Egy újabb európai főváros: csatornákkal övezett, múzeumairól és kerékpáros közlekedéséről ismert, kissé kétes hírű kikötőváros… Van itt bőven kultúra és történelem, temérdek kétkerekű, százféle palacsinta, hordónyi sör és rengeteg kedves ember. Ugyan csak látogatóban tölthettem néhány napot Amszterdamban, de így is sok-sok élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb.
A szállásom ezúttal egy külvárosi szálloda volt, ahonnan mindenféle előzetes tervezés nélkül indultam neki, hogy nyakamba vegyem az ékszerdoboznyi várost, melyet kb. 820 ezren laknak, és viszonylag kis területen fekszik. Van itt néhány, szám szerint ötvenegy múzeum, melyek közül mindenki találhat magának valót a választékból, ugyanis Amszterdamban van Gogh-tól és Rembrandttól a tudományokig, az erotikától az Amstel és Heineken sörök főzéséig minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere. A metróközlekedés egyszerű, gyors, átlátható és megfizethető, ezért is választottam az első napomon – ami meglehetősen zordnak ígérkezett az eget kémlelve –, hogy látogatást tegyek a történelmi belvárosban. Másnap az időjárás szerencsére enyhébbre fordult, így a bicajbérlés mellett döntöttem, ami egy kicsit tovább tartott, mint szerettem volna. Persze csak azért, mert elkalandoztam a színesebbnél színesebb kiegészítők, üléshuzatok, táskák, csengők és zárak világában…
A belváros felfedezésére egyébként a kétkerekű a legalkalmasabb eszköz. Nincs még egy ilyen európai ország, amelyik ekkora gondot fordítana a kerékpárhálózatának a kiépítésére! A bicaj kétség kívül fontos szerepet játszik a hollandok életében, éppen ezért szigorúan is veszik a gyalogos és biciklisáv határainak a megtartását. Szerencsére a parkolás sem okoz gondot, ugyanis mindenhol vannak kerékpártárolók. És, ami igazán tetszett, hogy a legtöbb parkban megengedett a két kerék használata, így érdemes ezeket a helyeket (például a Vondelparkot, a Westerparkot és az Amstelparkot) is gurulva felfedezni.
A várost átszelő közel 165 csatorna miatt nevezik Amszterdamot észak Velencéjének. S bár korábban már sok képet láttam róla, és olvastam is néhány leírást, élőben azért teljesen más élményt nyújt a belváros utcáit átszelő víz látványa. Ezek után persze kézenfekvő, hogy hajóutak tömkelege kínál lehetőséget a kikapcsolódásra, a koktélokkal és vacsorával színesített hajókázástól, a hagyományos városnéző túráig. Amikor kalandra indulnánk, érdemes arra a hajóra felszállni, amelyikről mosolyogva távoznak az utasok. Ezt csak azért mondom, mert némelyik hajóskapitány előadása nem túl szórakoztató, de ha sikerül kifognunk egy vérbeli mókamestert, hahotázva hajókázhatunk, miközben azt is megtudhatjuk, hogy a mai napig rengeteg házon vannak kampók, melyek a bútorok szállítására szolgálnak.
Nem hagyhattam ki a látványosságok sorából az egyik legrégebbi kocsmát, amely a De Drie Fleschjes (Három kis palack) névre hallgat, s már 1650 óta üzemel. Érdemes betérni ide, mert nemcsak a helyiek vendégszeretetét élvezhetjük, hanem a több száz éves hordók illatát és a parányi, hangulatos helyek atmoszféráját is. Tökéletes választás, ha az ország híres italkülönlegességére, a jeneverre (holland ginre) szomjazunk. Persze ha inkább egy egyszerű, de nagyszerű holland sört innánk, azt az első utunkba akadó talponállóban is megkaphatjuk, ahol azon sem kell meglepődnünk, ha egy macska is tagja a személyzetnek.
A bevezetőben említettem, hogy Amszterdam „bűnös” város hírében áll. Nos, ennek az állításnak két dolog is alapot ad. Sokakban felmerülő kérdés ugyanis, hogy itt tényleg engedélyezett-e a marihuána fogyasztása. A válasz egyszerű: igen. Valóban legális a könnyűdrog fogyasztása, de csak az arra kijelölt úgynevezett coffeshopokban. (Azért, mert megtehetsz valamit, még nem jelenti, hogy kötelező is…) A másik tény, amely sokaknál kiveri a biztosítékot – és szintén a helyiek nagy fokú toleranciájáról árulkodik –, az a méltán híres piros lámpás negyed megléte. Az ilyen helyeket övező sztereotípiával ellentétben a környéket nem nevezném lepukkantnak, sem közönségesnek, szinte észre sem lehet venni, amikor beérünk a területére. Csak amikor már a harmadik kirakatra tapadó férfibe botlottam, akkor lett gyanús, hogy hol is vagyok valójában. Mert itt tényleg a boltablakban tetszelegnek a fiatal adófizető lányok becses „portékájukat” kínálva. Ez azonban inkább szól az ide érkező turistáknak, mintsem a helyieknek, viszont fotózni szigorúan tilos őket, ezt jobb, ha észben tartjuk.
A virágpiac télen is nyitva tart, de a tavaszi tarka tulipánáradat helyett, olyankor inkább a virághagymák kelendőek. És ha már unjuk a szokásos kulcstartó- és hűtőmágnes-szuveníreket, akkor remek ajándékötlet lehet egy-egy hagyma, mely később életre kel a megajándékozott kertjében.
Éttermekből sincs hiány, de az én személyes kedvencem a palacsintázó lett, ahol csak a fantázia szab határt a különböző ízesítéseknek. A választék nagyjából ugyanaz, de a helyszín lehet modern vagy meghitt, családias hangulatú, sőt, akár palacsintázással egybekötött hajókiránduláson is részt vehetünk. Az egyszerű porcukrostól, a citromos-gyömbéresig vagy akár a sajtos-szalámisig minden ízkombinációt megtalálunk az étlapon.
A sajtok kedvelői rengeteg sajtbolt közül válogathatnak, bár tapasztalatom szerint a választék szinte mindegyikben ugyanaz. Jó hír viszont, hogy az összes sajtféleséget végig lehet kóstolni, miközben nagyon kedves, tradicionális népviseletbe öltözött hölgyek segítenek nekünk a választásban.
Ha a hűvös észak szélmalmaira, híres fapapucsaira, végeláthatatlan tulipánmezőire és az ínycsiklandozó sajtok készítésének rejtelmeire vagyunk kíváncsiak, akkor inkább a vidéket fedezzük fel. Talán én is megfogadom egyik holland ismerősöm tanácsát, és legközelebb oda is ellátogatok.
