Kár tagadnunk, de nekünk, nőknek az egyik legfontosabb nap az életünkben, az esküvőnk napja. Kislányként szinte mindannyian elképzeljük magunkat menyasszonyként, természetesen egy mesés, habos-babos, „hercegnős” ruhában. Bár az évek során változhat a kialakult kép, és letisztulnak a részletek, ráadásul arra is ráébredünk, hogy a hercegünk nem fehér lovon érkezik, de az esemény érzelmi háttere tagadhatatlanul felerősödik bennünk. Hiszen ez az a nap, amely megpecsételi beteljesült szerelmünket, és új dimenziót nyit nőiségünk horizontján. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy szinte eszményi legyen – általa megélhessük a tökéletesség lelki és fizikai megnyilvánulását, hacsak egy röpke napra is.


Ehhez pedig az kell, hogy ismerjük azokat szokásokat, írott vagy íratlan szabályokat, amelyek mentén tényleg csodássá és emlékezetessé varázsolhatjuk ezt a jelentőségteljes eseményt. Persze megszámlálhatatlan kérdés kavaroghat a fejünkben a nagy nap szervezésével és lebonyolításával kapcsolatban, ezért fogódzóként most összegyűjtöttünk néhány alapvető tudnivalót, hogy utat mutassunk az esküvői illemszabályok labirintusában. És ehhez ki mást is hívhattunk volna segítségül, mint Görög Ibolyát, a protokoll nagyasszonyát?


A meghívó körüli huzavona
Miután az ifjú pár kitűzte az esküvő időpontját, és kiválasztotta a nagy nap helyszínét is, a következőkben azt kell eldöntenie, hogy kikkel szeretné megünnepelni élete eme fontos eseményét. Lássuk, hogyan érdemes kialakítani a kézfogó vendéglistáját az etikettnek megfelelően.
– A házasulandó párnak szíve joga eldönteni, hogy mekkora esküvőt szeretne, és azt is, hogy azon kik legyenek jelen. Ha csak a két tanú vagy a szűk család körében szeretnének ünnepelni, akkor például a munkahelyükön utólag érdemes csak bejelenteni, hogy megtörtént a kézfogó. Magára a szertartásra – persze a helyszín befogadóképességét is figyelembe véve – bárki meghívható, de a ceremóniát követő lakodalom vendégkörét már érdemes alaposabb meggondolás mentén kialakítani. – tanácsolja a szakértő.
A családtagok és a barátok névsorával talán könnyen „megbirkózik” a jegyespár, de az feladhatja a leckét, hogy a főnökeiket és a közvetlen munkatársaikat is illik-e meghívni az eseményre?
– Egyáltalán nem kötelező. Persze, ha jó a kapcsolat és szinte baráti a viszony, akkor természetesen igen, de semmi esetre sem „előírás” – mondja Görög Ibolya.
Az esküvői ceremónia és a lakodalom vendégköre nem feltétlenül egyezik meg egymással. Előfordulhat ugyanis, hogy a kézfogón a távoli ismerősöket, valamint a szomszéd nénit is szívesen látjuk – sőt még a nagyi kártyapartnere és a kíváncsi zöldséges is szeretné meglesni a menyasszonyt – addig a lakodalmat szűk családi-baráti körben vagy kisebb létszámban, a számunkra tényleg fontos emberek körében szeretnénk megtartani.
– Ebből a szempontból meghatározó a szertartás helyszíne, hiszen a befogadóképessége már eleve eldönti, hogy hány embert tudunk meghívni. Másrészt, elegáns gesztus, ha ilyenkor a ceremóniát követően egy-egy pohár pezsgővel, esetleg koktélfalatokkal kínáljuk a vendégeket. Erre a mozzanatra viszont mindenki „hivatalos”, aki jelen van, hiszen ez is része a ceremóniának. – tudjuk meg a protokollszakértőtől. – Ha az esküvőt követő mulatságon viszont csak a meghívottak egy részét szeretnénk vendégül látni, akkor azt szoktam javasolni, hogy a két rendezvény helyszíne között legyen néhány kilométer távolság, az időpontjukban pedig legalább egy-két óra eltérés. – hangzik a hasznos tanács. – A lakodalmi vendégsereg köre persze nagyban függ az anyagi lehetőségektől is. Sajnos nincs szomorúbb, mint egy nagy létszámú kézfogó reményében, nívótlan helyszínen, olcsó menüsort és zenekart választva megrendezni a lagzit. – figyelmeztet Görög Ibolya, aki arra is kínál megoldást, ha a szertartásra érkezők körének csak egy részét szeretnénk vendégül látni a lakodalmi vigalomban. – Ha a szűk család, esetleg csak néhány barát körében szeretne ünnepelni a pár, akkor nekik az esküvői meghívót személyesen átadva, szóban kell jelezni, hogy a lakodalomba is várjuk őket. De az is jó megoldás lehet, ha a ceremóniára szóló meghívóba külön kártyát helyezünk el azok számára, akiket a szertartást követő vacsorán is szívesen látunk.


