Az egyik kedvenc idézetem a tánchoz kapcsolódik: Tánc közben egyszerre elveszítjük és megtaláljuk önmagunkat. Marx Tamással, Magyarország Salsation Master Trainerével beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy ez a mondat nagy igazságokat hordoz magában. Tomi is a tánc által találta meg önmagát, és azt az utat, amin keresztül átadhatja a tánc és a mozgás örömét, kiszakítva az embereket a mindennapok rohanásából. A két kulcsszó: feltölteni és feltöltődni. Az oktató szerint a táncos fitneszben és a Salsationben is az a jó, hogy velük örömet szerezhet másoknak. Számomra igazán izgalmas volt ez a beszélgetés, mivel néhány éve rendszeresen járok Tomi óráira, és ezért még nagyobb kíváncsisággal és örömmel hallgattam, ahogy megfogalmazza, mit is jelent számára a tánc és a Salsation. Gyertek, csatlakozzatok hozzánk, „táncoljunk” együtt!

  
– Mikor szerettél bele a táncba?
– Szerintem még az általános iskolában. Vácon kezdődött minden: megtetszett, hogy az osztálytársaimmal közösen elmehetünk valahová, hogy jól érezzük magunkat, és közben táncolunk egy jót. Akkor még poénból jártam táncolni. A Miami Tánciskolában még egyéni táncokat, kisebb koreográfiákat tanultam, ami nagyon jópofa volt. Olyan hét-nyolc éves lehettem, amikor átvettek a társastánccsoportba, ahol egy nagyon ügyes párral táncolhattam.
– Tíz évvel ezelőtt ez a korszak véget ért. Utána rögtön a fitnesz felé fordultál?
– Volt egy átmeneti időszak, amíg mindkettőt csináltam, de aztán rájöttem, hogy több örömet szerez számomra a fitnesz, és az, hogy vele másoknak is átadhatom ezt az érzést. Számomra ez egy teljesen új dolog volt, és egyszer csak jött a felismerés, hogy ezentúl ezt akarom csinálni.
– Milyen típusú tánccal indítottál?
– Keresni kezdtem a saját stílusomat, és rájöttem, hogy egész jól mennek a különböző táncos fitneszedzések, így elvégeztem egy oktatóképzést, de valahogy mégsem találtam a helyemet. Kezdetnek jó volt az irány, mert a fitnesz megmozgat és felszabadít, de nekem más volt az elképzelésem, ráadásul bizonyos dolgokat soknak éreztem benne – ilyen volt például a hangos kiabálás. Mivel más módon szerettem volna megmozgatni az embereket, ezért folyamatosan kerestem azt az óratípust, amiben a legjobban megvalósíthatom az elképzeléseimet.
– Mikor indultál el a Salsation irányába? Egyáltalán mióta létezik ez a mozgásforma?
– Konkrét dátumhoz nem lehet kötni, de 2010 körül kezdett a köztudatba kerülni. Ennek a fitneszműfajnak a kitalálása Alejandro Angulo nevéhez fűződik. Már akkor követtem őt a YouTube-on és a közösségi médiában, így ismertem meg ezt a stílust. Folyamatosan néztem a koreográfiáit, és egy párat átvettem tőle, hogy beépítsem az óráimba.



– Mi fogott meg a Salsationben?
– Amikor rátaláltam erre a műfajra, rájöttem, hogy a mozdulatsorai úgy teljesek, ahogy vannak, és nekem semmivel nem kell kiegészítenem őket. Az is megfogott benne, hogy egy olyan mozgásforma, amit nem csak öt-tíz évig tudok majd csinálni, hanem ameddig csak élek. Akár még idős koromban is oktathatom. (mosolyog)
– Mi különbözteti meg a Salsationt a többi tánctól?
