Március 5-én, hamvazószerda napján kezdődik a keresztény világ 40 napos nagyböjtje. Azonban nem csak a keresztények böjtölnek. A böjt szinte minden világvallásban, legyen az monoteista vagy politeista, megtalálható. A zsidók jom kippur, a buddhisták upószatha, a muszlimok pedig ramadán néven ismerik, de a hinduk is rendszeresen tartanak előírt böjtöket. A böjtölés tehát több ezeréves múltra tekint vissza, és a célja minden esetben a test és legfőképpen a lélek megtisztítása, az önmegtartóztatás és az önvizsgálat, hogy a folyamat végén a lehető legjobb önmagunkká válhassunk. Hogy ezt pontosan hogyan is érhetjük el, és miért érdemes azoknak is böjtöt tartaniuk, akik nem aktív vallásgyakorlók? A böjtölés lelki oldaláról beszélgettünk Koczkás Emma M. Eszter kalocsai iskolanővérrel.
– A keresztény böjtnek az a célja, hogy a hívők megtisztulva várják a feltámadt Megváltót. A lelki jóllétünkre ugyanakkor mindannyiunknak érdemes odafigyelnünk, hiszen az a testi egészségünkre és a mindennapi hangulatunkra is kihatással van. Hogyan tudunk lelkileg feltöltődni, fejlődni és megtisztulni, vagyis jól érezni magunkat a bőrünkben?
– A két nagy keresztény ünnepkört, a karácsonyt és a húsvétot egy bűnbánati időszak előzi meg. Ez egy olyan előkészületi idő, melyben a test és a lélek, sőt a szellem is felkészül, hogy jobban átélje az ünnep misztériumát. Az ünnepeink kiemelnek minket a hétköznapjainkból, készülünk rájuk – a lakástakarítással, a díszítéssel, az ünnepi menü megtervezésével és az ajándékozással betoppan az ünnep a családok életébe. A lelki jóllét szinonimája a boldogság lehet, amely az emberi lét célja. Az ÉN-TE kapcsolat – Martin Buber zsidó filozófus szóhasználatával élve – alapvető, mert a szeretve lenni kölcsönössége létszükséglet az emberi boldogsághoz, mivel csak a másik arcában moshatjuk meg magunkat. A lelki tisztulás tehát egy összetett dolog, és hívőként nem nélkülözi az Istent, nem hívőként pedig a másik embert, valamint önmagunk elfogadását, az egészséges önszeretetet.
– Miért jó böjt idején az önmegtartóztatás, a lemondás bizonyos dolgokról? Miben segíti az a lelki fejlődésünket?
– A böjt egy sajátosan keresztény eszköz a testi és lelki jólléthez. Egyházi parancs, amely a hús pénteki tilalmát jelölte meg, ám ezen kívül másról is lemondhatunk.
A böjt ugyanakkor nem öncélú gyakorlat – és hangsúlyozom – nem diéta, nem fogyókúra. A böjt lelki dimenzióval rendelkezik, tudatosan vállalt lemondást jelent az ételről, hogy érezzük a hiányt.
Ez a hiány pedig az Isten-vágyunkat erősíti, mert kifejezi a ráhagyatkozást, a felé irányuló bizalmat. Növeli ugyanakkor a szolidaritásunkat azok irányában, akiknek kevesebbjük van. Eszter királyné története például egy három napos imával és böjttel kezdődött, amikor megmentette zsidó népet a perzsa pogromtól. A fogyókúra, vagyis, hogy jobban nézzek ki: nem böjt. A diéta, mert kell az egészségemnek: nem böjt. A böjtölésben a spirituális dimenzió a lényeg. A diákjaimnak azt szoktam mondani, hogy ilyenkor egyenek kevesebbet abból, amit igazán szeretnek.
– Véleményed szerint melyek azok a hétköznapi dolgok, amikről érdemes lemondanunk egy kis időre a lelki jóllétünk érdekében?
– Ez nehéz kérdés. Minden attól függ, hogy mi a célom. Mihez és hova szeretnék eljutni? Ha az önismeretben akarok elmélyülni, akkor kicsit meg kell állnom, és hagynom, hogy lelassuljak. Időt kell szánnom a csendre, az emberi kapcsolataimra, azokra, akik építenek engem. Időt kell szánnom a hivatásomra is, hogy lássam, hol tartok, hogyan érzem magamat benne? Vajon jó úton haladok-e, esetleg min kellene változtatnom? Egy kicsit visszavehetnék például a fogyasztói szemléletből, mert a kevesebb is elég. Vagy ha éppen van bőven, akkor az miben és hogyan tud előbbre vinni engem – tudok-e nagylelkűen adni belőle?
A mai kor embere nem tud csendben lenni, nem tud „semmit csinálni”, pedig a felesleges zajt ki kell szűrni. Valaki azt mondta, jó azzal együtt hallgatni, akit nagyon szeretünk. Egyszóval jó dolgokkal kell táplálnunk a lelkünket és a szellemünket is.
– Hogyan tarthatunk önvizsgálatot, hogy jobban megismerjük önmagunkat?
