Azt mondják, ha igazán meg akarsz ismerni egy országot, ne a fővárosa alapján ítélj. Hiszen a főváros, az főváros, egy egészen más világ. Pezsgő, nyüzsgő, turistákkal teli, igazi metropolisz. Barcelonával sincs ez másképp. Habár hivatalosan Spanyolország fővárosa Madrid, nem véletlen, hogy a leglátogatottabb nagyváros még mindig a katalán közösség és Katalónia fővárosa, Barcelona, a maga évenkénti akár 7-8 millió turistájával.
Ha nem találkoztunk még katalánokkal, jó, ha tudjuk, hogy különös ismertetőjelük, amint kikérik maguknak a „spanyol” jelzőt, mert ők katalánok, és igen hosszasan szeretik kifejteni ennek történelmi hátterét, amibe én most nem is bonyolódnék bele. Na de vissza a városhoz… Barcelona. Ha néhány szóval szeretném jellemezni: tengerpart, napsütés, kultúra, gasztronómia, Gaudí, foci, foci, foci és még egy kis Gaudí.
Magyarországról akár már 10-15 ezer Ft-ért is elérhető úti cél, repülővel. Én szálloda helyett, online lakáskiadás útján foglaltam szobát. Olcsóbb is, és olyan helyeken szállhat meg az ember, ahova egyébként valószínűleg nem menne. Így volt ez velem is, ugyanis egy pálmafákkal és helyi kiskocsmákkal övezett lakótelepen volt a szállásom, ahol egy fiatal zeneszerző látott vendégül.
Érkezésem után – a nap minden egyes sugarát kiélvezve –, egyből a tengerhez vittek a lábaim. A part menti sétányokon hol eukaliptusz- és mandarinfákba, hol a helyi görkorcsolya és gördeszka bajnokaiba botlottam, a szupermarketek polcain pedig csupa friss zöldség, gyümölcs és hal kacsintott rám. (Az epernek képtelenség ellenállni!)
Minden napra egy Gaudí! – fontos szabály, különben besokallunk, ha minden, a katalán építész által tervezett építmény meglátogatását egy napba próbáljuk bezsúfolni. A jegyeket érdemes előre megvásárolni mindenhova, mert akkor elkerülhetjük a sorban állást, és még némi kedvezményhez is juthatunk.
Már a repülőről is lehet látni a város közepén álló Sagrada Familiát, amikor pedig előtte állunk, még a szánk is tátva marad. Ezért aztán nem árt kellő távolságból megszemlélni, és befogadni a látványt. Hihetetlen alapossággal kidolgozott templom ez, nem csoda, hogy még mindig építik, alakítják, s nem tudni, kész lesz-e valaha. Amilyen pompás kívülről, számomra olyan puritánnak hatott a belső tere, de a szivárvány összes színében pompázó ablakok és a rajtuk átszűrődő fény valamelyest kárpótoltak.
Aztán az egyik monstrum után jöhet a másik. Ha pedig Barcelona, akkor foci, és ha katalán foci, akkor a Camp Nou stadion. Meccset éppen nem láttam, de kellemesen csalódtam. Ugyanis füves pályára, meg két kapura számítottam, de sokkal többet kaptam ennél: valóságos kis túra visz végig a csapat történetén, a sikereken, az eredményeken, és még a kulisszák mögé is beleshetünk. Kár lett volna kihagyni a világ egyik legjobb csapatának a szentélyét, mert arra a két órára én is Barca-drukker lettem.
A város tömegközlekedését illetően panaszra nem lehet okunk, a metróhálózat átlátható és gyorsan el lehet jutni vele bárhová. Arra viszont készüljünk fel, hogy nem mindenhol beszélnek angolul. Sőt! Még az olyan forgalmas helyen, mint a központi metrójegyirodában is kérdőn néztek rám, amikor angolul szólaltam meg. Nem árt tehát egy-két szót megtanulnunk spanyolul, vagy minimum gyakoroljuk a kézzel-lábbal mutogatást. (Még jó, hogy szoktam Activityt játszani.)
A belvárosban található a híres La Boqueria nevű piac. Igazi vásári hangulat és forgatag, szín- és illatkavalkád, na meg a portékáikat kínáló helyi árusok várnak ránk. Itt aztán van minden, mi szem szájnak ingere: friss gyümölcs és zöldség, fűszerek, pékáru, sajtok, hentesáru, a tenger gyümölcsei és a személyes kedvencem, az olívabogyó minden formája és változata. Itt igazi nyüzsgő, piaci életérzés járhat át minket.
Pompás kilátásban lehet részünk, ha felülünk a Montjuïc Cable Car felvonóra. Az út nem hosszú, de a látványért mindenképp megéri, mert 750 méteres magasságból csodálhatjuk meg a várost, a kikötőt és a tengert.
Szintén Gaudí által tervezett látványosság a Casa Battló (vagy Csontok Háza) nevű lakóépület, mely 1904-1906 között épült. Érdekessége a színek és formák játéka, szinte nincs is a házban egy egyenes vonal vagy éles szegély. Mindent beborít a fa, a csempe, a kerámia és az üveg. Ma már interaktív módon folyik a ház bemutatása, talán ez teszi még érdekesebbé a bent töltött időt.
A napsütésben nem lehet ellenállni a homokos tengerpart csábításának. Rengeteg kávézó, étterem és falatozó akarja kielégíteni a turisták igényeit. Legnépszerűbbek a tapasbárok és azok az éttermek, ahol paellát kínálnak. Persze nagyszerű tevékenység az is, ha leheveredünk a homokba és gyönyörködünk a tenger hullámaiban az egész napos városnézés után. Kivéve, ha 3 percenként valaki masszázst, strandkendőt vagy 2 perc alatt elkészített házi koktélt akar ránk tukmálni, mert sajnos ez is megesik, ha egy olyan forgalmas parton pihenünk, mint például a Barcelonata.
Végső Gaudí által tervezett állomásom a Güell Park volt. Nevét egy üzletemberről kapta, aki egy kertvárosi lakópark kialakításával bízta meg a híres építészt, de ebből valójában csak két ház készült el. Ez a hely tulajdonképpen nem más, mint egy nyilvános park kertekkel és építészeti különlegességekkel, valamint egy iskolával – az ott rohangáló és játszadozó gyerekekből ítélve.
Városbéli bolyongásom eredményeképpen jutottam el a Ciutadella Parkba, mely közvetlenül az állatkert mellett található. Itt aztán van minden: csoda szép növények (narancsfák, magnólia, leander), afrikai zeneszó, piknikező helyi fiatalok, egy életnagyságú mamutszobor, szökőkút (igen, szintén egy kis Gaudí), és csodás naplemente. Itt is érdemes volt eltévedni egy órára, hogy méltóképpen zárjam pár napos kirándulásomat. Feledhetetlen utazás volt ez kedves emberekkel, jobbnál jobb ízekkel, illatokkal, napsütéssel, művészettel és rengeteg kilométerrel a lábamban.
Egy helyi pincér azt mondta: Barcelonába 4-5 napnál többre nem érdemes ellátogatni, mert aztán unatkozni kezd az ember. Nos, azért én szívesen visszamennék, hogy teszteljem az elméletét…