– Ebben a műfajban a zene és a lírai kifejezésmód központi szerepet kap. Mozgás közben figyelünk a szövegre is, és egy-két fontosabb részt kiemelünk, amitől maga a koreográfia kerek egész lesz. A tánc során funkcionális edzéselemeket alkalmazunk. Ami még más ebben a mozgásformában, hogy már a bemelegítést is izolációs gyakorlatokkal (külön-külön történik az felső- és alsótest bemelegítése – szerk.) tarkítjuk. Ez nem minden táncos fitneszműfajnál jellemző, de itt nélkülözhetetlen elem, ezért már ez az első két tánc is jól átmozgatja a testet. Ugyanakkor a Salsation koreográfiáiban nincsenek iránymutató mozdulatok, hanem az oktató úgynevezett előtáncát kell követni, ami még az első néhány óra után sem könnyű. Amikor új résztvevő csatlakozik hozzánk, akkor megmutatjuk neki, hogyan épül fel az óra, de belerázódni azért még így sem olyan egyszerű dolog, de megéri. (mosolyog)
– Ahhoz, hogy a Salsationben sikerélményünk legyen létfontosságú a ritmusérzék?
– Az biztos, hogy előny, de ha valakinek nincs, az sem probléma, mert ettől függetlenül is fel lehet venni az óra ritmusát. Az első alkalom általában mindenkinek kihívást jelent, még azoknak is, akiknek táncos múltjuk van, de nem szabad feladni, csak időt kell hagyni, hogy beletanuljon az ember. A ritmusérzék pedig fejleszthető. Azért én mindig azt ajánlom, hogy érdemes olyan órákat is kipróbálni, ahol ütemre számolnak. Magukon a Salsation–órákon nem is tanítunk, csak a különböző workshopokon (olyan három órás programok, ahol a résztvevők megismerik az egyes lépések hátterét, a dalszöveget és a mozdulatok technikáját – szerk.), illetve az oktatói tréningeken. Úgyhogy én azt tanácsolom, ha valaki fejleszteni szeretné a ritmusérzéket, akkor ne csak Salsation-órára járjon, keressen mellé egy olyan edzéstípust is, ahol számolják az ütemeket – ilyen a hiphop vagy az aerobik.
– Szerinted segíthet a tánc a nőiség megélésében, egy nő önbizalmának a növelésében?
– Az a tapasztalatom, hogy a hölgyek egy női oktató mellett valahogy könnyebben élik meg a nőiségüket. Az én óráimon mintha egy kicsit szégyenlősek lennének, és így nem teljes erőbedobással táncolnak. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a Salsation mindenképp segít abban, hogy egy nő igazán nőnek érezze magát, és óra közben én is azon vagyok, hogy ez sikerüljön.
– Mi a tapasztalatod, hogyan hat a résztvevőkre az óra?
– Minden ember más. Azok, akik régebb óta járnak hozzám, sokkal felszabadultabbak, ezáltal képesek elengedni és átadni magukat a zenének, a mozgásnak.


– Egy varsói rendezvényen kaptad meg Alejandrótól az SMT-címet, így te lettél Magyarország Salsation Master Trainere. Általában minden országnak csak egy SMT-je van?
– Igen, mert Alejandro szeretne egy olyan nemzetközi trénercsapatot kialakítani, amelybe maga választja ki az embereket. Természetesen vannak helyek, ahol nem csak egy tréner van. Ezek az országok olyan nagy területen fekszenek, hogy több órába telik egyik végükből a másikba eljutni – ilyen például Németország és Malajzia –, ezért több tréner népszerűsíti a Salsationt.
– Pontosan milyen feladatokkal jár az SMT-cím?
– Óriási a felelősség a vállamon, amit gyakran érzek. Az én küldetésem ugyanis, hogy a Salsation Magyarországon is növekedjen. Itt nemcsak arról van szó, hogy minél többen táncolják – persze ez is nagyon fontos –, hanem hogy minél szélesebb körben ismert legyen. Én foglalkozom a képzésekkel, és a workshopokat is én tartom. Persze kaptam instrukciókat arra vonatkozóan, hogyan tartsak meg egy-egy képzést, de van némi szabadságom abban, hogy milyen irányba viszem el a tréninget: a gyakorlat vagy inkább az elmélet felé. Ez leginkább a résztvevőktől függ, mert látom, hogy mi az, amire szükségük van. A workshopon át tudjuk adni mindazt, amiről a Salsation szól – a mozdulatokat, az érzéseket.
– Mennyi idő alatt születik meg benned egy új koreográfia?