– Kérdéseket kell feltennem magamnak. Tudom-e milyen ember vagyok? Tudom-e én magam hogyan viselkedem egy adott helyzetben? Milyen értékek mentén élem az életem? Mit gondolok az életről, a halálról, a családról és a hivatásról? Milyen az anyagiakhoz való viszonyom? Mi az, ami motivál? Mi vagy ki az, amiért-akiért igazán tudok küzdeni, harcolni? Milyenek az emberi kapcsolataim? Kikkel barátkozom, és tudom-e, hogy kikkel nem szabad? Hol tudok igazán önmagam lenni, szerepjátékok nélkül? Milyen vagyok a munkámban, a szabadidőmben? Tudok-e belefeszülni valamibe, ugyanakkor tudok-e valóban pihenni, úgy, hogy az tényleg hasznomra legyen? Kiktől kérek segítséget, ha baj van, ha dönteni kell? Kérek-e egyáltalán segítséget? A mai ember sokszor úgy gondolja, mindent el tud érni a maga erejéből. De mi van akkor, ha holnap krízisbe kerül a hivatásom, a családom, az egészségem? Van-e erre megoldásom? Emberileg lehet, hogy nincs. Szent Kalkuttai Teréz anya mondta, hogy a keresztény ember legfőbb ismérve, hogy mindig van számára tovább. Lehet, hogy újratervezéssel és tele kérdésekkel, de van. Rengeteg kérdés feltehető az életünk során, de az a legfontosabb, hogy legyen valaki, akiben feltétel nélkül megbízunk.
– A böjt idején alázatot is tanulnunk. Hogyan segíthet hozzá a boldogsághoz az alázat? Persze itt nem arra gondolok, hogy alárendelt szerepbe helyezzük önmagunkat, hanem hogy tisztelettel fordulunk, mondjuk, az embertársaink felé, amely nagyban segítheti a jó kommunikációt és a problémák megoldását. Vagy például, ha a munkámban alázatos vagyok, akkor nagyobb örömmel tölt el egy-egy siker, mert tudom, hogy megdolgoztam érte.
– Ritkaság, hogy ma alázatról beszéljünk, de kell róla beszélni. Az alázat nem alázatoskodás. Az alázat a teológia és a modern pszichológia szerint reális önismeret, ami azt jelenti, hogy ismerem azokat az erényeimet és talentumaimat, melyeket kaptam, vagy amiket már megtanultam. Ezeket a képességeket kell a magam és mások javára kamatoztatnom. A keresztény ember nem önmegvalósító – az Isten által számára megálmodott tervet kell beteljesítenie. Nem is olyan régen az egyik tanítványom megkérdezte: Mi történik, ha nem teljesítem Isten nekem ajándékozott céljait? Azt válaszoltam neki: Ha tudom, mit tervez velem, el kell indulnom az úton. Tennem kell érte. Nem baj, ha nem sikerül tökéletesre, de beleállok. Ehhez ismernem kell az erősségeimet és a gyengeségeimet, vagyis önmagamat. Tudatosítanom kell a határaimat: mi az, amiben ma még csak itt tartok. Tudnom kell előre, hogy milyen következményei lehetnek a tetteimnek, mert a siker vagy akár a kudarc is bennük lehet. Mit jelent a munkámban alázatosnak lenni? Isten nem sült galambot küld megoldásul, hogy nekem már semmit ne kelljen tennem. Nem kapok készen mindent. Nem bizony. Mindig mondom a diákjaimnak is, hogy a jó jegyért, vizsgáért, meg kell dolgozni és ezt a hozzáállást otthonról hozzák. Mit fektettem bele, és hogyan? Bele kell állnom azokba a feladataimba, melyeket rám bíztak, azokat csinálnom kell. Nehéz? Igen. Kudarcok is érhetnek? Igen. Az életünkbe sok minden van belekódolva, jó és rossz dolgok is. A Lélekmelegítők egyik vendége, Jakupcsek Gabriella mondta: a nehézségek az emberi létben nem megspórolhatók. Nem mintha nem tudnám ezt, vagy ne hallottam volna a hivatásában megélt kudarcáról, mégis meglepődtem a szavain. Szent Pál pedig így szólt: a jó harcot megharcoltam. Nekünk ez még feladat, de szép feladat.
– Milyen jó cselekedetekkel segíthetjük a lelki „tisztítókúránkat”, különösen böjt idején?
– Figyeljünk oda másokra, elsősorban azokra az emberekre, akikért felelősek vagyunk: családtagokra, tanítványokra, rendtársakra, barátokra. Lelki tanítómesterek írták, ha szomorú vagy, tegyél valami jót. Hívjak fel vagy hallgassak meg valakit, akinek jól esne. Fontos az adakozás is. Ma már civil és nem civil szervezetek is rendeznek gyűjtéseket, és jó ezekbe bekapcsolódni. És ha nekem még mindig van miből adnom, akkor tegyem meg. Az iskoláink mindig bekapcsolódnak a Caritas gyűjtéseibe, hiszen egy gyerek is le tud mondani a csokiról vagy egy-egy játékról. Merjem kiengedni tenyeremből azt, ami még benne van. Nagyon jó a napi örömök gyűjtése. Mi az, ami az egyes napokon örömöt hozott, és ezekért adjak hálát este.
