Az előző két részben gondolatban körbeutaztuk a Földet a fiatal párral, és így tíz egzotikus országba juthattunk el. Beszélgetésünk során őszintén megnyíltak, és a kulturális sokszínűségen, a csodás látványosságokon túl meséltek a komfortzónán kívüli életről, a spiritualitásról és önmaguk megismeréséről is. A közel egy év alatt megszámlálhatatlan élményben volt részük, megtapasztalták a saját határaikat, azok feszegetését, az egy-egy új helyzettel való megküzdés erejét és a valódi lelki megnyugvást is. Saját csatornát indítottak Outblog néven, ahol képes és videós tartalmak által ott lehettünk velük az útjuk során. Végül arra kértem őket, hogy az útvonaltervükre pillantva minden egyes ország kapcsán mondják el az első benyomásukat, azt, amelyre meghatározó élményként tekintenek vissza, vagy amit tanulságként hoztak haza a hátizsákjukban.

Jordánia

Anna: Ennek az országnak a gasztronómiája a szívünkhöz nőtt, mivel egészen közel áll a mi ízlésvilágunkhoz. Hasonló ízei vannak ugyanis, mint a magyar konyhának, csak egy-egy fűszere vitt minket más ízárnyalatok felé. Főként hummuszt ettünk különböző variációkban, de szerettük a padlizsánkrémet és a falafelt, vagyis a zöldséggolyót is. Az alkudozás technikájában pedig rengeteget fejlődtünk, mert anélkül nem tudtunk volna ott boldogulni. Mint kiderült, egyikünk se túl jó benne, viszont hamar megtapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy az árusok tízszeres árról indulnak, hiszen tisztában vannak vele, hogy mindenki alkudni fog. Végül általában félúton egyezik meg kereskedő és vevő, így a vásárlás végén mindenki elégedetten távozik.

Egyesült Arab Emírségek

Attila: A kanapészörfözést ott próbáltuk ki életünkben először! Ez egy olyan módja a szállásadásnak, amikor a helyiek ingyen biztosítanak szabad szobát, kanapét az utazóknak. Mi egy indiai srácnál laktunk néhány napig Dubaiban, aki imádta a várost, úgyhogy az ő vezetésével vettük a nyakunkba, miközben megmutatta a fő nevezetességeket is. Annak ellenére, hogy volt bennünk némi bizonytalanság – hisz mégiscsak egy vadidegen ember lakásában laktunk –, mégis eszméletlen pozitív élmény volt. Dubai a mérnöki csodák városa, és húsz év alatt mondhatni a semmiből építették fel. Ott minden a luxusról, a fényűzésről szól. Mi ugyan nem ezt kerestük az utunk során, de egyszer ezt is látni kell. Ezen a helyen szemet kápráztató világba cseppentünk.

Thaiföld

Anna: Óriási hozadéka volt az utunknak, hogy rengeteg receptet gyűjtöttünk a világ különböző pontjairól, viszont a receptgyűjteményem java Thaiföldről származik. A farmon, ahol éltünk, vegetáriánus étrend szerint étkeztünk, és magunknak kellett elkészítenünk az ételeket, amihez a házigazda adott ötleteket, illetve konkrét recepteket. Nem volt se hűtőnk, se gáztűzhelyünk, így minden nap tüzet raktunk, és abból főztünk, ami a farmon megtermett. A helyiek gyakran fogyasztanak pirított zöldséges curryket, tésztákat és pirított rizst friss zöldségekkel. A vega ételekből ott bőven kaptam ízelítőt – ez a típusú tiszta étkezés a mai napig iránytű számomra. Az éjszakai piacokon különféle bogarakat is árultak, és azt javasolták, hogy először az olajban kisütött, sózott lárvával próbálkozzunk. Miután minden bátorságunkat összeszedtük, megkóstoltuk, és az íze a szotyiéhoz hasonlított.

Kambodzsa

Attila: Ott jutottunk el az első mélypontra. Még az is megfordult a fejünkben, hogy félbehagyjuk az utazást. Túl sok volt már a komfortzónánkból való kilépés, amit egyre nehezebben viseltünk: a szúnyogcsípésektől mindenük elviselhetetlenül viszketett, és a magas páratartalom is igencsak próbára tett minket. Azt út során megfigyeltük, hogy még az elmaradott országokban is jóval fejlettebb a főváros a többi településhez képest, de Kambodzsa kivétel volt ez alól. A város zsúfolásig megtelt, zavaróan büdös szag terjengett az utcákon, és a közlekedés kaotikus volt. Viszont a legszebb tengerparti emlékünk is ideköt minket. Elmentünk ugyanis egy szigetre, ahol még áram sem volt, és egy bungalóban laktunk elzárva a világtól, néhány lépésnyire a természettől.

