Akár bevalljuk magunknak, akár nem, a kialakult világjárvány mindannyiunkra hatással van. Ha a saját bőrünkön közvetlenül nem is tapasztaljuk ezt – mert szerencsére nem veszítettük el, mondjuk a munkahelyünket –, a hatalmas mennyiségben ránk zúduló hírek bizony befolyással vannak ránk. Azonban még ebben a nehéz időszakban is rengeteget tehetünk a mentális egészségünk megőrzése érdekében. Az életünkben bekövetkező váratlan változás bennünket ért hatásairól és a lehetséges kapaszkodókról beszélgettünk Kissné Facskó Kata klinikai szakpszichológussal.

– Az első hullám berobbanása az egész világot váratlanul érte. Olyan következményekkel járó krízishelyzetet eredményezett, amire nem voltunk felkészülve, és mint ilyen, nagymértékű bizonytalansággal járt együtt: ami addig az életünkben megszokott volt, az most megváltozott. Nemcsak az egyén és a társadalom, de a világ sem állt készen arra, hogy alkalmazkodni tudjon egy ilyen kaliberű eseményhez. A kritikus helyzet és az ezzel járó nagy stressz ugyanis terheket ró nemcsak az egészségügyre és a gazdaságra, de pszichés szinten az egyénre is. Az sem nyilvánvaló még, hogy a koronavírusnak milyen hatásai vannak, illetve lesznek a testi-lelki egészségünkre nézve. Jelenleg is folyamatban van egy nemzetközi felmérés, ami ezt vizsgálja, és amelynek van egy kifejezetten a pszichés tényezőkre vonatkozó része. A kutatást Magyarországon a Semmelweis Egyetem fogja össze. A járvány lecsengését követően a hosszabb távú hatásokat is vizsgálják majd 6 és 12 hónapos utánkövetéssel, melynek a jövőbeni hasonló helyzetekben történő hatékony segítségnyújtás, védekezés és prevenció a célja.
– Hogy pontosan milyen hatásai is lesznek a koronavírusnak, még nem tudjuk. De mik a tapasztalatok arra vonatkozóan, hogy egy járványhelyzet milyen pszichés következményekkel járhat?
– Mivel nem vagyunk egyformák, ezért a megváltozott körülményekre is különbözőképpen reagálunk, tehát egy krízishelyzetben az érzelmek széles skálája jelenhet meg. Éppen ezért ilyenkor minden érzés teljesen normális és elfogadható, mivel ezek automatikusan jövő emóciók, és nem feltétlenül tudjuk őket befolyásolni. A legenyhébb tünetek lehetnek: a frusztráltság, a levertség, a reménytelenség érzése, de megjelenhet a kilátástalanság, és természetes a félelem és a szorongás is. Azoknál, akik korábban már küzdöttek valamilyen pszichiátriai betegséggel, számolhatunk a tünetek kiújulásával, fokozódásával, és sajnos olyanoknál is megjelenhetnek a panaszok, akiknél korábban nem jelentkeztek klinikai szintű tünetek.
– Megnőtt ebben az időszakban a pszichiátriai betegek száma?
– Ezt nehéz felmérni, ugyanis nem biztos, hogy mindenki segítséget kér, akinek szüksége lenne rá. Sajnos még mindig stigma szakember segítségét kérni a nehéz helyzetekben, ami sokszor az információ hiányával függ össze. Az emberek nem tudják, hogy mivel is jár egy pszichés betegség, és amit nem ismerünk, az bizony félelmet kelt bennünk.
– Sok olyan esetet hallottam – többnyire az idősebb korosztály tagjai körében –, hogy valaki a bezártságtól lehangolttá, esetleg depresszióssá vált.
– Az első hullám főleg az idősebb korosztály tagjai számára volt lelkileg megterhelő. Őket óvtuk, féltettük leginkább, mivel abban a populációban volt kiugró a megbetegedések száma. Védelmi szempontok miatt próbáltuk őket izolálni, de így ingerszegény környezetbe kerültek. Ha a betegséget nem is kapták el, de az elkülönülés pszichés tényezői megjelenhettek náluk – ilyen a depresszió és a szorongás –, illetve más reakciók is, hiszen krízishelyzetben a pszichés betegségek teljes spektruma előfordulhat az időseknél, de a társadalom fiatalabb tagjainál is.
