Anettből árad a természetesség, a harmónia és a béke. Szakmai profizmusa jógaoktatóként lenyűgöző: a jóga szemléletét átadva képes kirántani bennünket a zakatoló világ sodrásából, ezáltal egy kicsit elcsendesedhetünk, befelé fordulhatunk, megérkezhetünk az itt és mostba, hogy végre rátaláljunk a belső egyensúlyunkra. Bármilyen nehéz és kacifántos is olykor az élet, ő mégis képes megtalálni benne a derűt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett az első Impulzív-írása, mindketten tudtuk, hogy még egy csomó közös elképzelést váltunk majd valóra. Anett nyitott és elfogadó, meghallgatja mások véleményét, így a közös munka igazán könnyű, és egy-egy koncepció hamar kirajzolódik. Vele együtt gondolkodni, terveket szőni és megvalósítani egy olyan inspiráló út, melynek egyetlen célja van: adni másoknak.


Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban?
Az igazat megvallva az aprógyerekkori elképzeléseimre nem emlékszem. Arra viszont tisztán, hogy nagyon szerettem volna repülni. Mindig leugráltam a lépcsőről, és azt reméltem, hogy nem pottyanok le, hanem a magasba emelkedem.
Mit jelent számodra a jóga?
Kapcsolódást, amely elvezethet önmagamhoz. Megtanít emlékezni arra, amit oly sok évezreden át egyfajta közös belső bölcsességből tudtak az emberek. És itt nem csupán az ászanák gyakorlására gondolok, hanem a jóga teljes ön- és világismereti rendszerére.
Milyen elveket tartasz szem előtt jógaoktatóként?
A legfontosabb talán a szolgálat és az erőszakmentesség. Minden egyes órán vagy tanfolyamon az értékteremtés a célom, az, hogy mindenki legalább egy, számára építő dolgot, gondolatot vigyen haza magával. Az erőszakmentességre való biztatás is fontos elem, mert az emberek hajlamosak olyan testhelyzetekbe belevinni magukat, ami sok esetben sérülést okoz. Az óráimon ezért mindenkit arra bátorítok, hogy csak saját magával foglalkozzon, és összehasonlítás, versengés nélkül gyakoroljon azon a szinten, ami számára a legmegfelelőbb.


Szerinted miért fontos, hogy női körök működjenek?
Női körök mindig is működtek, csak ennek nem feltétlenül voltunk a tudatában. Napjainkban az elszigetelődés, a verseny és az elmagányosodás jellemzi a társadalmat. A női körök emiatt is felbecsülhetetlen értékűek: kapcsolatokat hoznak létre, támogató és megtartó közeget biztosítanak, amelyben a nők egymással és önmagukkal is kapcsolódhatnak. Ezekben a közösségekben sok olyan témát is feldolgozhatunk együtt, amit sokszor még önmagunkban sem tudunk, és a családunkban is tabu beszélni róla. Amikor a nők egymás körében összekapcsolódnak, akkor megsokszorozódik az erejük, gyógyulnak és töltődnek, s mindezt az energiát magukkal viszik a saját környezetükbe. Így lényegében a kör erejéből közvetve mindenki részesül, s ez csodákat tud teremteni.
Mit tanulhatnánk el a keleti kultúráktól?
Ha a spirituális részét nézem – tovább szűkítve a saját tapasztalataimmal –, akkor két fő dolgot emelnék ki. Az egyik a jelenben levés és a megelégedettség képessége, a másik a szakralitás hétköznapi életbe való integrálása, mert így élővé válik az Istennel (vagy hívd úgy, ahogyan neked komfortos) való kapcsolat. Indiában például ez nagyon is ott van a mindennapok szintjén.
Mi az, amit az ájurvéda tanításai közül napi szinten betartasz?
A reggeli rutin néhány elemét, amely az én ájurvédikus típusomnak kedvező, azaz a nyelvkaparás, a rózsavizes szemmosás és a légzőgyakorlat. A hideg beálltával pedig visszatér az estéimbe a szezonális, meleg olajos önmasszázs (abhyanga). Az étrendemben az évszaknak megfelelő hozzávalókat és fűszereket használom, valamint nem iszom hideg vizet. Ha tehetem a relaxációs technikákat is alkalmazom, ami nekem is újdonság. Elkezdtem leporolni a régi ájurvédikus masszázstudásomat, és elővettem az úgynevezett melegbatyus-módszert, a patra potlit. Mindez persze attól függ, mennyi időt hagy nekem minderre a kislányom. (mosolyog)


