Célom, hogy mostantól minden hónapban a mostoha sorból a királyi, királynői szerepig repítsek egy-egy alapanyagot, amelyet ennek megfelelő bánásmódban is részesítek, és tejben-vajban fürösztök. Felhasználom ugyanis egy bizonyos tál étel, a habtál elkészítéséhez.


A gesztenyéről tudni lehet, hogy a Föld leghosszabb életű fái közé tartozik, hiszen nem ritka, hogy akár 500-1000 évig is elél. Állítólag a rómaiak úgy tartották, ahol a szelídgesztenye szeret, tehát megél, ott az embernek sem esik majd bántódása.
Bevallom, hogy talán nevének előtagja miatt esett a választásom erre az alapanyagra, ugyanis a szelíd szó, illetve a fejemben ebből kiinduló szelídít-asszociáció szép szimbolikát rejt és sugall, amit maga a gesztenye feldolgozása rögtön alá is támaszt. Azt nem mondom, hogy az elkészítése sziszifuszi munka, mindenesetre időigényes, aprólékos, és türelmet, valamint egyértelműen figyelmet kíván a részünkről.

1. Kihagyható lépés, de a gesztenyéket én be szoktam áztatni. Tapasztalataim alapján ezzel némileg gyorsítható a feldolgozás további folyamata.
2. Ezt követően bevágásokat ejtek a gesztenyék gömbölydedebb felén, és innentől választhatunk, hogy sütjük vagy főzzük őket (én jelen esetben az utóbbi mellett döntöttem).
3. Lobogó vízben nagyjából 1 órát főztem, majd a víz leöntése után az edényemre helyeztem a fedőt, hogy a pára minél tovább körüllengje az előkészített gesztenyéket, ezáltal könnyebb legyen számomra a „megszelídítés”, azaz a héjaktól való megszabadítás mozzanata.
4. A héjak eltávolítása után 1 dl növényi tejet adtam az így nyert főtt gesztenyékhez, és egy tetszőleges eszköz segítségével püré állagú, homogén krémet készítettem belőlük.

Így készült el a saját házi gesztenyemasszám, amely természetesen sokkal finomabb lett, mint a boltban megvásárolható mirelit társai, hiszen ezt én magam készítettem. Meleg szívvel ajánlom az otthoni gesztenyekrém-készítést, hiszen a gesztenyepürén túl, akár a közelgő karácsonyi bejglinkkel is csodákat tesz. Illetve az sem utolsó szempont, hogy a feldolgozási procedúra során saját kézből megérthetjük, hogy mit is jelent valójában „megszelídíteni” a gesztenyét, amikor is elkezdünk beszélni egymás nyelvén.

Tipp: Nagyon figyelmesen válogassuk ki a piacon a gesztenyéket, mert gyakran előfordul, hogy a finom ízükhöz másoknak is kedve szottyan. Ha a gesztenyék gömbölyű kis testén lukacskákat látunk, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy ki kell majd selejteznünk az adott darabot a beleköltöző kukacok miatt.

Habkásák, habtálak

A természet és a mesék tehát azok, amelyekből merítek, ezek a forrásaim, ahonnan a táljaimat feltöltöm – ez a lelkület és perspektíva pulzál tehát minden elkészített habtál mögött.
Nincs új a nap alatt – ezt tudjuk. Ahogyan hozott anyagból dolgozunk, hozott alapanyagból főzünk. A gasztronómiában is, ha trendről, vagy újításról van szó, akkor az gyakran egy már korábban is létező dolog újraértelmezését jelenti.
Mindenki ivott már turmixot, és talán hamis bajusz is rajzolódott már a szája fölé, miután egy bögrényit elfogyasztott belőle. Hiszen a smoothie egy jócskán habos, légies ital, amelyben az a legjobb, hogy végtelen formát ölthet.


Kedvenc műfajom, a smoothie újraértelmezése a smoothie bowl, vagyis smoothie-tál, amit én nemes egyszerűséggel habtálnak hívok. A habtál pedig nem más, mint egy sűrű állagú turmix tálban szervírozva, amit onnan kell kikanalazni. Nincsenek kötelezően betartandó szabályok, nincs hibázás, csak a képzelettel operálunk, és mindenki a saját szájízére formálva készíti el.

1. Alap: attól lesz a smoothie-ból smoothie bowl, hogy az alapot masszívabbra készítjük. Egyes irányok szerint a smoothie szilárd alapját a fagyos vagy félfagyos gyümölcsök (mint a fagyasztott mangó, avokádó vagy banán) biztosítják, ám az én verzióban még véletlenül sem volt semmi jeges, hiszen a kinti hideget szerettem volna valamelyest ellensúlyozni egy tál melegséggel. Ha reggel valaki ennél is melegebbre vágyik, akkor langyos vagy meleg habtálakat is bátran készíthet.
2. Folyadék: a megfelelő állag eléréséhez ugyanis nem a hőmérséklet az egyetlen segítő faktor. Esetemben a gesztenyemasszához adott, folyadékul szolgáló növényi tej (zabtej) kevés mennyisége (a szelídgesztenyéhez adott 1 dl-en felül még 1 dl) tette lehetővé a sűrű textúrát, azaz, hogy a masszának maradjon egyfajta tartása.
3. Tálalás: itt jön a kedvenc részem, mert ez már tényleg csak önkifejezés. Mivel sűrűre készítettem az alapot, bátran meg lehetett bolondítani mindenfélével. Biztos vagyok benne, hogy ébredhetünk akármilyen szürke őszi napra, ezzel a tál csodával átértelmezhetjük, szó szerint átfesthetjük olyanra, amilyenre szeretnénk.

Az én verziómban a légies habba került még egy leheletnyi rum is, mint az ötödik, titkos hozzávaló, amitől a gesztenyefelhő szinte már fel is emelkedett. A rum mennyisége a csillagos égig növelhető, de akár teljes egészében el is hagyható. Ha pedig éppen hiányzik az otthoni éléskamrából vagy nem a kedvencünk, bátran kísérletezzünk más alkoholos itallal is. (*A krémlikőrök például hasonlóan pompás összhangot tudnak alkotni a gesztenye ízjegyeivel.) Bátraké a szerencse. Díszítésnek körtét, tökmagot, virágport, pirított hajdinát, mandulát és árvácskát használtam.

Ez az én novemberi mesém. És a Tiéd?

Hamupipőkét egy tökhintó repítette a bálba, repítsenek most minket ezek a kedves őszi alapanyagok a téli hónapokig.

Fotó: Éva