Azzal is számolni kell, hogy olyan valaki is értesül az eseményről – és persze számít a szíves invitálásra is –, akit a házasulandók egyáltalán nem szeretnének meghívni. Szakértőnk erre a helyzetre is elegáns megoldást kínál, de szükség esetén egy kis füllentést is bevethetünk. – Ilyenkor a meghívót kell okosan megfogalmazni. Például, hogy a ceremónia után szeretettel várjuk az illetőt egy pohár pezsgőre, mert ezzel utalunk rá, hogy a vacsorára már nem várjuk el. Ha a meghívott nem veszi a lapot, és ennek ellenére is rákérdez a nap további menetére, akkor kedvesen mosolyogva meg kell mondani, hogy csak a család lesz jelen (még ha ez nem is igaz).

A nászajándék dilemma
Az esküvői ajándék kérdése is sok fejtörést tud okozni mind a vendégek – Vajon minek örülnének? –, mind a jegyespár számára – Hogyan közöljük tapintatosan, hogy meglepetésként pénzt szeretnénk kapni? Természetesen az ajándékozásnak is megvan a maga etikettje, ahogy az ötletes megoldás sem maradhat el vele kapcsolatban. 
– Mivel ajándékot adni csak azoknak kell, akiknek a meghívása a lakodalomra is szól – ellenkező esetben ugyanis nem kötelező –, így a meghívó átadásakor a házasulandók ezt az igényüket személyesen is közölhetik. Egyébként az ajándékra való utalás legelegánsabb módját egy baráti pár meghívójában láttam, szépen megfogalmazva – annyi állt benne, hogy ha a fiatalok örömében meglepetéssel is szeretne osztozni a vendég, akkor az XY áruházban megtalálja az ajándéklistájukat. És tényleg, a néhány ezer forintos tárgyaktól kezdve a komolyabb dolgokig, többféle lehetőség is szerepelt a felsorolásban.


