de az idén Ervinnel együtt fogjuk gyúrni és szaggatni a tésztát.
Már azt is megálmodtátok, hogy milyen lesz a karácsonyfátok?
Zsolt: Nagyon különböző az elképzelésünk arról, hogy milyen a szép fa. Én szeretem, ha színes, talán azért, mert gyermekkoromból is a színkavalkád maradt meg. És még a boát is imádom, amitől viszont Bogit kirázza a hideg. Kijelenthetjük tehát, hogy a karácsonyi boa nálunk váló ok. (nevet)
Bogi: Mégsem dobtam még ki, csak valahogy sosem kerül fel a fára. (mosolyodik el)
Zsolt: Bogi a letisztult, egyszínű díszítést szereti, ezért úgy döntöttünk, hogy egyik évben az ő ízlése érvényesül, a következőben pedig az én elképzelésem szerint díszítjük fel a fát.


Idén kinek a stílusa érvényesül majd?
Bogi: Már kitaláltam, hogy arany és bordó színű díszekkel öltöztetjük fel a fenyőfát. Azonban úgy érzem, hogy idővel már nem egy stílusos gömbökkel tökéletesen feldíszített fát fogok megálmodni magunknak, hanem olyat, amire felkerülnek azok a díszek is, amiket Ervinnel együtt készítünk. Ezek biztosan kiemelt helyet kapnak majd a karácsonyfán.
Gondolatban talán már az ajándékokat is kiválasztottad.
Bogi: Igen, ez tényleg így van! Szeretek azon töprengeni, hogy mivel lephetem meg a szeretteimet karácsonykor.
Zsolt: Én nem vagyok ennyire előrelátó, de valljuk be őszintén, a férfiak nagy része nem fordít ennyi időt az ajándékozásra. Nekem lehet, hogy 24-én jön az ihlet, és pár óra alatt beszerzem mindazt, amire szükségem van. Különben is, egy nő mindig örül egy szép táskának, szerintem nem kell ezt annyira túlgondolni.
Olyan izgalmas, hogy különböző az elképzelésetek az ünnepről.
Zsolt: Valóban más bolygóról jöttünk, épp ezért születnek érdekes vagy éppen humoros szituációk az életünkben. Élvezem, hogy különbözőek vagyunk, ami az ünnephez való viszonyulásunkban is megjelenik. Szerintem attól lesz egy házasság izgalmas, ha elfogadjuk a másik igazságát is, és nem akarjuk mindenáron a saját elképzelésünket előtérbe helyezni, hanem megpróbáljuk a párunk helyzetébe képzelni magunkat. Szóval, nekem mindig is fontosabb lesz egy villáskulcs, mint egy gyönyörű karácsonyi dísz. És elhiszed, hogy az érzés, amit kivált belőlem, mégis ugyanaz, mint amikor Bogi meglát egy csillogó gömböt? (nevet) Én is szeretem megélni a karácsonyt, csak másként. Számomra talán nem annyira fontosak ezek az apróságnak tűnő dolgok, ugyanakkor örülök, amikor Bogi feldíszíti a lakást.


Együtt ünnepeltek a családdal?
Zsolt: Gyermekkoromban együtt éltünk a nagyszülőkkel, így megszoktam, hogy nagy család vesz körül, és nem csak az ünnepek alkalmából. Felnőttként viszont mindig jó előre meg kell terveznünk ezeket a napokat, hogy minél több időt tölthessek a családdal, hiszen a karácsony valódi értéke az, ha együtt lehetünk. Az ünnep egyik napján ugyanis dolgoznom kell, mert az a hivatásom, hogy életeket mentsek, ha kell, akkor éppen a szeretet ünnepén.
Bogi: De mi ilyenkor sem vagyunk egyedül Ervinnel, mert édesapám eljön hozzánk, hogy együtt legyünk. (könnybe lábad a szeme) Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzetben még szorosabbra fűződtek a családi szálak, csak az fáj, hogy anya már nem lehet velünk…
A gyermekkori karácsonyokról mi jut az eszetekbe?
Bogi: Emlékszem, hogy a szüleimmel mindig elmentünk az éjféli misére, és ez a mai napig része az ünnepnek. Ilyenkor valahogy még inkább felszínre tör belőlem a hit fontossága. Boldog karácsonyok képe él bennem: mi gyerekek csengettyűszóra léphettünk csak a szobába, ahol a csodaszép karácsonyfa állt, alatta a várva várt ajándékokkal. Aztán persze idővel már együtt díszítettük fel a fenyőt, de az a kis csengő még a mai napig megvan.
Zsolt: Ez nálunk is így volt, és gyermekként szaladtam, hogy megnézhessem a Jézuskát, hátha egyszer sikerül elcsípnem és megláthatom… (nevet)


Vajon Ervinnek felnőttként, milyen emlékei lesznek a családi karácsonyokról?
Bogi: Ezen az utóbbi időben sokat gondolkodom. Mi is mosolyogva idézzük fel a gyermekkorunk ünnepi szokásait, és arra vágyom, hogy majd a fiamban ugyanúgy éljenek ilyen közös emlékképek – legyen néhány emlékezetes karácsony, amire majd mosolyogva gondol vissza. Persze tudom, hogy csak rajtunk múlik, hogy mit visz magával az ünnepekből. Olyan jó lenne, ha majd szép érzéseket és képeket idézhetne fel magában ezekről a közös karácsonyokról, amik később lelkileg táplálni tudják, és amiket tovább vihet a felnőtt életébe.
Mit kívánsz karácsonyra?
Zsolt: Szerintem nem az a fontos, hogy a mának éljünk, sokkal inkább az, hogy létezzünk a mában. Élvezzük ki azokat a pillanatokat, amiket a karácsony tartogat, ami kiszakít bennünket a hétköznapokból, és engedjük meg magunknak, hogy átélhessük az ünnep csodáját.

Fotó: Emma