„A tea az egyetlen tiszta ital. (…) mindvégig azonos maradt önmagával.” – mondja Moldova György író. Talán azt sem túlzás állítani, hogy a tea nem más, mint egy csészényi boldogság. Olekszik Dorottya teaszakértő szavait hallgatva, pedig már biztosan tudjuk, hogy ez a kijelentés is tökéletesen megállja a helyét. Nem csoda hát, hogy bár reggel 8 órakor beszélgetünk Dorottyával, ő máris túl van két csésze finom nedűn. A napot egy frissítő rooibos teával indította – ezt készíti ugyanis a kislányainak az iskolába –, majd egy erőteljes, markáns ízvilágú japán sencha teát választott a személyes kedvencei közül.

Bármilyen csodás is a tea világa, Olekszik Dorottya és a teázás közös útja, mégsem egy rózsaszín ködbe vesző tündérmeseként indult. A történet kezdete a múlt egyszerű hétköznapjaiba vezet.
– Ez nem egy afféle rózsaszín történet, ahogy sokan azt gondolnák – nem arról van szó ugyanis, hogy egyszer csak jött egy isteni sugallat, hogy ez az én utam. Az életben ugyanis folyamatosan tanulunk és alkalmazkodunk, és ez az én esetemben különösen igaz – tulajdonképpen ez az alkalmazkodóképesség vezetett el a teával közös utamra. Korábban az idegenforgalomban dolgoztam, ahol nap mint nap emberekkel kommunikáltam, miközben különféle – hol könnyebb, hol nehezebb – szituációkhoz kellet alkalmazkodnom. A kislányaim születése után azonban egy kevésbé kötött munkát szerettem volna, egyszerűen egy olyan vállalkozást akartam, ami nem szakít el a gyerekektől, mégis kiélhetem benne magamat. Így találtam rá a teára. A családom ugyan nem látott lehetőséget a teázás itthoni sikerében, de én meg voltam győződve arról, hogy ez igenis működni fog, mert ha az ember valamit jól csinál, akkor annak meg lesz az eredménye. Az volt az elképzelésem, hogy a tea mellé egy egész koncepciót társítok, és egy kis testi-lelki központot hozok létre, amelynek én viszem majd a tea részét.


Hosszú az út, amelyen végig kell haladnia annak, aki igazi teaszakértővé szeretne válni. A magyarországi alapképzések mellett elengedhetetlen, hogy egy leendő teamester ellátogasson e csodás ital hazájába – Ázsiába –, és ott mélyítse el szakmai tudását. Ugyanis a tea része a kelet varázsának, ahogy az ott élők mindennapjainak is.
– Azt pontosan tudtam, hogy a lehető legnagyobb szakmai tudást szeretném magamba szívni, ezért itthon az összes lehetőséget felkutattam, hogy elmélyíthessem a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteimet. Így lettem természetgyógyász és fitoterapeuta. Aztán elérkeztem arra a pontra, amikor már úgy éreztem, hogy ennél többre vágyom, ezért külföldön kezdtem tanulni – Németországban, Hollandiában –, még mindig Európa határain belül maradva. Egy idő után azonban megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy Ázsiába kell utaznom, ha szeretném megismerni a titkot, hiszen a tea hazája ott van. Így kerültem Srí Lankára, ahol elvégeztem a tea sommelier képzést, ráadásul egy óriási teaültetvényen mélyíthettem el a gyakorlati tudásomat.
Srí Lanka egyébként olyan hely, ahol nem kell „felesleges köröket futni”, ha a teáról van szó, mert az emberek életének szerves része. Ott mindenre a tea a válasz: azzal kínálnak, ha megérkezel, ha valamit inni szeretnél, ha eszel, vagy éppen beszélgetsz valakivel. Keleten a szociális érintkezés elmaradhatatlan része a teafogyasztás, különösen igaz ez Kínára. A tea keleten olyan, mint a levegő: mindig mindenki számára elérhető és persze elengedhetetlen is.
A kinti mesterem arra biztatott, hogy hozzak létre Magyarországon egy oktatási központot, ami nagyon különleges kihívásnak tűnt, hiszen akkoriban itthon még senki nem foglalkozott ilyen szinten a teával. Tulajdonképpen ez az út vezetett a tea tudományának és művelésének hazai, intézményesített formában történő megszületéséhez, azaz a Tea Akadémiához. Ezután minden fórumon azt hangoztattam, hogy mi magyarok a tea forradalma előtt állunk, és reményeim szerint sokat sikerült tennem azért, hogy ez így is legyen. Ázsiában egyébként komoly hagyománya van a tea tasterek taníttatásának, ott úgynevezett teaültetvény egyetemeken képezik őket, ahogy nálunk folyik például az oktatás az agrártudományi egyetemen. Mi, itt a Tea Akadémián a keleti rendszert ültettük át az itthoni viszonyokra, tehát nemcsak kedélyesen „beszélgetünk” a teáról, miközben szép csészékből kortyolgatjuk – mint például a workshopokon –, hanem komoly elméleti és gyakorlati oktatást nyújtunk a szakma iránt érdeklődőknek. Ugyanakkor az a célunk, hogy a tea természetes jelenlétét átültessük a magyar mindennapokba.