– Ez nagyon változó, általában zenefüggő. Nagyon sokszor megtörtént már, hogy tetszett egy szám, de bárhogy szerettem volna, nem sikerült összehozni rá a koreográfiát. Az is gyakran előfordul, hogy az autóban ötször-hatszor meghallgatom a zenét, és mire húsz perc múlva megérkezem a helyszínre, már kész a teljes mozdulatsor. Ha egy olyan dal szól, amit ismerek és nagyon szeretek, akkor könnyebben ráhangolódom, így hamarabb megalkotom rá az új koreográfiát. Egyszer Alejandro egy tizenhárom órás repülőúton hét-nyolc koreográfiát is összerakott – ez már profizmus.
– Mostanra már külföldön is táncolják a koreográfiáidat. Milyen érzés viszontlátni ezeket a mozdulatsorokat, mondjuk az Instagramon?
– Igyekszem mindig továbbosztani őket, hogy az emberek lássák, ez nagyon jól esik nekem. Az elején, amikor az első néhány koreográfiát tettük fel, még furcsa volt, hogy megjelöltek, és elkezdték megosztani. Itt vagyunk Magyarországon, Európa szívében, és a világ másik végén egyszer csak megosztják a videómat – ez fantasztikusan jó érzés!
– Nemrég voltál egy másik kontinensen, Szingapúrban. Ott népszerűbb mozgásforma a Salsation?
– Nem mondanám, hogy kifejezetten sikeresebb, inkább úgy fogalmaznék, hogy elterjedtebb, mert régebb óta ismerik az emberek. Az ázsiaiak mentalitása eleve más. Mivel már több kontinensen is jártam, látom, hogy leginkább az emberek felfogásában és életmódjában van különbség, ami nagyban befolyásolja a tánchoz való hozzáállásukat.
– Szingapúrban nyitottabbak az emberek?
– Más az életfelfogásuk, a viselkedésük és sokkal közvetlenebbek – egyszerűen nyitottabbak az újdonságokra.



– Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény, amit a tánc segítségével éltél át?
– Amikor Varsóban megkaptam az SMT-címet, az hatalmas élmény volt. Alejandro workshopján voltam, és emlékszem, hogy a leghátsó sorban álltam, mert épphogy csak bejutottam, annyi érdeklődő volt. Száz-százötven ember egy kis terembe bezsúfolva… Elkezdődött a workshop, mentek a számok, táncoltuk, mindenki nagyon jól érezte magát. És akkor a rendezvény vége előtt tíz perccel Alejandro bemondta a mikrofonba a nevem! Az utolsó sorból sétáltam előre, amikor bejelentette, hogy SMT lettem. Ez óriási dolog volt a számomra.
– Májusban Budapestre érkezik Alejandro, és egy három napos eseménnyel készülsz.
– Óriási kihívás ez számomra, hogy minden tökéletes legyen, de szerencsére vannak néhányan, akik segítenek nekem abban, hogy egy színvonalas esemény kerekedjen ki belőle. Ez a rendezvény egy remek lehetőség a Salsation megismerésére, kipróbálására. Annak pedig, aki Salsation-oktató szeretne lenni, egy kiváló alkalom arra, hogy Alejandrótól tanulhasson.
– Mi az, amire a tánc hívta fel a figyelmedet, mire tanított meg?
– Nagyon sokat tanultam az akkori társastáncoktatómtól. Édesanyám mellett nőttem fel, édesapám nem igazán volt jelen az életemben, így az ottani tánctanár, mondhatni apafigura lett a számomra. Tulajdonképpen a tánciskolában nőttem fel. Szinte mindent ott tanultam meg az életről, mégpedig a tánc által. Úgyhogy tényleg nagyon sokat köszönhetek a táncnak.
– Számodra a tánc hivatás vagy a feltöltődés egyik formája?
– A kettő együtt. Tánc közben úgy tudom a legjobban átadni magam az érzésnek, és azt közvetíteni másoknak felé is, ha nem munkaként tekintek a mozgásra – azt a vendégek rögtön megéreznék. Úgyhogy a tánc, számomra igazi feltöltődés, és azok a pozitív energiák, amiket óra közben átadok a vendégeimnek, mindig visszaáramlanak hozzám. Tánc közben ez a dolog valahogy oda-vissza működik.