Az utolsó tavaszi hónap kifejezetten ünnepélyes, fodros körszoknyát hord és pörög, pörög egészen a június karjaiba. E bimbózó fák alatt zajló ártatlan nyárba táncolás közben az édesanyákról emlékezünk meg.


Bevallom, konyhai kísérletezéseim során sokszor válik inspirációmmá a rózsa. Olyan ez, mint egy titokban dédelgetett szenvedély, amihez mindig visszanyúl az ember. Az édesanyák ünnepéhez közeledve ismét hagytam magam elcsábítani e mágikus virág által, a többi pedig jött magától.  Olyan receptet szerettem volna alkotni, ami látványos, ajándékozható, mégis első pillantásra senki sem gondolná, hogy mennyire könnyű a kivitelezése.

Így született meg az almarózsa pite, ami azonnal kedvenc is lett, ráadásul tej-, tojás- és gluténmentes verzió, ráadásul finomított cukrot sem tartalmaz, így a legtöbb diétába beilleszthető, na meg a lelkiismeret sem nehezedik el tőle. Útnak indítom hát a receptet, had járjon be minél több konyhát!

Fotó: Natural Sentiments

A tökéletes végeredményhez szükséges lépések:

• Pitetészta
• Mandulakrém
• Almaszeletek „ösvénye”

Gluténmentes tészta (25 cm átmérőjű piteformához)

Hozzávalók:

• 250 g liszt (nálam ez 50 g zabpehelyliszt, 50 g barna rizsliszt, 150 g kölesliszt)
• 120 g biomargarin
• 60 g hideg víz
• 50 g juharszirup vagy egyéb alternatív édesítő

1. A kimért liszteket, a biomargarint, a vizet és a juharszirupot gyúrd össze.
2. Az így kapott tésztát egy fóliába bugyoláld be, és tedd a mélyhűtőbe 30 percre.
3. Válassz egy szimpatikus piteformát, amelyet margarinnal bebalzsamozol, és egy kis liszttel meghintesz.
4. Vedd ki a tésztát a mélyhűtőből az idő letelte után és a fólián, amibe be volt csomagolva, nyújtsd ki akkorára, hogy a piteformádba illeszkedjen úgy, hogy annak a falára is felkússzon.

5. A tésztát tekerd fel egy sodrófára, és így helyezd a piteformádra (a fóliás része legyen felül), így az érzékeny gluténmentes tészta sem sérül.


6. Miután a tésztát a formába egyengetted, villával szurkáld meg.


7. „Vak sütés”, vagyis töltelék nélküli sütés következik. Ehhez a művelethez egy sütőpapírt helyezz a nyers tésztára, majd erre önts rizst, amire azért van szükség, hogy a sütés során megakadályozza a tészta felemelkedését. Süsd 15 percig 175 °C-on.



Mandulakrém – úgynevezett frangipane krém (növényi verzióban)

Ez a krém felkenve a pite tetejére olyan, mint egy ellenállhatatlan marcipánfátyol. A non plus ultra, hogy ez a verzió még növényi alapokon is nyugszik, így intolerancia esetén sem kell lemondanod róla.

• 80 ml olívaolaj vagy olvasztott biomargarin
• 115 g juharszirup
• 35 g barna rizsliszt
• 1 konzerv csicseriborsó leve (~200 ml)
• 240 g mandulaliszt (vagy házilag őrölt mandula)
• 1 citrom és 1 narancs kifacsart leve
• opcionális: mandulatej (Abban az esetben használd, ha lazább krémet szeretnél a pitéd tetejére. A növényi tejet akár otthon is elkészítheted: a mandulatej receptemet itt találod.

Elkészítés:
Ez olyan egyszerű, hogy szinte le sem kell írni. Keverd össze a felsorolt alapanyagokat, és már kenheted is a pitetészta tetejére.



Az a bizonyos alma „ösvény”
Két titka van annak, hogy a folyamat végére a pite rózsává változzon: vékony almaszeletek és finom kézmozdulatok.

Hozzávalók:

• 3-4 piros alma
• fahéj (ízlés szerint)
• fél citrom leve

Elkészítés:

1. Vágj fel 3 vagy 4 almát nagyon vékony szeletekre.
2. Kezd el a felvágott almaszeleteket a frangipane krém tetejére rakosgatni körbe (a pite külső szegélyétől indulva, a belseje felé haladva).


3. Ha számodra kellő mennyiségű szorosan egymást ölelő szirom felkerült, hintsd meg fahéjjal ízlés szerint, és öntsd nyakon fél citrom levével, hogy az alma menet közben ne barnuljon be.
4. Az elkészült szépséget – immár a pite-mandulakrém-rózsaszirom hármasát – süsd 40 percig a korábbi hőfokon.
5. Amikor lejár a sütési idő, csodáld meg a művet, és elismerésképpen veregesd meg a válladat. Add ajándékba, vagy szolgáld fel azoknak, akiket a legjobban szeretsz.


Ha érdekelnek hasonló történetek, vagy csak egy kis pozitív sugallatra vágysz, csatlakozz a Mese habbal rovat Facebook csoportjához, ahol figyelemmel kísérheted készülő projektjeinket.



Ez az én májusi mesém. És a Tiéd?


Fotó: Éva