Amit az esküvői megjelenésről tudnunk kell
Manapság szinte kimeríthetetlen a menyasszonyi ruhák tárháza: a habos-babos „hercegnős” ruhák, a klasszikus A vonalú darabok, a sellő fazon, a múltidéző vintage stílus, a divattervezők által megálmodott luxus megjelenés és a tengerparti könnyed, légies variációk vagy éppen a tematikus esküvők modern – trendi – fantasy világa számos lehetőséget rejt magában. Azonban nem elég beleszeretni egy ruhába, fontos, hogy a választott darab összhangban legyen az ara egyéniségével és alkatával is – amikor magára ölti a ruhakölteményt, rögtön érezze, hogy „igen, megtaláltam, ez az igazi!”.
– A szabály a jó ízlés, ami vagy van, vagy nincs. Éppen ezért érdemes alaposan szétnézni a szalonok kínálata között. Ha első házasságról van szó, akkor a menyasszony természetesen lehet talpig fehérben. De ahogy a nyakig zárt, hosszú ujjú, szemérmesen lógó ruha sem elegáns, úgy nem tartom helyénvalónak az elől-hátul mélyen kivágott, „dögös” öltözéket sem. Ha valaki másodszor, harmadszor – vagy ki tudja hányadszor – megy férjhez, akkor már nem javaslom a hosszú fehér ruhát, illetve 50 év felett szerintem egy elegáns kosztüm megfelelőbb az alkalomnak – tudjuk meg a protokollszakértőtől.
Persze egy esküvőn a vendégek öltözékére is vonatkozik néhány íratlan szabály. Például sokszor felmerül a kérdés: melyek a tabu színek a vendégek számára? – Ezt nagyon sokan kérdezik tőlem. A hölgyeknél egyértelműen tilos a fehér ruha, ezt hagyjuk meg a menyasszonynak. – Mivel napjainkban egyre gyakoribb, hogy az ara nem a hagyományos fehér szín mellett dönt, ezért mindig érdemes rákérdezni a választott árnyalatra, nehogy meglepetés érje a menyasszonyt és bennünket is a nagy napon. – Általában a fekete színt is tiltják, de szerintem, ha egy nő felveszi a „kisfeketét” és hozzá egy színes blézert vagy bolerót, akkor teljesen rendben van a megjelenése. A férfiaknál a ceremónián kötelező az öltöny vagy a zakó viselése, világos inggel, nyakkendővel. Egyébként a feltűnő és kihívó megjelenést soha nem szeretem – talán kivétel, ha valaki épp az Oscar-gálára vonul be. Adott esetben a jó ízlés és a jó érzék azt kívánja, hogy sem a vőlegényt, sem a menyasszonyt nem illik túlragyogni – fogalmazza meg Görög Ibolya az esküvői megjelenés aranyszabályát.
Nőként talán sokunkban felmerül az a dilemma is, hogy illik-e nadrágban megjelennünk a szertartásokon? – Nincs semmi baj a nadrággal, de viseljük inkább alkalmi nadrágkosztüm formájában. Megfelelő lehet egy bő szárú selyemnadrág is kabátkával, vagy ha nem túl karcsú az illető hölgy, akkor egy lezser fazonú blúzzal vagy tunikával viselve ízléses megjelenést biztosít számára.
Mi nők imádjuk a lábbeliket, és a nyári szezonban nagyon divatos és kényelmes a papucs. Vajon egy elegáns fazon alkalmas viselet az esküvői ceremónián? –  Jaj, az semmiképp! És a cipőről még nem is beszéltünk: fehéret csak a menyasszony vehet fel. Még ha valakin egy világos nyári komplé is van, ahhoz is valamilyen sötétebb árnyalatú lábbeli illik, amelynek szigorúan zártnak kell lennie elől. Tehát egy körömcipő, illetve az elől zárt, hátul pántos fazonok a megfelelőek. Ez utóbbi cipőtípus azért is jó választás, mert nyári nagy melegben, még harisnya nélkül is felvehető, persze csak akkor, ha valakinek ápolt és szépen lebarnult a lába. A ceremónia alatt a teljesen zárt cipőhöz viszont kötelező a harisnya viselése, aminek testszínűnek kell lennie.
Úgy tűnik, hogy számos dologra kell odafigyelnünk az esküvői megjelenésünk kapcsán. Talán a meghívón feltüntetett dresszkód hasznos segítség lehet, vagy inkább csak elbizonytalanítana bennünket? – A dresszkódot csak akkor javaslom, ha az esküvő tematikus és szinte jelmezszerű megjelenést kíván a vendégektől – de ide tartoznak még a királyi vagy hercegi kézfogók is. Az uraktól bármilyen napszakban kérhetik a frakk viselését, de a szmokingot csak este 6 óra után. Általában azonban nem jellemző előírni a kötelező öltözetet a násznép számára, ezt valahogy úgyis érzik a vendégek.


