Komoly arc, szuggesztív tekintet és kissé különc megjelenés… Olyan srácnak tűnik, aki tudja, hogy mit akar: ő Szarvas Valentin. A 25 éves fiatal designer, igazi művészlélek. Ha nem egy újabb téma után kutat, vagy épp a tervezőasztal felett elmélyülten rajzol, akkor szívesen olvas verseket és lelkes állatbarát.

Szerencsés típus és nemcsak azért, mert a szakmája egyben a hobbija is, hanem mert fiatal kora ellenére saját márkával büszkélkedhet. A Budapest Central European Fashion Week 2019 – Young Talents Show keretén belül bemutatkozási lehetőséget, a Magyar Formatervezési Díj 2020 pályázatán pedig kiállítási jogot nyert Bak I. – Bak Imre Inspirációk című munkájával. De kollekciója egy-egy darabja már szerepelt a Glamour és a Marie Claire magazinok oldalain is. Persze az eredmények mögött temérdek munka és nagy fokú elszántság áll. Ő olyan ember, aki magának tapossa ki az utat, és tisztában van vele, hogy szakmájában az érvényesüléshez nemcsak kreativitás és szorgalom kell, de elengedhetetlen az anyagi és a kapcsolati tőke is. Valentinnal a pályája kezdetéről, a divattervezés kulisszatitkairól, az inspirációról és a jövőről beszélgettünk.

Fotó: Marie Claire magazin – Ajkai Dávid, modell: Eke Angéla

– Bátyáról származol, de a középiskolát már Budapesten, a Modell Divatiskolában végezted. Hogyan lett egy visszahúzódó, álmodozó kissrácból divattervező?
– Már viszonylag korán megfogalmazódott bennem, hogy a jövőmet a művészeti pályán képzelem el. Szerintem ezt valahogy érzi az ember, persze az is közrejátszott ebben, hogy a verbális kommunikáció sosem volt az erősségem, ezért a vizualitásban kerestem a megoldást. Szinte tisztán emlékszem arra, hogy a középiskola kiválasztásakor végül azért döntöttem egy ruhaipari szakközépiskola mellett, mert úgy éreztem, hogy a képző- és iparművészeti ág közül ez utóbbin keresztül – természetéből adódóan – több emberhez tudok majd szólni. Azt gondoltam – és gondolom még most is –, hogy az öltözködés az egyik legnyilvánvalóbb, néha mégis a legrejtettebb kommunikációs csatornánk, hiszen az általunk viselt ruhák funkciójukon túl rengeteg információt árulnak el rólunk. Persze akkor még mindez, ennél lényegesen egyszerűbben fogalmazódott meg bennem, de emlékeim szerint, már abban az időben is alapvetően ezek a gondolatok foglalkoztattak.
– Mennyire hittek abban a körülötted lévők, hogy ez a te utad?
– Ez nem igazán foglalkoztatott, nekem elegendő volt az, hogy én magam biztos voltam abban, hogy mit akarok, és mindent meg is tettem annak érdekében, hogy sikerüljön. Természetesen a családom mindvégig támogatott ebben, hiszen 14 évesen elengedtek Budapestre, hogy azt tanuljam, amit szeretnék. Teljes munkaidős állás mellett helytálltam egy intenzív felvételi előkészítőn, és ennek eredményeként felvettek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés szakára, aminek alapképzését azóta sikeresen elvégeztem.


– A divattervezés melyik fázisát élvezed a legjobban?
– Nem tudok egy mozzanatot sem konkrétan kiemelni, hiszen minden egyes lépésnek megvan a maga szépsége. Szeretek belemerülni az éppen aktuális témámmal összefüggő kutatómunkába: a tervezéshez kapcsolódó tanulmányok, cikkek olvasásába, és a kapcsolódó videók nézésébe. Szóval mindenbe, ami segít elmélyülni a tervezés folyamatában. Ezt a fázist egyébként rendszerint egy hatalmas káosz követi, ami természetes, hiszen ilyenkor rengeteg információ között keresem a kapcsolatot. Azonban a kutatásnál talán még jobban élvezem azt, amikor ez az információhalmaz hirtelen összeáll és elkezd kirajzolódni az adott kollekció fő csapásvonala.
– Mi az a világban, ami igazán lázba hoz és inspirál?
– Alapvetően valamilyen társadalmi jelenséget dolgozok fel a munkáim során, az aktuálpolitika például markáns hatással van rám. Emellett az avantgárd képzőművészet és a giccs-jelenség, valamint ezek összefüggései is többször megjelentek már az inspirációim között. Általában nem az a kérdés, hogy van-e új ötletem, hanem az, hogy ami eszembe jutott, elég jó-e ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzak vele.