A teamester munkája állandó keresés az ízek kavalkádjában, valamint folyamatos finomhangolás, hogy tökéletesítse az ízharmóniát. És mi adja számára mindehhez az inspirációt? A vásárlók igénye, azaz a mi választásunk, amivel meghatározzuk egy-egy tea születésének az útját.
– A teaszakértő összekeveri a teát és olyan aromákat ad hozzá, hogy az íze folyamatosan konstans legyen, hiszen a vásárló mindig a megszokott, kedvenc ízét szeretné érezni. A feladatot nehezíti, hogy a tealevél sosem ugyanolyan ízű – a tavaszi szedésűnek más az aromája, mint a nyáron vagy ősszel szedettnek, így igazi kihívás, hogy az esszencia mindig azonos legyen. Így természetesen a folyamatos kóstolás, minőség-ellenőrzés és persze a termékfejlesztés is feladata a nagy teaházak tastereinek. Ugyanakkor sokat utaznak ázsiai börzékre, és keresik azokat az ízeket, melyeket felhasználhatnak a saját termékpalettájukban. Magyarországon sajnos még többnyire gyerekcipőben jár ez a fajta hozzáállás a tea világához. Mivel az oktatás mellett mi kereskedünk is a teával, így az én feladatom a kóstolás, az alapanyagok kiválasztása és a termékfejlesztés. Egy-egy új tea születése előtt azt vizsgáljuk, hogy mit mutatnak az eladási statisztikák, milyen aktuális ízekkel dolgozik a konkurencia, azaz milyen ízvilág kedves a vásárlók számára. Jellemzően az erősebb, aromás teákat fogyasztják szívesen az emberek, így például egy zöld tea esetében olyan szirmokkal, virágokkal, levelekkel és egyéb növényi részekkel keverjük az alapot, ami ezt az esszenciát eredményezi.
Jó teának egyébként a minőségi teát nevezhetjük, de az ízvilágát tekintve természetesen teljesen egyéni, hogy kinek milyen karakterű aroma válik be. Mivel az évek során folyamatosan változik, fejlődik az ízlésünk, így bizonyos időközönként más és más zamatú teákat hívunk be az életünkbe, és válnak a kedvenceinkké. Mindig az a kérdés, hogy éppen melyik mérföldkőnél tartunk a teázásunk útján. De nem szabad, hogy bármilyen negatív érzésünk legyen azért, mert ennek az útnak még csak az elején tartunk.


