Utazni a világon, az egyik legjobb dolog – efelől semmi kétségem nincs. Mégis az év jelentős része inkább csak a vágyakozásról, a távoli úti célokról való ábrándozásról szól inkább, mintsem arról, hogy a közelünkben keressünk felfedezésre váró csodás helyeket. Miért ne lehetne turistaként bebarangolni, mondjunk hazánk fővárosát? Az utóbbi időben, ha elintéznivalóm akad Budapesten, nem menekülök ki a zsúfolt városból, inkább megkeresem benne azt, amiért oly sokan képesek beleszeretni.


Egy-egy ilyen kaland során általában az unokatestvérem is velem tart, aki a nyüzsgő várost otthonának tekinti, és a történelem szerelmeseként kirándulásaink során bevezet a látványosságok múltjába és jelenébe. Legutóbb a Városliget közelében jártunk, ahol a szívem a lüketető természet felé húzott, így hagytam, hogy beszippantson a zöld oázis. A kacskaringós járdán ballagva egymást követik a látványos épületek, a hangulatos szökőkutak, az élénk színű füves dombok. Ez a hely azért ragadott magával, mert itt kortól függetlenül mindenki megtalálja azt, amire vágyik: tökéletes helyszíne a feltöltődésnek – a nyugalom szigete a nyughatatlan város lüktető szívében.


A Városligetbe lépve elsőként a Mimóza-dombon magasodó óriási, piros-fehér csíkos hőlégballon tűnt fel, melyben egyszerre akár harminc utas is 150 méterre emelkedhet a kék égen. Ha nem ódzkodsz a magasságtól, akkor pattanj a kosárba, és csodáld meg a várost felülről is!


A Magyar Zene Háza olyan, mint egy rejtőzködő kaméleon – olyannyira beleolvad a környezetbe, hogy csak a szemfülesebbek veszik észre. A természetbe tökéletesen belesimuló épület egyszerre koncerthelyszín, múzeum és oktatóközpont is.


A Városliget legrégebbi épülete a Millennium Háza. A kulturális és művészeti élményközpontban az állandó kiállítás témaköréhez kapcsolódó programokat és rendezvényeket kínálnak a különböző korosztályok érdeklődési körének megfelelően.


Továbbhaladva, egyszer csak figyelmes leszek a fák lombjai mögül előlépő impozáns Vajdahunyadvárra, amely nevét még annak idején kapta, mégpedig az erdélyi Vajdahunyad középkori várát idéző homlokzatáról. Benne található Európa legnagyobb mezőgazdasági múzeuma is, mely folyamatosan látogatható.


Európa legnagyobb szabadtéri korcsolyapályáját a várral átellenben pillanthatjuk meg. A Műjégpálya és Csónakázótó télen remek programlehetőséget nyújt a korcsolyázni vágyóknak, nyáron pedig csónakba ülve szelhetjük a habokat.


A Városligetben álló Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda előtt most csak elsuhantunk, de azt hiszem nincs olyan, akinek a bakancslistáján ne szerepelne, hogy egyszer eltöltsön itt pár órát, a több mint százéves, elegáns falak között, a víz gyógyító hatását élvezve.


Bár a Városliget bejárata igazából a Hősök terénél nyílik, az Andrássy út végén, mi mégis a sétánk végére hagytuk a híres teret, amit az 1896-os millenniumi ünnepségre építettek. A két félkörívben elhelyezkedő, 14 emblematikus történelmi személyt bemutató oszlopcsarnok közepén egy obeliszk emelkedik, tetején Gábriel arkangyallal, talapzatán pedig a hét honfoglaló vezérrel. A Hősök tere az előtte futó Andrássy úttal együtt a világörökség része. A városligeti séta során kár kihagyni ezt a monumentális látványosságot, még akkor is, ha már többször megcsodáltuk.


A tágas teret két oldalról a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok öleli át.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye többnyire nemzetközi alkotók munkáiból áll, olyan híres művészek alkotásait csodálhatjuk meg itt, mint Raffaello, Leonardo, Rembrandt és Monet. A múzeum átadta magyar művészeti anyagát a Magyar Nemzeti Galériának, így csak néhány hazai művész alkotása látható itt, mint például Rippl-Rónai Józsefé.


A Műcsarnok a legfőbb kortárs művészeti galériánk, mely híres helyi és külföldi alkotók munkáit mutatja be.

Egyébként a Városligettől karnyújtásnyira található a Fővárosi Állat- és Növénykert, amire érdemes egy egész délutánt szánni. Ez az egyik legrégebbi állatkert az egész világon, 1866-ban nyitotta meg kapuit, és a mai napig az egyik legkedveltebb célpontja a családi kirándulásoknak.


Visszafelé ismét átszeltük a parkot, de a Néprajzi Múzeumnál még megálltunk egy kis időre, hogy percekig csodálhassuk ezt a szokatlan, ugyanakkor egyedi építészeti megoldást. A két egymásba fonódó domboldalt megidéző látványos épület igazi különlegessége a több mint 7000 négyzetméteres tetőkert, melynek legmagasabb pontján állva pazar látványban lehet részünk.


A délutáni kikapcsolódás végéhez közeledve ismét megbizonyosodtam arról, hogy Budapest nem véletlenül Európa egyik gyöngyszeme, hiszen végtelenül változatos és gyönyörű. Míg az első fotós kirándulásunkon a lüktető belvárosban jártunk, és a 2-es villamos útjába eső pompás nevezetességeket csodáltuk meg, addig most a város egy nyugalmat árasztó szegletét barangoltuk be, látva megannyi szépségét. A nap végén, őszintén rácsodálkoztam, hogy micsoda kincs, ha egy ekkora nyüzsgő metropoliszból nem űzzük ki a természetet, hanem vele együtt harmóniában létezünk.

Fotók: Panna