Bőség. Ez a szó jut eszembe először, amikor az augusztusi tájra gondolok. Szemmel láthatóan a Nap jól végezte dolgát, nekünk pedig szinte nincs is más dolgunk, mint jó érzékkel társítani az izzó égitest szíve alatt és a Föld keblén nevelgetett felhozatalt. Hát ezért lett hála a saláta neve. Lehetne más?


A nyári napforduló és az őszi nap-éj egyenlőség közé eső augusztus olyan nekem, mint egy kiszőkült hajú lány, aki éppen a víz felé szalad, hogy még utoljára megmártózzon benne, mielőtt megérkezik az ősz. A nyár aranyló fürtjeinek vagy lángnyelveinek rozsdásodása elkerülhetetlenül közel van már, de előtte még legyen egy utolsó korty a nyárból, aminek az ízét magunkkal tudjuk vinni a fénytelenebb időkre.

Ez a saláta megidézi a sós tengerízt, a citrusligetek fanyar világát, de közben könnyű, mint a levegő, és leginkább édes, mint a méz. Készítsük el, tegyük egy asztalra, vagy épp egy piknikszőnyegre, és üljük körül, mint ahogy a tábortüzet szokás, hogy megidézzük a múló nyár emlékeit.

Ez a recept inkább inspiráció, mint szigorú utasításfüzér, csupán íziránymutatóul szolgál, és egy olyan ösvényre vezet, ami nekünk nagyon ízlett.

Hozzávalók:

• quinoa

• cékla

• bébispenótlevelek

• lila káposzta

• cseresznye

• oregánóindák

• őszibarack vagy nektarin

• mandula, balzsamecet vagy málnaecet

Elkészítés:

1. Főzd meg a quinoát (mi trikolort használtunk) alacsony fokozaton, kétszeres mennyiségű vízben fedő alatt. Ízesítsd tetszés szerint (például az oregánó vagy a fahéj melegen ajánlott).

2. A céklát egészben, a héjában bugyoláld bele egy alufóliába. Sózd, borsozd, kend be olajjal, és 200 fokon 20 perc alatt süsd roppanósra.

3. Egy nagy tálat bélelj ki spenótlevelekkel. A quinoa egy részét és a vékonyra vágott lila káposztát pakold rá.

4. A megsült céklát hámozd meg, és vágd fel kis félholdakra, tégy így a barackkal is, majd halmozd a saláta tetejére.

5. Végül jöhetnek a cseresznyék, a magvak, az oregánó és még, amit csak szeretünk.

Ez az én augusztusi mesém. És a Tiéd?



Fotó: Éva