Emlékszem még óvodáskorom utánozhatatlan citromos teájára… Azóta jó pár év eltelt, és az ízlésem bizony sokat változott a teák tekintetében, de Dorottyával ellentétben én még nagyon az elején járok a teával közös utamnak. Egyáltalán honnan indultunk, és hol tartunk mi magyarok e csodálatos nedűhöz kötődő szokásainkban?
– Az itthoni teázási hagyományok egészen érdekesen alakultak, ami nagy valószínűséggel annak is köszönhető, hogy kelet és nyugat között helyezkedünk el, így állandó a dilemma bennünk, hogy hová is tartozzunk valójában. Szerintem ezt nem kötelező választásként kell megélni, hanem egyfajta lehetőségként felfogni: próbáljuk ki mind a két utat, és azt építsük be a saját életünkbe, amelyik közelebb áll hozzánk.
Sokáig csak az egykori Szovjetunió területéről származó teákkal volt kapcsolatunk, a rendszerváltással viszont megérkeztek hozzánk a külföldről behozott csilli-villi dobozos filteres teák is. Azonban azt érdemes tudnunk, hogy ezek a termékek alacsony minőséget képviselnek a teák palettáján, az embereknek mégis felcsillant a szemük a gyümölcsökkel tarkított színes csomagolás láttán. Ráadásul a kis zacskók illatosak voltak, ahogy a forró vízbe merültek, máris vörös színűre festették azt, és már is lehetett kortyolgatni az intenzív aromájú italt. Ezt azért meséltem el, mert a teázási szokásaink, valahol innen indultak, és ez a mai napig erősen befolyásolja a teához való viszonyunkat. A legtöbb magyar ember számára minden forró vízzel leöntött növényi rész főzete tea. A tea azonban hagyományosan a Camellia sinensis növényből és annak különböző alfajaiból, változataiból készül. Ezek után nehéz megmagyarázni, hogy amit eddig teának hittünk, az csupán herba vagy valamilyen infúzió és gyümölcsdarabok keveréke, és az ültetvényekről származó valódi leveles változathoz, azaz a nagy betűs teához, nem sok köze van. Természetesen az igazi szálas teák és az ültetvényekről érkező valódi különlegességek ára magasabb, ezért sokan inkább az olcsóbb tömegárut választják, és ez is megnehezíti azt a törekvésünket, hogy az emberek figyelmét az igazi tea irányába fordítsuk. Ugyancsak a berögzült szokásainkat mutatja az is, hogy mi magyarok imádjuk ízesíteni a teát. Ha egy forró, meleg italra vágyunk – főleg, ha éppen betegek vagyunk – máris elővesszük a mézet, amit szinte mindig társítunk a tea gondolatával. Ez a kérdés Ázsiában fel sem merül, hiszen ott a teát az ízéért isszák! Ezt az alapvető szemléletmódot szeretném itthon is meghonosítani, de ehhez az embereknek nyitottá kell válniuk.