Hol élnél szívesen, és miért?
Nagyon szeretem a víz és a természet közelségét. Szerencsés vagyok, hogy már sokfelé járhattam a világban, éppen ezért nehéz lenne egy konkrét helyet kiemelnem. Azt hiszem, inkább egyfajta „egyveleg” országban élnék. Ez talán egy kicsit furcsán hangzik, és valószínűleg nem is létezik ilyen: India és Dánia keveréke. A mély és sokszínű indiai spiritualitás, a dán harmóniával színesítve nagyon tetszene. A legvonzóbb mégis egy képzeletbeli hely lenne, ahol ember és természet összhangban él egymással, ahol nincs kizsákmányolás, folyamatos rohanás és állandó verseny.
Írtál egy könyvet a női lét ciklikusságáról. Milyen célok vezettek az írás során?
Ez a könyv egy hosszú és sokrétű folyamat eredménye az életemben és a munkásságomban. Manapság a női ciklus fiziológiájával nagyon sokan tisztában vannak, de a szellemiségével és a megélésével, a vele való áramlással már nem. A női körökben mindig ebből a témából indultunk ki, és sokan kérdezték tőlem, hogyan kell ezt jól csinálni. Én a holdnapló vezetését ajánlottam, mert rendkívül jó potenciális eszköznek tartom. Ekkor jött a következő „hogyan” kérdés. A sok „hogyan” után pedig kezdett megérkezni hozzám, és megérni bennem a feladat, hogy egy gyakorlati segédletet adjak a nők kezébe. A könyvem azzal a szándékkal íródott, hogy támogatást nyújtson a nőtársaimnak ebben a folyamatban, egyfajta mankót adjon a kezükbe, amely segíti őket emlékezni arra, hogy mi is az a női minőség. Szerencsére erre egy élethosszon át tartó lehetőségünk van. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami azt igazolja, hogy aki elkezd önmagával, a nőiségével dolgozni, annak elhozza a számára legkedvezőbb eredményt, függetlenül attól, hogy babát szeretne, vagy éppen a másodvirágzás időszakát éli. A célom a női minőségre való emlékezés és annak tudatos felébresztése volt.


Milyen érzéseket őrzöl magadban a szülésélményedről?
Ez egy nagyon összetett téma. Ahogyan azt a magazinban is megírtam, elég traumatizált volt ez az élmény számomra. Bár azóta már rengeteget dolgoztam rajta, mégis azt tudom mondani, hogy az érzéseim még hullámzóak vele kapcsolatban. A bábám és később a terapeutám is figyelmeztetett arra, hogy hullámokban rám törhetnek még újabb és újabb emlékfoszlányok, megélések, így ezek nem értek meglepetésként. Mégis nehéz velük szembesülni. A szülésem, a gyermekem születése minden bizonnyal olyan tapasztalást adott nekem-nekünk, amellyel fejlődhetünk. A folyamat otthoni részére nagyon pozitívan emlékszem vissza: csodálatos volt, hogy a testem magától tette a dolgát, és ezt engedni tudtam neki, miközben támogató és megtartó körben voltam, ráadásul egy pontig a babám is szépen haladt a maga útján. Az egész harmonikus volt, miközben megtapasztalhattam azt a végtelen női erőt, amelyhez csak a szülés tud hozzákapcsolni. A kórházi momentumok már sokkal viharosabbak… A mai napig mély fájdalom, szomorúság és düh önt el, ha feltör egy-egy emlék. A legnagyobb jelző a műtéti hegem, amely érdekes módon mindig hamarabb kezd el fájni, minthogy felszínre jönne egy ilyen emlékkép. Általánosságban azonban hálát érzek: egyrészt a gyermekem világrahozatalának tapasztalata miatt, másrészt, hogy általa olyan megélést adott az élet, amellyel sokkal együtt érzőbb támogatója lehetek a nőtársaimnak. Persze a „sebeim” begyógyítása több időt vesz majd igénybe. Azonban fontosnak tartom, hogy ezekről a tapasztalásokról is beszéljünk, mert ez az időszak nem csupán a felhőtlen boldogság ideje, és ez így van jól.
Mit hoz elő belőled az anyai lét?
Ez egy olyan részem, amellyel hétről hétre ismerkedem. Nem vagyok egy ősanya típus, tanulom az anyai minőségemet. Türelem, tisztelet, végtelen szeretet, önbecsülés, felelősség – ezek a kulcsszavak. Amit mindenképp kiemelnék, hogy a mindennapos csodákat sokkal jobban meglátom, s nagyon elkezdtem kapcsolódni a jelen pillanathoz. Talán a legnehezebb lecke az volt, hogy sokkal nagyobb felelősséget vállaljak a saját jóllétemért, mert tudom, hogy csak annyit adhatok a babámnak, amennyi nekem van.
Hogyan fogadta a kutyád a csöppség érkezését?
Edward, a kutyám, akkor érkezett hozzánk, amikor már várandós voltam, így már a pocakomon keresztül is ismerkedtek a kislányommal. Alapvetően érdeklődve, szeretettel fogadta a babánkat, de most, hogy a kicsi már mászik, elkezdett tartani tőle, és megjelent benne egy kis egészséges féltékenység is. Egyébként egy angyali kutyám van, végtelen türelmet mutat, pedig egy igazi energiabomba.


Mit tanultál utoljára, ami nagy hatással volt rád?
Elvégeztem a Blessingway képzést, amely még most is a hatása alatt tart. Hihetetlen megéléseket, találkozásokat hozott, és általa egy olyan eszközt kaptam a kezembe, amellyel a lehetőségeimhez mérten szeretnék minél több leendő édesanyát megismertetni.
Mire nem sajnálod az idődet?
Jelenleg a babácskám kapja szinte minden időmet.
Van olyan, amiről régóta álmodozol, de még nem tetted meg?
Szerintem mindenkinek vannak ilyen álmok az életében. Konkrétumot nem említenék, mert nálam ezek folyamatok, s egy apróságból gyűrűzve válnak egyre nagyobb dolgokká.
Mi az, ami a leginkább foglalkoztat mostanában?
A jelen tényleges megélése, elfogadva azt úgy, ahogy van.
Ha lenne egy varázspálcád, mit változatnál meg vele a világban?
Semmit. Szerintem minden csak abban a tér-idő találkozási pontban történhet meg, amelyben szükséges és lehetséges. Ezért hiszem, hogy mindenki azt tapasztalja, ami leginkább támogatja a fejlődését.

Fotó: Panna