Kilenc fekete-fehér öltönyös férfi és egy díva! Ők alkotják a Group’n’Swinget, hazánk legismertebb swing zenekarát, akiket a „Dal” című műsorban ismerhetett meg igazán a nagyközönség. A „Retikül” című dal azóta is rendszeresen felcsendül a Ridikül műsor főcímdalában. A Fonogram-díjas csapat álma volt, hogy egyszer a dalaikból színdarabot készítsenek, így született a Holdfény mulató koncert musical. Az egyedülálló produkció főszereplője, Mihályi Réka izgatottan mesélt az előtte álló kihívásról.
Mihályi Réka – énekesnő
Énekesnőként csillogsz a zenekar élén, most pedig színésznő leszel. Hogy megy ez a feladat?
Nehéz megítélni, hogy színésznőként hogyan teljesítek. Egyrészt még a munkafolyamat elején tartunk, másrészt pedig nagyon kritikus tudok lenni magammal szemben, így például szörnyűnek érzem a még szokatlan részeit a színházi munkámnak. Énekesnőként uralni tudom a hangomat, a színpadi jelenlétemet, az erőmet, pontosan tudom mi a feladat és azt hogyan tudom végrehajtani, itt viszont megszűnik a rutin adta biztonságérzet. Állandó kihívást jelent az egész folyamat, persze hazudnék, ha azt mondanám, ennek ellenére nem imádom minden percét!
Álmodtál arról, hogy egyszer színésznőként állj a színpadon?
Édesanyám hosszú évekig játszott egy amatőr színtársulatban és emlékszem, ahogy 5-6 évesen végigültem a délutáni próbákat és alig vártam az előadás napját. Természetesen az első sorban izgultam végig az egészet. Valószínűleg ekkor alakult ki bennem a vágy, hogy majd egyszer én is színpadon álljak. Bár már akkor is inkább a tánc és az ének világa vonzott leginkább. Nagy álmom volt azóta is, hogy egy revü showban énekelhessek, táncolhassak. Nos, Kovács Gábor Dénes rendező úr komolyan vette ezt a vágyamat, ugyanis a darab végébe beleírt egy revü részt. Egyszerre ugrálok örömömben és rettegek a feladattól.
Évekig táncoltál és most a színpadon is megmutathatod a tánctudásodat.
Hát, annak már legalább 16 éve, hogy tánccipő volt a lábamon. Mármint ilyen minőségben. Picit azért aggódom, hogy tudom majd felvenni a „versenyt” a régi énemmel, vagy akár a fiatal táncosokkal. Viszont a Maffia Swing 1920 tánccsoporttal már évek óta dolgozunk együtt, így szerencsére baráti kapcsolat is kialakult köztünk, emiatt tudom, hogy a lányok minden segítséget megadnak majd, vagy maximum közösen nevetünk rajtam.
Mi a legnehezebb a színészi feladatban?
Érdekes, sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz feladat lesz mikrofon nélkül énekelni, hiszen színházi portokkal dolgozunk, és egyszer csak lett két szabad kezem, amivel valamit kezdeni kellene.
Ebben a zenekarban igazi díva vagy, az előadásban is hasonló karaktert alakítasz?
A darabban a nagybetűs nőt játszom, aki tulajdonképpen mindannyiunkban benne van – egyszerre öntelt és tudatos díva, félszeg önbizalommal küzdő lélek, akit elhagynak és aki elhagy. Zavaros a lelke, mert több szerepben tetszeleg és közben keresi a saját útját. A karakternek bizonyos része mintha csak én lennék, aztán persze van olyan része is, amit még elő kell csalogatnom magamból, hogy hiteles legyen!
Milyen egy fiú csapatban egyetlen nőként dolgozni?
Én szeretem ezt a kiváltságos helyzetet! Sokszor persze fiúsítva vagyok, de jobb is így, mert ezzel egy tudok lenni közülük és nincs kirekesztés. Persze vannak női előjogok, amit megadnak a srácok, így nem sérül a női és a férfi energia. Időnként pátyolgatom, rendezgetem őket, néha viszont borítok mindent és beleállok a vitákba. A férfiak ritkán boncolgatják a problémákat, nem szeretnek konfrontálódni, én viszont kivesézem a dolgot, ami rövidtávon bosszantó lehet, de hosszútávon eddig mindig működött.
A Fonogram-díjjal egy mérföldkő jött el az életetekben, ez a koncert musical egy újabb fontos állomás lesz…
Azt gondolom, hogy ez a koncert musical egy hatalmas előrelépés lesz a zenekar fejlődési mutatójában. Nagyon sokat dolgozunk vele mindannyian, erős, fókuszált munka folyik hosszú heteken keresztül és hiszem, hogy ez minden rezdülésünkben meglátszik majd! Szeretünk előre tekinteni és dolgozni!
Fotók: Barta Imre
