A világból érkező impulzusok a védőnői hivatás felé sodorták, majd megszerzett tudását gyógypedagógiai ismeretekkel egészítette ki, így több nézőpontból is látja ugyanazt az élethelyzetet. A Korábban Érkeztem Alapítványnál gyerekekkel és az őket féltőn óvó, traumákat cipelő, ugyanakkor a végletekig kitartó családokkal foglalkozik. Sőt, nemrég a Kecskeméti Koramentorház vezetője lett, ahol kollégáival holisztikus személetű szakmai és lelki segítséget nyújtanak az egész családnak, hogy a nem várt élethelyzetből is megtalálják a kiutat.


– Egy leendő édesanyának létezik egy álomkép a fejében a várandóságáról és arról, hogy az előtte álló felhőtlen kilenc hónap alatt, majd gondosan felkészül arra, hogy világra hozza a gyermekét. A képzeletében egy gyönyörű, formás újszülött él, akit a szülést követő két-három nap után hazavisz, hogy onnantól szerető, otthoni közegben teljenek a napjaik. Ehelyett a babavárásról alkotott képe egy pillanat alatt apró darabokra törik, amikor gyermekére várva egyik pillanatról a másikra bekerül egy kórházba, ahol a mozgástere beszűkül, vagy éppen a vártnál korábban elindul a szülés.
Az anyai szerep megélésében is más utat járnak be ezek az édesanyák.
– Az anya egyrészt azzal a fájdalommal szembesül, hogy nem tudta kihordani a gyermekét, másrészt nehéz elfogadnia, hogy a szülést követően nem ő vigyáz az újszülöttre. Azt látja, hogy a babáját csipogó hangok, vezetékek és csövek közt, egy inkubátorban orvosi műszerek tartanak életben. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben gyakran talajvesztettnek érzi magát a szülő, egy új forgatókönyv szerint zajlik az életük, amiben meg kell találnia a biztonságot.
A felelősség hirtelen az anya nyakába szakad, amire lelkileg nem feltétlenül áll készen.
– A szülés után az édesanya beszűkült tudatállapotba kerül, nem igazán érzékeli a külvilágot, csak arra fókuszál, hogy a baba túlélje az előttük álló bizonytalansággal átitatott napokat. Bele sem mer gondolni abba, hogy mi lesz, ha a kórházból egyszer csak hazamehetnek. Szorong a tudattól, hogy otthon egyedül kell gondoskodnia a piciről, mert nem lesz körülöttük a profi orvosi csapat, aki eddig életben tartotta a csöppséget.
Ez az érzés senkit sem kerül el ebben a helyzetben, elemi erővel tör a felszínre.
– Nincs olyan koraszülő, akit a bűntudat ne gyötörne, ezzel a fájdalommal meg kell küzdeni. Az anya megpróbálja visszaidézni, hogy vajon miért indult meg előbb a szülés? Milyen hibát követett el, ami előidézte a koraszülést? Sokuknál látom, hogy keresik az okokat, miközben általában még az orvosok sem tudnak erre magyarázatot adni. Nehéz elfogadni a tényt, hogy erre a kérdésre sosem fog válasz érkezni.


