Az első síelés… Meghatározó élmény, ahogy az életben minden első kaland. Velem sem történt ez másképp – egy emlékezetes középiskolai sítábor alkalmával próbálhattam ki ezt a csodálatos téli sportot.

Hó ugyan nem sok volt, de ahol kellett ott akadt. Mire beleerőltettem magam a síruhába és a felszerelésbe, majd felcipeltem a léceket, már hulla voltam. De hiszen még el sem kezdődött, nem adhatom fel?! Egyébként hogy működik ez a felvonó? Hogy is mutatták? Így tartsam a lábam… és még mi mindenre is kell figyelnem? De végül mégis csak sikerült, és végre lecsúsztam egy pályán a 4-5 évesekkel, igaz megállni már nem tudtam, inkább elestem. Sebaj, meg kell próbálni újra, és újra, amíg nem megy jobban! Végre megvan a „fék” is, nem is esek már annyit. Így aztán elhatároztuk a barátnőmmel, hogy felmegyünk, és a fekete pályán is tiszteletünket tesszük, aztán a felvonóval majd visszajövünk, ha kigyönyörködtük magunkat a csúcson, mert lesiklani még nem tudunk róla. De a felvonó csak felfelé visz, le már nem hoz, ahogy azt már a nevéből is előre sejthettük volna… és így lett egy régi álomból valóságos rémálom. Pontosan emlékszem, ahogy négykézláb és hason kúszva evickéltünk vagy fél órán keresztül, mint a partra vetett halak. A mellettünk elsiklók pedig nem győzték kérdezgetni, hogyan segíthetnének rajtunk? De rajtunk sajnos nem lehetett, csak nevettünk és nevettünk, miközben megegyeztünk, hogy ez nem a mi sportunk.


De tévedtünk, legalábbis, ami engem illet. Jó pár év kellett hozzá, hogy újra megpróbáljam a lehetetlent, és milyen jól tettem, hogy nem adtam fel! Az biztos, hogy nem lehet elég korán kezdeni ezt a sportot – minél hamarabb, annál jobb. Persze könnyebb helyzetben vannak azok, akik beleszületnek az Alpok, a Dolomitok vagy a többi fenséges hegység hó födte világába, hiszen akkor már gyermekkorukban az életük részévé válik a síelés. De mint mondtam, sosem késő elkezdeni, vagy legalábbis kipróbálni a siklás örömét a havas csúcsok között. Ha pedig egyszer az ember rákap az ízére, akkor nincs visszaút! Pedig én eddig csak Ausztriában síeltem, és profinak is aligha vagyok mondható. A siklást nem is annyira technikai oldalról, mint inkább érzelmi alapon közelítem meg. Annak idején sikerült egy szemesztert Ausztria Tirol tartományában töltenem, így egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerülhettem az ottani emberekkel, akik a hegyen laknak. Ők ott élik a mindennapjaikat, és a síléc nekik olyan, mint nekünk, alföldi gyerekeknek a bicikli. Leginkább pedig az tetszik, hogy itt tényleg a 3 évesektől a 93 évesekig űzik az emberek ezt a sportot.


Hát igen! A síelés nem is annyira sport, mint inkább életérzés. Egyedül állni a csúcs tetején, miközben körülöttünk csipkés-havas hegytetők emelkednek, az ég pedig kristálytiszta, és a levegőt harapni lehet… Mély levegőt kell venni ilyenkor, és elindulni… csak siklani és siklani hosszú percekig, vagy akár órákon át. Biztosan az olvasók közt is akadnak jó páran, akik legalább egyszer már átélték ezt a csodát. Ha pedig még nem próbálták, nem is kell olyan messzire menniük, hogy a részesévé válhassanak. Hiszen itthon is remek lehetőség van a síelésre, ha az időjárás és persze a hó mennyisége is lehetővé teszi. Remek pályáink vannak, ilyen például a Dobogókő Sípálya, a Síaréna Vibe Park – Eplény, a Sípark – Mátraszentistván vagy a Nagyvillám Sípálya – Visegrád. Mindegyikük színvonalas és teljes körű szolgáltatásokkal várja az ideérkezőket, akár kölcsönzésről, oktatásról, szállásról vagy felvonóhasználatról van szó. Ha teljesen a kezdő szintről indulunk, és nincs, aki megmutassa vagy elmagyarázza nekünk, hogyan is vágjunk neki a siklásnak, vagy miről is szól igazából ez a sport, akkor mindenképp érdemes beruháznunk egy síoktatásba. Ezt tehetjük csoportban, vagy akár egyedül is. Én ugyan eleinte kissé szkeptikusan álltam hozzá, hogy részt vegyek egy ilyen „kiképzésen”, de utólag most már azt kell, hogy mondjam, igazán megérte – különben lehet, hogy életem végéig rosszul vettem volna az akadályokat.

Ha pedig itthon már végigcsúsztunk minden pályán, vagy egyből egy kicsit magasabb terepre vágyunk, akkor sem kell a világ végére utaznunk, hiszen a szomszédos Szlovénia (Alpok), Szlovákia (Magas-Tátra) és Ausztria (Alpok) is a síbarátok listájának az élén áll. Szóval, sítalpra fel!