„Hóban ébred, majd az ünnep…” Sajnos erre nem sok esélyt látok az elmúlt évek időjárását tekintve, az viszont biztos, hogy ez, a már klasszikussá vált dal a karácsonyi kedvenceim közül, jó néhány alkalommal felcsendül majd nálunk az adventi időszakban, ahogy a mézeskalács receptet is előkeresem.

Tipikus nyári lány vagyok: imádom a meleget és a napsütést, így aztán a telet és a hideget már annál kevésbé szeretem. Viszont van egy dolog, ami miatt mégis türelmetlenül várom ezt az évszakot: a karácsony. Igazából maga az ünnepi készülődés, vagyis az advent időszaka az, amely már október környékén lázba hoz, ezért nem kis erőfeszítésembe telik, hogy november vége előtt (na jó, inkább a hónap közepén) ne álljak neki dekorálni a lakást. Azt mondtam volna, hogy dekorálni? Nos, lehet, hogy az elárasztani szó helytállóbb lenne az én esetemben, mivel mindig rengeteg ünnepi díszt helyezek el a lakás különböző pontjain: manók, rénszarvasok és égősorok lepik el ilyenkor az otthonunkat. A bejárati ajtónkra is felkerül egy karácsonyi kopogtató, a székek támláján pedig mikulássapkát idéző huzat díszeleg, és persze hosszan tudnám még folytatni a sort. Az biztos, hogy a Grincs sírva menekülne, ha ezt meglátná. Nem telik el úgy év, hogy ne gazdagítanám néhány új gyöngyszemmel az amúgy sem csekély karácsonyi gyűjteményemet. Adventi dekorációt azonban nemcsak vásárolni, hanem „csináld magad”, DIY módon is imádok készíteni. Nálunk novembertől decemberig a ragasztópisztoly helye az étkezőasztalon van (itt szoktam ugyanis alkotni), és ilyenkor a konyhánk inkább hasonlít a Mikulásgyárhoz, mint ahhoz a helyiséghez, ahol főzni és enni szoktak. Az ajtóra kerülő kopogtatótól kezdve, az adventi koszorún át, néhány rokon és barát karácsonyi ajándékáig, szinte mindent sajátkezűleg készítek. Szerencsére a gyerekeimre is átragadt ez a mániám. Ők is imádnak kreatívkodni, így jó pár általuk készített kis dísz is bekerült már a karácsonyi gyűjteményünkbe.


Elmaradhatatlan adventi közös program nálunk a mézeskalácssütés. Persze a gyerekek nemcsak sütni és dekorálni szeretik ezt az ünnepi süteményt, de majszolni is, ezért decemberben általában 2-3 alkalommal is nekiállunk a készítésének, hogy karácsonyra is maradjon belőle, és a vendégeknek is jusson. Tudom, hogy gyerekekkel sütni mindig maszattal és óriási rendetlenséggel jár, de higgyétek el, szuper móka, és amellett, hogy a kölykök is élvezik, remek finommotorika fejlesztő gyakorlat. Ha van kedvetek, akkor próbáljátok ki ezt a jól bevált receptet, amit mi már évek óta készítünk.

Hozzávalók:

• 33 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 1 db tojás
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál mézeskalács-fűszerkeverék
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 dl méz

Elkészítés:

1. A lisztet, a porcukrot, a fűszerkeveréket és a szódabikarbónát egy tálban összekeverjük.
2. Hozzáadjuk az enyhén megolvasztott vajat, a mézet és a tojást. Alaposan összegyúrjuk a masszát, míg egynemű tésztát nem kapunk belőle.
3. Ezután a tésztát liszttel alaposan megszórt deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, és karácsonyi kiszúrókkal (csillag, angyal, fenyőfa, csengettyű) tetszőleges formákat szaggatunk belőle.
4. A mézeskalács figurákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben, alsó-felső sütéssel 10-15 perc alatt elkészítjük.
5. Miután kihűlt, azonnal fogyasztható – már ekkor nagyon omlós és puha –, és persze tetszés szerint díszíthető. Lezárt dobozban hetekig képes megőrizni a puhaságát.

Kedvenc családi, ünnepváró hagyományunk az adventi ablaknyitogató játék. Ez a városunkban, Kalocsán kialakult karácsonyi szokás december elsejétől egészen szentestéig tart, akárcsak a gyerekek csokit rejtő adventi kalendáriuma. Ilyenkor minden nap a város egy házának ablakai ünnepi fényárba öltöznek, hogy az érdeklődők megcsodálhassák. Már az aktuális helyszín kitalálása is kalandos, hiszen az alkalomra létrehozott Facebook-csoportban megjelenő, valamint a helyi rádióban is felhangzó napi versikében van elrejtve. Egészen gyönyörű és ötletes díszítések születnek, és a házigazdák finomsággal is megvendégelik az otthonukhoz ellátogatókat. Remek kora esti program az adventi napokra, amely segít az ünnepekre hangolódni, ugyanakkor kiváló közösségformáló és kapcsolatépítő ereje is van. Mi is a gyerekekkel minden évben „örökbe fogadunk” egy napot az adventi kalendáriumból, aztán izgatottan díszítünk és készítjük a vendégváró finomságokat, hogy örömet szerezzünk az ablakunkat megcsodálóknak.

Nálunk nemcsak a csokit rejtő adventi kalendárium, de az ünnepi mesekalendárium is elmaradhatatlan része a készülődésnek. Még néhány évvel ezelőtt vásároltam egy Mikulás formájú, textil adventi naptárat, melynek 24 zsebecskéje van. Ezek mindegyikébe egy-egy karácsonyi történetet rejtek, és az ünnepi várakozás idején ezek közül választunk esti mesét a gyerekekkel – egyszerűen imádjuk ezt a kis szertartást! Szó szerinte versengenek azon a csemetéim, hogy kié lesz a lehetőség, hogy aznap kivegye a zsebecskéből az újabb mesét.


Miután nálunk az egyik évben véletlenül „lebukott” a Jézuska, így hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam a gyerekeknek, idén csak arra volt ideje szegénynek, hogy a fenyőfát és a díszeket elhozza nekünk, ezért azt szeretné, ha mi díszítenénk fel a fát, ezzel segítve a munkáját. Azóta a karácsonyfa ünneplőbe öltöztetése közös családi program. Bár mindannyian türelmetlenül várjuk, hogy teljes szépségében pompázzon a fa, igyekszünk 24-ig várni a díszítéssel. Bevallom, volt már olyan év, hogy elbuktunk, és már előtte nap ott tündökölt a karácsonyfa a nappalinkban. Nálunk a csomagbontás szenteste, az ünnepi vacsora elfogyasztása után van, ekkorra teszi a Jézuska a fa alá az ajándékokat. Legalábbis a kisebbik lányom még ebben hisz, és mi őrizzük ezt a gyermeki csodavilágot.

Akárhogy is, az egész adventi készülődés, a szívből jövő ajándékozás és az a bensőséges légkör, amelyet igyekszem ilyenkor megteremteni, úgy érzem, mind-mind fontosak a gyerekeim számára, és remélem, felnőttként ők is ezt az ünnepi varázslatot adják majd tovább a saját gyerekeiknek.