Ilyenkor a szülőknek bátorításra, szakmai segítségre, hiteles információkra van szükségük.
– Védőhálóként fogjuk körbe a családokat, mindig ott állunk mellettük, a nem várt élethelyzetekben is számíthatnak ránk. Azt szoktuk kérni, hogy csak nyújtsák a kezüket, jelezzék nekünk, ha segítségre van szükségük, mi pedig máris ott vagyunk. Folyamatosan kontrolláljuk a gyermek értelmi, érzelmi illetve mozgás- és beszédfejlődését – a szülőknek biztonságot ad, hogy nyomon követjük a pici életében bekövetkező változásokat.
A segítségre nem csak a korábban érkezett babának van szüksége, ám erre általában csak később derül fény.
– Miután kikerülnek a PIC-ről (Koraszülött Intenzív Osztály – szerk.), a szülőknek természetes, hogy elsősorban a baba fejlődésével foglalkoznak, ezért háttérbe szorítják a saját traumájuk feldolgozását. Nem feltétlenül gondolnak arra, hogy nekik is szükségük lenne támogatásra, pedig a gyermek csak akkor érzi jól magát, ha körülötte a szülők is kiegyensúlyozottak. Ezért ideális, ha párhuzamosan indul el a pici fejlesztése, és a szülőpár traumájának feldolgozása. Éppen ezért a családoknak holisztikus szemléletű segítséget nyújtunk: megmutatjuk, milyen módszerekkel lehet a baba fejlődését támogatni, ezzel párhuzamosan pedig a szülők lelki egészségének ápolásával is foglalkozunk. Nekik pszichológus segít feldolgozni a történteket, miközben egy-egy sorstársat is megismertetünk velük, ezzel is azt erősítve bennük, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.
A Koramentorház önkéntesei olyan szülők, akik már átélték mindazt, amivel társaiknak még szembe kell nézniük.
– A szülőknek sorstársakra van szükségük, hiszen a szakembereken kívül csak ők érthetik meg igazán az érzéseiket, hiszen ők is ott álltak az inkubátor mellett a kisbabájukért aggódva. Amikor az új körülmények közé került szülők találkoznak a sorstársak történeteivel, valósággá válik az, amiben eddig csak reménykedtek, elhiszik, hogy van kiút ebből az embert próbáló helyzetből is.
A feldolgozó csoportokban a két segítség összeadódik.
– A szakemberek tanácsadó munkája mellett, a sorstársak is jelen vannak a koraszülők támogatásban. A pszichológus irányítja a beszélgetéseket, hogy azok a személyiséget építő mederben folyhassanak. Jó érzéssel tölt el, amikor látom, hogy a találkozások után mindenki más szemmel néz a történetére, világossá válik számukra, hogy a PIC után is van élet, sőt eljön annak is az ideje, amikor már nem az aggodalom tölti ki a mindennapokat, hanem a szívből jövő öröm.


Enikő hangsúlyozza, hogy a koraszülés nem csak a szülők életére hat.
– Az egész családot mélyen érinti, ha koraszülött gyermek érkezik, még a testvérek, sőt a nagyszülők életére is óriási hatással van. Ezért családterápiát is tartunk, hiszen ez a váratlan helyzet szét is zilálhatja a családtagok közti kapcsolatokat. Nem ritka, hogy a feldolgozó csoportunkba nagyszülők is jelentkeznek, ez is azt mutatja, hogy a koraszülés alapjaiban rázza meg az egész család működését.
A baba érkezése a párkapcsolatot is megváltoztatja, két út rajzolódhat ki.
– Vannak párok, akiknél azt látom, hogy még jobban összezárnak, együtt oldják meg a rájuk nehezedő feladatokat, mások pedig eltávolodnak egymástól. Az viszont minden párnál feltűnik, hogy a gyermek megszületésével mindketten felülnek egy érzelmi hullámvasútra, ahol lesznek periódusok, amikor erősen egymásba karolnak – mert érzik, hogy csak így élhetik túl a traumát –, aztán pedig kerülhetnek olyan helyzetbe is, amikor megnő közöttük a távolság. Gondolok itt arra, hogy otthon általában az édesanyára hárulnak a gyermek körüli feladatok, miközben az apa dolgozik. Ez okozhat némi konfliktust a kapcsolatukban, de ha figyelnek egymásra, akkor ez a távolság leküzdhető.
Segítséget kérni sosem egyszerű, a férfiak különösen nehezen jutnak el odáig, hogy bevallják, szükségük van a támogatásra.
– Ebben van egyfajta társadalmi elvárás is, hiszen a férfinek erősnek kell lennie, még egy ilyen nehéz szituációban is. Ugyanakkor örülünk, hogy már van pár édesapánk is, akik elvégezték a mentorképzéseinket, és ma már a sorstársaiknak segítenek.
A korai fejlesztések hatására a baba akár teljesen behozhatja a „lemaradását”, viszont vannak esetek, amikor örök nyoma marad a korai érkezésnek.
– Sosem lehet előre pontosan látni, hogy hova juthat el a gyermek a fejlesztések hatására, hiszen annyi minden közrejátszhat, ami újabb fordulatot hozhat az ő kis életében. Nem törvényszerű, hogy nyoma maradjon annak, hogy koraszülött volt a baba, minden gyermek története más, eltérő utakat járnak be, különböző nehézségekkel küzdenek meg az életben. Egyet biztosan állíthatunk, hogy a koraszülött gyermekek számára nélkülözhetetlen az időben megkezdett fejlesztés, amelynek hosszú távú, a tanulási képességekre is ható eredménye lesz.