– Sokan elveszítették a munkahelyüket, bizonytalanná vált számukra a létfenntartás. Ez milyen lelki tüneteket okozhat?
– Nemcsak azért kerültünk bizonytalan helyzetbe, mert az egészségünket kellett féltenünk, hanem a munkahelyek elvesztése miatt is, vagy akár amiatt, hogy a munkavégzés mindennapi ritmusa megváltozott: sokan home office-ban dolgoztak, vagy a szabadságukat kellett felhasználniuk, hogy a gyerekeikkel otthon tudjanak maradni. Ezek a veszteségélmények, illetve a pszichés és materiális tartalékaink teljes felélése, mind-mind fokozzák a pszichés megbetegedések kialakulásának esélyét. Mindezt tetézte a családok összezártsága, ami – ebben a sokszor anyagilag kiszolgáltatott, lelkileg kimerült, kilátástalannak tűnő helyzetben – sajnos növelte a családon belüli erőszak és a függőségek előfordulási arányát is.
– Egy ilyen helyzetben a magányosan élők fokozottabban veszélyeztetettek?
– Tulajdonképpen mindenkit érint ez a krízis, csak más szinten. Egy biztos, senki sem tudja magát teljesen függetleníteni tőle. Az információs társadalom egyik óriási hátránya, hogy bármilyen ismerethez könnyen hozzáférhetünk – akár a vírushelyzettel kapcsolatban is –, és ez már önmagában stresszel jár. A saját mentálhigiénénk megőrzése érdekében nagyon fontos stratégiai lépés: az információk szűrése. Állítsunk fel saját szabályokat. Ilyen lehet, hogy maximum naponta kétszer kapcsoljuk be a tévét, vagy keresünk rá az interneten a vírussal kapcsolatos hírekre. Lényeges, hogy csak megbízható forrásokból tájékozódjunk, ugyanis rengeteg álhír kering.
– Míg az első hullám szélsőséges körülményeket eredményezett, a második már nem jár olyan szigorú korlátozásokkal. Mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a mentális egészségünket megőrizzük?
– Az első hullám a váratlansága és a tapasztalatok hiánya miatt nehezítette meg az életünket. 100 éve a spanyolnátha volt az utolsó világjárvány, azaz évtizedek, generációk óta nem kellett szembenéznie ilyen helyzettel az emberiségnek. A második hullám más szempontból lehet nehéz, hiszen a feleszmélés szakaszában ért minket, amikor éppen csak elkezdtünk magunkhoz térni és megtalálni a megoldási stratégiákat. Tavasszal a járvány Magyarországon talán nem járt akkora, életeket érintő veszteségekkel, most viszont a megbetegedések és a halálozások aránya is meglehetősen magas. Ezekkel a hírekkel szembesülni igencsak megterhelő és ugyan a korlátozások nem olyan kemények, de megint nagyfokú bizonytalansággal kell szembenéznünk.
– Hogy lehet ezt jól kezelni?