Ültetési rend a lelke mindennek
Már a szervezés során igazi fejtörést tud okozni, hogy milyen ültetési rendet kövessünk a templomban és a polgári szertartáson, a lakodalmi helyszínről nem is beszélve.
– A templomban, a házasságkötő teremben, illetve a polgári ceremónia helyszínén is általában az az ültetés megszokott rendje, hogy kintről befelé haladva, jobbra a vőlegény, balra pedig a menyasszony családja foglal helyet. A lakodalmi helyszínen már sokkal bonyolultabb a helyzet. Ma már nagyon sok könyvben találni különböző ültetési formákat, melyek közül kedvére választhatnak a fiatalok. – mondja Görög Ibolya. A választott formáció függ a terem adottságaitól, a vendégek számától, összetételétől és persze a közöttük lévő kapcsolati rendszerektől is. Mindezeket figyelembe véve általában az U és T alakú, illetve fésűs és körasztalos ültetési formák a legnépszerűbbek. A főasztalnál középen mindig az ifjú pár foglal helyet, mellettük kétoldalt a hagyomány szerint pedig az örömszülők ülnek. – Különleges helyzetet teremt, ha a szülők elváltak, és egyiküknek vagy akár mindkettőjüknek új párja van. Ilyen bonyolult esetekre azt szoktam javasolni, hogy a menyasszony és a vőlegény egy külön asztalnál foglaljon helyet a terem középen. – tanácsolja a szakértő. Ebben az esetben azért érdemes figyelnünk arra, hogy az örömszülők mindenképpen a fiatalok közelében lehessenek. A többi vendég elhelyezése teljesen ránk van bízva, de két aranyszabályt azért tartsunk szem előtt. Az egyik, hogy minél szorosabb rokonságban áll az adott meghívott a jegyespárral, annál közelebb kell ültetni a főasztalhoz, illetve a hölgyvendégek mindig a kísérőik jobb oldalán foglaljanak helyet. Természetesen azt is fontos szem előtt tartani, hogy a lehetőségekhez mérten senki ne üljön háttal az ünnepelteknek. Hogy megkönnyítsük a násznép dolgát, kifejezetten jó ötlet egy ültetési tábla felállítása a bejáratnál, amely hangulatában illeszkedik az ünnepi dekorációhoz, és érdemes vendégkártyákat is elhelyezni az asztalokon.


Nagy nap, nagy bevonulás
Általában komoly fejtörést szokott okozni, hogyan és milyen sorrendben vonuljon be a pár a szertartás helyszínére, és ki kit kísérjen? Igazi kőbe vésett etikettszabályok ezzel kapcsolatban sincsenek, de néhány szokásforma azért kialakult az idők során. – A mi európai hagyományaink szerint a vőlegény a balján vezeti a menyasszonyt, miközben együtt vonulnak be a ceremónia helyszínére. Miután megesküdtek, megfordulnak, így a feleség már a férje jobbján vonul ki. – Persze előfordulhat, hogy a vőlegény lámpalázas vagy egyszerűen nem szeretne elhaladni az egész násznép előtt, de szerencsére erre is van megoldás. – Angolszász hatásra alakult ki, a nálunk is előszeretettel alkalmazott bevonulási mód, miszerint a vőlegény már bent várja a menyasszonyt, akit az édesapja vagy egy másik férfi rokona a balján kísér be. – tudjuk meg a protokollszakértőtől. – Ennek a szokásnak az eredete VIII. Henrik koráig nyúlik vissza. A nős király őrülten beleszeretett Boleyn Annába, aki azonban házasságkötés nélkül nem volt hajlandó odaadni magát az uralkodónak, ezért a lángoló király, arra kérte a pápát, hogy bontsa fel házasságát Aragóniai Katalinnal. A pápa ezt nem tette, így a szerelemtől elvakult Henrik fogta magát, és leválva a római katolikus egyházról, megalapította az anglikán egyházat, melynek ő maga lett a feje. Mint egyházfő, a templomban várta, hogy mintegy „beszervírozzák” neki Boleyn Annát. Így született meg az anglikán egyház esküvői ceremóniája. – A harmadik gyakori bevonulási rend, amikor a jegyespár külön vonul be: a menyasszony az édesapja vagy más férfi rokona oldalán, míg a vőlegényt az édesanyja, esetleg egy közeli nőrokon kísér. Bonyolult helyzetet teremt, ha a tanúk és az örömszülők is szeretnének ünnepélyesen bemasírozni. Bár rengeteg megoldás létezik erre az esetre is, de tény, hogy ez a vonulási mód kissé elveszi a fókuszt az ifjú pár belépőjéről. A polgári szertartás annyiban különbözik, hogy közös bevonulás esetén a vőlegény a menyasszonyt a jobb karján vezeti be – ez elegánsabb, mintha kézen fognák egymást –, és megőrizve ezt a formát a ceremónia alatt, ugyanígy vonulnak ki.