A koraszüléssel kapcsolatos emlékek nem tűnnek el, váratlan helyzetben is a felszínre törhetnek.
– Sokszor az édesanyán látszik igazán, hogy koraszülött gyermeke van. Erre jó példa, amikor a játszótéren elesik a kicsi, és nem elég, hogy az anyuka leporolja a térdét, hanem egyből rohan vele a balesetire, mert a legrosszabb forgatókönyv pereg le előtte. Ő már megélte azt, hogy egy pillanat alatt minden összeomolhat, és akár meg is halhat a gyermeke. Ez az érzés egészen mélyen benne marad. Miközben azt hiszi, már rég begyógyultak a koraszüléssel járó sebek, egy újabb krízis előhozza a régi emlékeket. A trauma nem múlik el, csak megtanul vele együtt élni a szülő. Nem szabad azt várni, hogy az édesanya elfelejtse ezt az időszakot, vagy éppen úgy tegyen, mintha meg sem történt volna. Az elfogadás irányába kell terelgetni. Ez az ő történetük, amiért nem okolhatja saját magát, és habár nem úgy alakult, ahogy megálmodta, mégis ők a legjobb szülei a gyermeküknek.
Enikő pályája Kalocsáról indult és még az is lehet, hogy ide kanyarodik vissza.
– Mivel a kecskeméti háznak vagyok a vezetője, így egész Bács-Kiskun megye hozzám tartozik, ezért az az álmom, hogy Kalocsán is legyen egy mentorképzés. Ezt követően szívesen szerveznék állandó klubot, ahova a koraszülő családok járhatnak, hogy egymásnak adjanak lelki erőt.
Enikő nemcsak a munkájában éli át rendszeresen, hogy milyen jó önzetlenül adni, hanem a Bátor Tábor önkénteseként is tudja, milyen nagy ajándék segíteni másokon.
– Ahogy megismertem a Bátor Tábor küldetését, úgy éreztem, hogy nekem ott a helyem. Ide olyan gyerekek jönnek, akik az életük jelentős részét egy kórház falai között töltik, mondhatni a betegségük határozza meg a mindennapjaikat. Itt van lehetőségem számukra olyan élményt adni, ami a következő időszakban átsegíti őket a nehéz helyzeteken. A táborban azt erősítjük bennük, hogy ők is bármire képesek – olyan kihívások elé állítjuk őket, amikhez kell ugyan némi bátorság, de tudjuk, hogy biztosan képesek lesznek belevágni. A gyerekek visszajelzései azt bizonyítják számomra, hogy egy-egy kezelés előtt, a tárborban átélt élményekből óriási erőt tudnak meríteni.

Ha koraszülőként segítségre van szükséged, vagy szeretnél mentorrá válni, akkor itt találod meg az összes elérhetőséget a Korábban Érkeztem Alapítványhoz.

Fotó: Emma