Egy borongósnak ígérkező őszi hétvégén a Fejér megyei Déget választottuk kirándulásunk úti céljának. Régóta izgatta a fantáziámat az aprócska község szívében található, Magyarország klasszicista kastélyai közül talán a legszebb, melyet egy mesés angolpark ölel körül. Tökéletes kirándulóhely, mert minden évszakban tartogat valami csodát az utazó számára.


Most éppen ködbe burkolóztak az épület szikrázó fehér falai, így az őszi színekben pompázó Festetics-kastélypark még titokzatosabb és csodásabb képet festett – olyan hatást gyakorolt az előttünk megjelenő látványvilágra, amelyre álmomban sem gondoltam volna. Képtelenség volt ellenállni annak a sok szépségnek, melyet a természet tárt elénk, szerencsére a kezemben „ragadt” fényképezőgéppel megörökíthettem mindazt, ami a gondolataimban készülődő úti cikkemet igazán színessé varázsolhatja.


A kastély bejárata felé sétálva egy közel 300 éves hatalmas méretű kocsányos tölgy követelte magának a figyelmünket. Olyan volt, mintha az ágait az idő súlya húzná le – némelyik már a földet súrolja –, a faóriás ennek ellenére erőt és határozottságot sugallt. Több oldalról is megcsodáltuk az öreg tölgyet, mögötte pedig ott magasodott az impozáns épület, mely három patak találkozásánál áll. Már annak idején gondosan megtervezték az elhelyezkedését, ugyanis a Veszprém felől érkező postaút tengelyének a végén található.


Festetics Antal gróf a kastély terveinek elkészítését Pollack Mihályra bízta – ennek a tudásnak a birtokában, már egyáltalán nem meglepő, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum épületének bizonyos jegyei itt is megjelennek. A nemesi rezidencia vonalvezetés letisztult, szimmetrikus, egyedisége pont az egyszerűségében rejlik, de azért van benne néhány rendhagyó megoldás. Ezek közül az egyik rögtön feltűnhet a látogató számára: a máshol megszokott lépcsősorral ellentétben, Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, így az úri lak még inkább a természethez kapcsolódik.


Az 1812-ben elkészült kastélyt eredetileg nyári rezidenciának építették, de a család annyira szerette itt tölteni az idejét, hogy végül ez lett a Festeticsek lakóhelye. Az épület földszintjén a társasági élet színterei, a reprezentációs terek és a családtagok lakosztályai sorakoznak, az emeleten pedig elsősorban a gyerekszobák, a hosszabb ideig itt időző rokonok lakosztályai, valamint a vendégszobák kaptak helyet. A földszinti termekben megismerhetjük a Festetics család történetét, történelmi szerepvállalását, szórakozási és sportolási szokásait. Az emeleti helyiségekben pedig egy szabadkőműves kiállítást is megnézhetünk, sőt még egy titkos beavatási szertartáson is részt vehetünk.


Az utazás előtt még úgy gondoltam, hogy az egynapos túra nem igényel különösebb tervezést, azóta viszont már egy kicsit másképp vélekedem. Ugyanis csak a bejártnál derült ki számunkra, hogy kizárólag vezetett csoport résztvevőjeként nézhetjük meg az épületet, a benne található kiállítótermekkel. Érdemes tehát előre regisztrálni a kastély online felületén, mert a helyek száma korlátozott, és nem biztos, hogy az érkezés pillanatában éppen elcsípünk egy szabad lehetőséget.


Az épületet körül ölelő hatalmas park viszont egyszerűen bámulatos. Órákig lehet benne barangolni, miközben ősfákra és igazi növényritkaságokra bukkanhatunk. A kert egyik leglátványosabb eleme minden bizonnyal a völgyben kígyózó szerpentin-tórendszer. Ez a mesés hely nemcsak méretével, hanem kivételes harmóniájával is lenyűgözött. Bár az angolparkokra nem feltétlenül jellemző a tűpontosan kialakított növényzet, de természetesen így is gondos tervezés eredménye a csodás látvány, csak a kertészek itt egy kicsit bátrabban hagyják, hogy a fák, növények szabadon növekedjenek.


A birtok túlsó oldalához érve egy hídon keresztül jutottunk a bájos, vörös téglás Hollandi-házhoz. Ennek a története is megér néhány sort: Festetics Pál gróf építette tüdőbeteg sógornőjének, mert a kor hiedelme szerint úgy tartották, hogy az ammóniadús levegő belélegzésének – amit a földszinti istállóban tartott tehenek vizeletének kipárolgása okozott – gyógyító ereje van.


Zárásként még egy kis érdekesség a helyről. A fotókat nézegetve a szemfüles olvasók számára ismerősnek hathat az impozáns kastély és a festői angolpark, ugyanis mindkettő színhelyéül szolgált a Kincsem című zseniális történelmi kalandfilm több jelenetének is.


A tény, hogy végül nem láttuk belülről a meseszép épületet, de ez nem szegte kedvünket – csupán a park békés hangulata olyan élményt nyújtott számunkra, ami önmagában is felemelő volt. Úgyis visszatérünk még ide, és akkor majd belesünk a dégi Festetics család nyári rezidenciájának falai közé is.

Fotó: Panna