A házasság tanúságtevői
Esküvői tanúnak lenni nagy megtiszteltetés, hiszen elsődleges feladata a házasságkötés hitelesítése. Ma már nem elvárás, hogy anyagilag támogassa a fiatalokat, és az sem probléma, ha nem ő adja a legdrágább nászajándékot. De mi a feladata a szertartások alatt?
– A ceremónia megkezdésekor a tanúk a menyasszony, illetve a vőlegény mellett, tőlük kicsit hátrébb állnak. A szertartások alatt mindig a vőlegény tanúja őrzi a gyűrűket, majd átadja azokat a leendő férjnek. Miután a polgári ceremónián a házasulandók aláírták az anyakönyvet, a két tanú is aláírásával hitelesít azt. Az egyházi szertartásoknál erre a mozzanatra nyilvánosan nem kerül sor – tudjuk meg a szakértőtől. Persze ezen kívül még számos feladata lehet a menyasszony és a vőlegény tanújának, hiszen általában ők a pár legfőbb segítői. Támogatják a fiatalokat már az esküvőt megelőző időszakban és a nagy napon is: segítenek kiválasztani a megfelelő ruhát, megszervezik a leány-, illetve legénybúcsút, az esküvő napján segédkeznek a készülődéskor és az átöltözéskor. Míg az ara tanúja összefogja a koszorúslányokat, és tartja a menyasszonyi csokrot a ceremóniák alatt, addig a vőlegény tanúja szükség esetén szállítja a jegyespárt, és ha elég bátor, akkor pohárköszöntőt mond a vacsora előtt, valamint igyekszik jó hangulatot teremteni a lakodalomban.


Azok a bizonyos zavaró nüánszok
Nincs illúziórombolóbb, mint amikor egy váratlan dolog – például egy oda nem illő hangos telefoncsörgés – megzavarja az esküvői szertartás meghitt pillanatát.
– Minden esetben a szervezéssel megbízott személy feladata – legyen az esküvőszervező, vőfély vagy ceremóniamester, esetleg a vendégsereget irányító rokon, családtag –, hogy a násznép gyülekezésekor, illetve minden újabb meghívott érkezésekor felhívja az egybe gyűltek figyelmét a telefonjaik lenémítására – figyelmeztet Görög Ibolya.
Az is szinte törvényszerű, hogy éppen az áhított templomi csendben vagy a fogadalomtétel kellős közepén kezd el sírni egy kisgyerek, fog bele hosszas és persze hangos csivitelésbe, vagy egyszerűen szívesebben szaladgál a násznép, vagy ne adj isten a pár körül. Persze mindez akár mosolyt is csalhat az arcokra, de ezeket a pillanatokat inkább hagyjuk meg az ifjú párnak. Ha nem sikerül meggyőznünk a lurkót arról, hogy maradjon csendben, akkor inkább menjünk ki vele, amíg a szertartás tart. És mi se ekkor elemezzük ki a menyasszony ruháját vagy meséljük el saját esküvőnk részleteit, inkább magunkban idézzük fel emlékeinket és a mondanivalónkat hagyjuk későbbre.
Gyakori hiba, hogy miközben vendégként mi is szeretnénk megörökíteni egy-egy szép pillanatot, a lelkes kattintgatások közepette észre sem vesszük, hogy a felkért fotós vagy videós munkáját megzavarjuk.
– Természetesen a pár dönt arról is, hogy milyen módon szeretnék megörökíteni az esküvőjüket. Vannak, akik kifejezetten azért kérnek fel egy hivatalos fotóst és/vagy videóst – megjegyzem, roppant helyesen –, hogy igazán méltó és szép képek, felvételek készüljenek életük nagy napjáról. Ha így van, akkor érdemes arra kérni a vendégeket – a meghívó alján, apró betűkkel feltüntetve –, hogy ők maguk ne készítsenek saját fotókat, videókat a rendezvény közben.


Természetesen még hosszasan folytathatnánk az esküvői etikett szabályainak sorát, hiszen egy ilyen fontos esemény, amely évezredek óta része az emberek életének, számos írott és íratlan formulát hordoz. Alapvetően a közösség hagyományai és az adott kor társadalmi elvárásai alakítják ezeket szokásokat, melyekkel igazán ünnepivé és emlékezetessé tehetjük a nagy napot. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy esküvő elsősorban a párról szól – ez a nap a szerelmük megkoronázása. Legyen hát olyan csodás és felejthetetlen, amelyet még a dédunokáiknak is boldogan és könnyes szemmel emlegetnek. Hiszen mindannyian ismerjük a mesék örömteli befejezését: „Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”

Fotó: Póli Emma