Egy kissé vicces, kissé kínos videófelvétel jutott eszembe még 1989-ből, amikor a család a karácsonyfa körül ülve hallgatta frissen szerzett fuvolatudásomat. Nem lettem volna a szomszédunk azokban a hetekben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nagyon szerethetett a családom, hogy én szolgáltathattam a zenét azon a Szentestén. Hihetetlen, hogy ebből a szép hangszerből ilyen förtelmes hangokat is elő lehet csalogatni az első időkben.
A tiszta hangot nehezen találják meg mások is ezen a hangszeren?
Változó. Ez a fizikai adottságon is múlik. Kinek milyen a hallása, mennyire érzékeny rá. Van, aki örül, amikor tisztán megszólal a hangszer, és akkor fújja. Akad olyan is, aki mindig szebbet akar, meg szebbet akar… Tulajdonképpen azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy én csak irányt tudok mutatni, fuvolázni ők fognak megtanulni, egyedül. Az a heti kétszer fél óra, amit együtt töltünk, nagyon kevés. Azon múlik minden, hogy ki mennyire kitartó, mennyire lelkes. Szívesen gyakorol-e még olyat is, ami esetleg nem annyira élvezetes. A skálákat éppen ezért kínzógyakorlatoknak is szoktam nevezni, amit azért érdemes elfújni, mert ez az alapja mindennek.
Miért választottad ezt a hangszert?
Az édesanyám háborús gyermek. Szegény családban nőtt fel, nem volt lehetősége hangszeren játszani. Szerette volna, ha mi, a gyermekei viszont zenét is tanulunk. Pontosan erre mondják azt, hogy a szülő álmát valósítja meg a gyermek. A nővérem hegedült akkoriban, de annyira nem volt oda a hangszeréért. Én amolyan kis vékony, törékeny leányzó voltam, úgy gondolták, hogy nem bírom el a hegedűt, így valami egyszerűbbet választott nekem, tulajdonképpen a nővérem. Így jött a fuvola. Hogy ezen a vonalon maradtam, az csak a véletlen műve volt szerintem. A tanárom mondta azt, hogy erre a pályára való ez a kicsi lány!
Ez itt volt Kalocsán?
Nem, én alapvetően hatvani vagyok. 1989-ben kerültem ide. Elvégeztem a főiskolát és elkezdtem keresgélni. Kíváncsi voltam, hogy milyen lehetőségeim vannak. Minden csak a szerencsén múlt. A kalocsai fuvolatanár Bajára költözött, a megüresedett helyet pedig én töltöttem be.
Egy évvel később pedig férjhez mentél.
Igen, ez tanítási időben volt, úgyhogy nem volt egy egyszerű dolog. Fuchs Feritől kértem egy hetet, hogy elmehessünk nászútra a férjemmel, aki egyébként zalaegerszegi származású. Jó kis kirándulás volt, bejártuk az egész országot.
Kirándulósok vagytok?
Azok voltunk. Most már annyira nem, de annak idején, még a három fiunk születése előtt, nagyon sokat mentünk. Igazi turisták voltunk, sátorral. Monacóban például egyszer aludtunk a Monaco tábla mellett. Ezekre a kalandokra olyan jó visszaemlékezni!
Visszakanyarodva a hangszeredhez. Sokan tanulnak ma fuvolázni Kalocsán? Van igény, igényesség a komolyzenére?
Szerencsére van. Ez az egyik olyan tanszak, ami folyamatosan képes létszámban megmaradni. Ez azért persze a demográfiai hullámtól is függ. Véleményem szerint az is a tanárok a feladata, hogy úgy menedzseljék a hangszerüket, hogy a gyerekeknek vágyuk legyen, hogy azon tanuljanak. A fuvola mindig népszerű, közkedvelt volt. Eleve szép a külleme. Emellett, ha az ember szereti is csinálni és a gyerekek is pozitívan élik meg a fuvolaórákat, akkor ennek megy a híre.
…….
A cikk folytatását a Impulzív Életmód Magazin 2017/2. számában olvashatjátok el.