Vietnám

Anna: Ez az ország nem szerepelt az eredeti terveink között, de Kambodzsában azt ajánlotta a többi utazó, hogy kár lenne kihagynunk. Nem bántuk meg, hogy végül ide is eljutottunk, és a szívünk csücske lett. Vietnám egy hatalmas ország, ezért elég volt bejárni. Egy hónap alatt 1500 kilométert buszoztunk, hogy minél több helyre eljussunk. Egy apró kis faluban éltünk, ahol a helyiek nem igazán értették, mit keresünk ott, ugyanakkor abszolút vendégszeretők voltak. A szállásadónk ismerősének volt egy kecskefarmja, ahova meghívtak minket egy családi napra. Mint kiderült, Ázsiában nem igazán isznak tejet, mert nem tudják megemészteni. Mivel anyu régebben készített sajtot, így felajánlottam a vendéglátóinknak, hogy megmutatom, hogyan készül a házi sajt. Mi, magyarok kézműves bemutatót tartottunk a vietnámi embereknek!

Indonézia – Bali

Attila: Nem csoda, hogy az emberek általában szuperlatívuszokban mesélnek erről az országról. Az egész utazásunk során próbáltuk messziről elkerülni a turistahelyeket, de Bali hemzsegett az utazóktól. A sziget lakossága megtízszereződött, mióta ennyire felkapták, ennek ellenére autentikus maradt. Még a balinéz emberek kultúrájába is belekóstolhattunk, hiszen éppen az újévük napján jártunk ott. Az óév utolsó éjszakáját szokták megünnepelni, majd másnap egy csendes napot tartanak, meditálnak és böjtölnek. Ilyenkor az egész országban megáll az élet, a repülők sem járnak, és minden étterem bezár. Még az utcára sem lehet kimenni. Úgy szeretnének visszaadni a természetnek egy napot, hogy közben nem szennyezik a levegőt kipufogógázzal, és a hangszennyezést is nullára csökkentik. Ekkor próbáltuk ki a 24 órás böjtöt, amikor csak vizet ittunk egész nap. Nagyon szimpatikus volt számunkra a balinéz ünnep üzenete, amit a világ felé közvetít. Ez a hely is hatalmas lépés volt az önismereti utunkon.

Új-Zéland

Attila: Annyira drága ez ország, hogy szállásként csak a kempingek jöhettek szóba. Találkoztunk egy kint élő magyarral, aki segített nekünk, és átadta a tapasztalatait. Egy hétig nála laktunk, és köszönetképpen magyaros ételeket készítettünk neki és a családjának, amikkel általában nagy sikert arattunk. Gyakorlatilag végig roadshow-ztuk a világot a paprikás krumplival. Új-Zélandon gyönyörű helyeken jártunk, és a Gyűrűk Ura (R. R. Tolkien regénye alapján készült fantasysorozat – szerk.) forgatási helyszíneit is felkerestük. Ott kerültünk talán a legközelebb a természethez, mert olyan helyeken kempingeztünk, ahol éjszaka semmilyen mesterséges fény nem szűrődött be, így tisztán láttuk a csillagos eget.

Hawaii

Anna: Ott önkénteskedtünk a leghosszabb ideig: három hetet egy rododendronfarmon dolgoztunk, amit egy fiatal amerikai házaspár vezetett. Az induló vállalkozásban rengeteg munka várt ránk, úgyhogy nem volt kecmec, a párás levegő és a mindennapos eső ellenére is rendületlenül dolgoztunk. Kemény fizikai munkát végeztünk, ezért mindig nagyon elfáradtunk a nap végére. Ugyanakkor egyáltalán nem bántuk meg, hogy ide kerültünk, ugyanis ez kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a hawaii álmunk.

Mexikó

Attila: Mivel Hawaiin nagyon elfáradtunk, ezért Mexikóban az első napokat pihenéssel töltöttük, majd autót béreltünk, és hat nap alatt körbejártuk a Yucatán-félszigetet. Valladolidban belecsöppentünk a spanyolok elleni forradalom emlékére rendezett ünnepségbe, így láttuk a felvonulást és a jelmezes játékot. Eljutottunk a világ hét új csodájának egyikébe, a maja kultúra emblematikus helyére, Chichén Itzába is, Méridában pedig egy fúvószenekarral kísért utcabálon roptuk a salsát a helyiekkel. Ami még nagyon érdekes volt, hogy Mexikóban nem ismerték a chilis babot. Egyszer főztünk a háziaknak, akik azt mondták, hogy még soha nem ettek ilyet. Mint kiderült, ez az étel Amerikából származik, és az ott élő mexikóiak találták ki.

Malajzia

Anna: Szerintünk ez a legmodernebb ázsiai ország azok közül, ahol jártunk. A teaültetvény gyönyörű zöld színben pompázott, sőt hagyományos kínai teaceremónián is részt vettünk. A malájokon kívül indiaiak és kínaiak is élnek ebben az országban, úgyhogy a gasztronómiája igen sokszínű. Az ott töltött néhány napot már pihenésnek szántuk, ezért nem dolgoztunk önkéntes helyen, és lélekben már a hazatérésünkre hangolódtunk.