– Amit saját magunkért tehetünk, hogy megpróbáljuk különválasztani, hogy mi az, amit mint egyén tudunk kontrollálni, és mi az, amit már nem. Arra például van ráhatásunk, hogyan strukturáljuk a napunkat, és tehetünk azért is, hogy megtaláljuk mindazt, ami örömet szerez az életben, megtanulhatjuk a különböző stresszkezelési stratégiákat. Azt viszont el kell fogadnunk, hogy nem irányíthatjuk a járvány körüli történéseket, csak annyit tehetünk, hogy betartjuk az óvintézkedéseket. Azokat az energiákat, amelyeket az általunk nem irányítható dolgokon való gondolkodásra, esetleg rágódásra fordítunk, más dolgokra kell fókuszálnunk. Ahogy már említettem, érdemes szűrni az információkat, és korlátozni, hogy milyen gyakran tesszük ki magunkat ezeknek a hatásoknak. Fontos, hogy betartsuk az aktuális rendelkezéseket, szabályokat, higiénés előírásokat – ez is a kontrollérzetünket növeli, hiszen ez abba a kategóriában tartozik, amit meg tudunk tenni saját magunkért és a többi emberért. Tudatosan keressük a pozitív ingereket, jó módszer lehet, ha hálanaplót vezetünk, amelyben sorra vesszük azokat a történéseket, amelyek jó érzéssel töltöttek el a nap során. Törekedjünk olyan programok szervezésére, amelyek örömet okoznak. Jó hatása lehet a különböző relaxációs, tudatos jelenlét-, és meditációs technikák napi, akár többszöri gyakorlásának. A rutinszerű cselekvések – mint az autóvezetés vagy akár a fogmosás – közben is könnyen elkalandozhatunk, mivel az agyunk mindig le akarja magát foglalni valamivel. Még ha el is árasztanak bennünket a negatív gondolatok, hogyha tudatosan igyekszünk a jelenben maradni, akkor ezeknek a káros hatásaitól meg tudjuk védeni magunkat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a rendszeres sport és testmozgás amellett, hogy elengedhetetlen a szervezet egészséges működéséhez, feszültségoldó és hangulatjavító hatású is. Amíg az időjárás engedi, töltsünk minél több időt a szabadban. Ha pedig beszorulnánk a négy fal közé, szerencsére ma már van mód arra, hogy részt vegyünk egy online edzésen. Ne azt keressük tehát, amire nincs lehetőségünk, hanem azt, amire van. A járványhelyzet tagadhatatlan pozitívuma, hogy rengeteg dolog hozzáférhetővé vált online formában is – az irodalmi művektől kezdve, a tudományos folyóiratokon át, az online testmozgásig. Az internet, ha körültekintően használjuk, rengeteg lehetőséget rejt magában, viszont az árnyoldalairól se feledkezzünk meg. Itt is nagyon fontos a tudatosság. Lehet, hogy már elcsépelten hangzik, de a pszichés egyensúlyunk szempontjából nagyon fontos a kiegyensúlyozott étrend, és a megfelelő mennyiségű pihenés, ezek jelentőségét ne becsüljük alá.
– Mit tegyenek azok, akiknél ezek a stratégiák is kevésnek bizonyulnak?
– Bátran kérjék szakember segítségét, hiszen a szigorítások közepette is van erre megoldás: az első hullám időszakában ugyan nem volt lehetőség a személyes találkozásra, de a szakemberek többsége már áttért az online konzultációra. Volt olyan kliensem, akivel egészen idáig még nem is találkoztam, hiszen az első üléstől kezdődően online terápiát folytattunk. Ebből is látszik, hogy mindig van segítség. Nem szégyen pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni, hiszen gondoljunk csak bele, az agyunk is egy szerv, ha felborul benne a hormonális egyensúly, akkor tüneteket fog produkálni, amit gyógyítani kell. Az egyensúlyt gyógyszeresen is fenn lehet tartani, de a terápiás stratégiák is hormonokat szabadítanak fel, tehát érezhető hatásuk van.
– Vannak olyanok, akik tagadják a vírus létezését…
– Erről is mindenképpen kell beszélni, mert a hamis kontroll illúzióját kelti, ugyanis egyesek a valóság elől különböző összeesküvés-elméletek és álhírek gyártásába menekülnek. A látszólagos irányíthatóság érzetét adja, amikor valaki azt hiszi, hogy ő tudja, mi miatt történnek az események. A saját felelősségünk, hogy magunk és mások védelme érdekében megtegyük az óvintézkedéseket. Az én maszkom a másikat védi, az ő maszkja pedig engem. Ez fontos, mert sok a bizonytalansági tényező: hogyan terjed a vírus, ki az, akit megfertőz és ki az, akinél súlyos tünetek jelentkezhetnek? Amíg ezeket nem tudjuk biztosan, igenis tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megóvjuk saját magunkat és másokat is. Mindenki számára új ez a helyzet, és csak hosszabb távon fog kiderülni, hogy mik voltak a jó döntések, tehát a legtöbb, amit megtehetünk jelen pillanatban, ha vigyázunk magunkra és egymásra.

A Jelenlét podcast adásunkban Al Ghaoui Hesnaval is erről beszélgettünk.