– Most éppen milyen ötletek cikáznak a fejedben?
– Elég szerteágazó témák foglalkoztatnak mostanában. Épp egy új mintán gondolkozom a “Kedves Naplóm” projektem számára, ezzel párhuzamosan pedig az új kollekcióm darabjain is dolgozom, de ezekről egyelőre még nem árulhatok el több konkrétumot.
– Milyen érzés bemutatni a munkádat a nagyközönség előtt?
– Ez minden alkalommal elképesztően izgalmas, intenzív, ugyanakkor stresszes élmény, hiszen ilyenkor több hónapnyi munka sűrűsödik össze néhány órába.
– Vonz a divat nyüzsgő világa vagy inkább a háttérből figyeled?
– Szerintem mind a kettőben otthon tudom érezni magamat. Különleges érzés részese lenni ennek a pezsgésnek, viszont a kulisszák mögül is szívesen figyelek.
– Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a divatszakmában?
– Ahhoz, hogy egy márka dinamikusan tudjon fejlődni, elképesztően sok pénzre van szükség, és sajnos ez az, ami gátat szab annak, hogy a különböző kreatív projektek megvalósuljanak. Bár lehet, hogy ez nem is annyira divatspecifikus dolog, valószínűleg a legtöbb friss vállalkozás ilyen gondokkal küzd.

Fotó: Glamour magazin – Molnár Böbi, modell: Takács Dorina

– Szerinted hogyan lehet tervezőként kitűnni, érvényesülni a divat világában?
– Ez egy igazán összetett kérdés. Elengedhetetlenül fontos például az „én márka” kialakítása. Ugyanakkor ez mit sem ér, ha nem társul mellé rengeteg befektetett munkaóra, és persze egy saját tervezői hang kialakítása sem hátrány. Én azt gondolom, hogy a ráfordított kemény munka és az alatta megszerzett tapasztalat, előbb-utóbb biztosan meghozza a gyümölcsét.
– 2020-ban jelent meg a saját márkád. Mi jellemzi a Valentin Szarvas ruhákat? Van művészi hitvallásod, ami vezeti a kezed alkotás közben?
– A márkám darabjait általában a színes printek és a funkcionális sziluettek jellemzik. Azt gondolom, hogy tervezőként talán az a legfontosabb, hogy figyeljünk a minket körülvevő világra, a benne zajló eseményekre, és vegyük észre a köztük lévő összefüggéseket. Legyen szó társadalmi, gazdasági, kulturális vagy éppen politikai folyamatokról. Szerintem a divat egyik meghatározó feladata, hogy ezekre valamilyen módon képes legyen reflektálni. Én is erre törekszem a saját munkáimmal.
– Számodra mi a csúcsa ennek a szakmának, hol és hogyan képzeled el magad a jövőben?
– A napjainkban zajló világesemények hatására minden folyamatos változásban van, óriási mértékben megnőtt a bizonytalanság. Ha korábban beszélgetünk erről, akkor biztosan sokkal határozottabb képet tudtam volna felvázolni a jövőmmel kapcsolatban. Most azonban próbálok a magam tempójában haladni, és a lehető legszélesebb közönséghez eljutni a munkáimmal. Az elmúlt pár hónapban a saját márkám építése mellett, szabadúszó tervezőként is volt lehetőségem kipróbálni magam. Molnár Ninivel közösen terveztük meg első ruhakollekcióját, ami a HFDA (Hungarian Fashion and Design Agency – Magyar Divat és Design Ügynökség) és a CNMI (Camera Nazionale della Moda Italiana) mentor programjával kijutott Milánóba is. A pandémia előtt nem gondoltam volna, hogy a szakmának ez a része is érdekel majd, viszont most már kifejezetten nyitottan állok a dologhoz, és szeretnék a jövőben is hasonló munkákat elvállalni, természetesen amellett, hogy a saját utamat járom.