Kedvenc teánkat kortyolgatva, átadva magunkat a pillanat örömének, talán fel sem merül bennünk, hogy a pompás nedű a csészénkben, milyen fantasztikus elegyét adja az emberi kultúrának. Olekszik Dorottya teaszakértő tudja, hogy a tea világának mélyebb ismerete magában hordozza az elődeinktől örökül hagyott lexikális tudást, ugyanakkor szellemi nyitottságot és bizonyos erények meglétét is feltételezi.
– A tea kultúrájában rejtőző mély tudás abban gyökerezik, hogy benne számos művészeti ág keresztezi egymást, hiszen az emberiség egész szellemi hagyatéka manifesztálódik általa. Már maga a teázás helyszíne is egy az adott építőművészeti környezetet idéz, ahol a belső tér berendezése ugyancsak részét képezi ennek a gondolati világnak. Ha a teát kortyolgatva éppen egy csodás kert veszi körül bennünket, akkor azzal máris újabb tudás birtokába juthatunk, amit a kertművészet tár elénk. És akkor még nem beszéltünk a kerámiaművességről, hiszen a csésze, amelyből a teát elfogyasztjuk, egy újabb művészeti remekmű a maga díszítő szimbólumrendszerével és annak gondolati hátterével. Az igazi teaszertartás részét képezi a megfelelő öltözet viselése is, amely máris az öltözködési kultúra világába repít bennünket. Az pedig talán már nem is meglepő, hogy a teázás aktusának mindig van filozófiai és vallási tartalma is – gondolok itt a három alapvető irányzatra, a zenre, a taóra és a konfuciuszi tanokra valamint a nyugati hatásokra, amelyek tovább szélesítik a tea kultúrájának hatalmas ismeretanyagát. Minderről az átfogó szellemi háttérről és örökségről természetesen már az egyetemen is sokat tanultam, de teaszakértőként is folyamatosan képzem magam, mert még egy olyan tradicionális dologban is, mint a teázás, mindig van új a nap alatt.
Éppen ezért fontos, hogy nyitottak legyünk mindarra, amit a tea nyújtani képes számunkra. Hazájában, keleten ugyanis ez a fajta nagy fokú szellemi nyitottság jellemzi az embereket. Ez valószínűleg abból ered, hogy kultúrájukat és gondolkodásmódjukat tekintve egy teljesen más világban élnek, mint például mi magyarok. Elég csak abba belegondolnunk, hogy a Földnek ezeket a területeit milyen gyakran sújtják környezeti katasztrófák, például földrengések és szökőárak. Egészen más lehet úgy élni, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük mindenünket, akár az életünket is, pedig ez a gondolat ott lappang az emberek mindennapjaiban. Mégis talán pont ezért alakult ki az a fajta pozitív életszemlélet bennük, hogy nyitottan állnak a világhoz, és folyamatosan keresik, hogy milyen apró csodákat tartogat számukra, amiért így a nehézségek ellenére is érdemes élni. Ez a fajta szellemi nyitottság, az új dolgok befogadása és a tudatos gondolkodás az, ami az egész teakultúrát is átszövi. És ez jellemzi az embert is, aki belép a teázás világába, és hagyja, hogy az magával ragadja. Egyszerűen számomra képtelenség negatív érzésekkel kortyolgatni egy csésze teát, miközben az ablakon kinézve, egy csoda szép fát látok, amin madarak csiripelnek… már ez képes magasságokba emelni az ember lelkét, és ez az, amit a tea nyújthat nekünk.
Azt gondolom, hogy mi magyarok, különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy csak akkor építjük be a tudatos és egészséges gyakorlatokat az életünkbe, amikor már baj van, akkor viszont azonnali változást szeretnénk. A tea viszont éppen arra tanít meg, hogy hosszú távon gondolkodjunk az életünkben, legyen szó a teázás élvezetéről, az egészséges táplálkozásról vagy akár a mozgásról. Ez egy szemléletmód, amelytől a mi nyugati kultúránk ugyan még nagyon távol áll, de csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e befogadni, és a segítségével változtatni a szokásainkon.
Ezért tartom a megbízhatóságot, az őszinteséget, a tiszteletet, a nyitottságot, és a harmóniára való törekvést a tea kultúrájához kötődő legfontosabb erényeknek – ezek teszik ugyanis tökéletessé a teához fűződő kapcsolatunkat, ahogy az élethez való viszonyunkat is.


Amikor egy csésze gőzölgő teát fogok a kezemben és belekortyolok, mintha megállna körülöttem az idő, és egy kicsit én is lelassulok. Olyankor tényleg benne vagyok a pillanatban, elérnek a máskor láthatatlannak tűnő apró részletek, és képes vagyok új szemszögből látni a dolgokat. Azt szeretem a teában, hogy hagy időt a gondolatoknak és kizökkent a megszokottból.
– Úgy hiszem, hogy az élet minden területén érdemes kimozdulnunk a komfortzónánkból, még akkor is, ha éppen teát választunk. Szerintem ugyanis csak akkor tudunk fejlődni az életünk során, ha kilépünk a megszilárdult kereteinkből, és van bátorságunk átugrani a saját bebetonozott határainkat. Kezdetnek például menjünk be egy teakereskedésbe és csodálkozzunk rá arra a tearengetegre, ami ott elénk tárul. Ebben a helyzetben ugyan idegennek érezhetjük magunkat – főleg, ha nem ismerjük még a teákat –, de a szakemberek segítenek majd megtalálni azt az ízharmóniát, ami az ízlésünknek megfelel. Próbálkozzunk és válogassunk nyugodtan, hiszen akkor sincs probléma, ha elsőre nem találjuk meg azt a teafajtát, amely igazán illik hozzánk, mert ezer másik lehetőség vár még ránk a polcokon. Ha ráérzünk a teázás ízére, és a szokását beépítjük a mindennapjainkba, akkor átélhetjük majd, hogy egy csodás világba cseppentünk, amelynek számtalan pozitív hatása lesz az életünkre. Ha pedig valaki mélyebben szeretne elmerülni a teák világába, akkor a Tea Akadémia ajtaja nyitva áll előtte.

Fotó: Emma