Nagyon sok mindenért hálát adhatunk, kezdve az egészen apró, természetesnek tűnő dolgoktól, egészen a nagyobbakig. Írjak hálanaplót. Ne csak a nehézségeken rágódjak, tudjam észrevenni a pozitívumokat is, és akkor átalakul a szemléletem és a lelkem. A hála kiiktatja belőlem a felesleges kritikát, a megszólást, az aggódást, mert a hálás ember örül a létezésnek.
Sokkal több a jó körülöttünk és bennünk, mint azt gondolnánk. Erre fókuszáljunk. És tegyünk szép dolgokat: hallgassunk zenét, jó könyveket és verseket olvassunk, hallgassunk, vagy nézzünk lélekemelő filmeket. Ezekről lehet beszélgetni. Sétáljunk. A természet csodái átalakítanak. Ha megtehetjük menjünk el kirándulni. Ha kocsival indulunk el, ahol megtetszik, ott álljunk meg és csodálkozzunk el. Új pozitív hatásokat keressünk, melyekre jó lesz visszaemlékezni.
– Van bármilyen személyes célkitűzésed, amire az idei böjt során különös hangsúlyt fektetsz?
– Szerzetesként és iskolaigazgatóként a legnehezebb megtalálni az időt a személyes Isten-kapcsolatra. Avilai Szent Teréz a nagy karmelita szent mondta: Isten néz engem, és én nézem Őt. Jelen lenni egymás számára. S ez nem sok szóból áll, hanem sok csendből. Introvertált emberként ez áll igazán közel hozzám. Sokkal többet szeretnék foglalkozni az Isten dolgaival, a további megismerésével. Bár szerettem az irodalmat, a verseket, ma már inkább lelki irodalommal foglalkozom, és erre kellene több időt szánnom. Az Isten szavát, nekem szóló üzenetét keresem bennük, ezt kiegészítve az evangéliumokkal, melyeket naponta meghallgatunk a szentmisén. Mit mond nekem most? A Szentírás egy örökzöld könyv – ahogy a diákjaimnak is mindig mondom –, amely mindig újként mutatja magát. Több rétege van, és mindig másik csillan fel belőlük. Ettől izgalmas az egész. Másként szólal meg egy evangéliumi szakasz most, vagy akár csak néhány éve. Az Isten-ismeret azért is fontos, mert hittant is tanítva, feladatom, hogy átadjam az üzenetét a gyerekeknek. A tudás persze valamilyen szinten továbbadható, de a valódi hithez nyitott szív is kell. És ez a legnehezebb feladat. A mai kor embere – ahogy Babits mondja – „vak dióként dióba zárva” éli hitéletét. Ha csak egy valakit nyitottá tudnék tenni Istenre, már az nagy öröm lenne nekem. Ha a hittanórán bármit kérdeznek a gyerekek, az örömmel tölt el.
– Mit jelent és mit ad számodra a böjti időszak?
– A nagyböjt a nagyhétben csúcsosodik ki, és a húsvétba torkollik. Ez egy bűnbánati idő: szembenézek önmagammal, a bűneimmel, a rossz szokásaimmal és mindezt Isten irgalmas kezébe helyezem a gyónáson keresztül. A szentség kegyelmei pedig átalakítanak: könnyebb lesz jónak lennem. Mert mindannyian követünk el hibákat, vannak rossz napjaink, amikre nem vagyunk büszkék, de tudjunk és merjünk bocsánatot kérni, megbeszélni a dolgokat. És ami fontos még, ha valaki él a szentgyónás szentségével, az tudatosítsa magában, hogy sokkal több, és sokkal jobb minden ember, mint a hibái, a gyengéi, a rossz szokásai.
Több szeretet, megértés, empátia és jó akarat, vagyis pozitív érzelem van bennünk, mint amennyi bűnünk, gyengénk van. Legyünk tisztában velük, és dolgozzunk ellenük, de tudjuk, a szeretet az emberségünk sajátja, az dominál mindannyiunkban. Én hiszem ezt.
Ez az időszak – épp a nagyhét liturgiáján keresztül is – az Isten ember iránti szeretetét mutatja meg. Ha valaki – akár nem hívőként is – elolvassa Jézus szenvedéstörténetét, látja, hogy a rossz létezik az ember világában. Azt is megmutatja nekünk, hogyan fordultak ki az emberek önmagukból, hogyan találták meg mégis a küldetésüket, vagy épp hogyan fulladt kudarcba az életük. Minden kor embere, így a ma embere is ezt az utat járja végig. A nagypéntek drámáját azonban a húsvét hajnala követi, ezért van minden, ezért élünk, hogy a mi sorsunkban is felragyogjon a feltámadás. Az Isten mindenkit nagyon szeret. Függetlenül attól, hogyan viszonyulunk hozzá. Családjaink, közösségeink, személyes életünk az Ő kezében van.
– Milyen útravalót adsz az olvasóknak?
– Sétáljanak az ébredő, megújuló természetben, és éljék meg benne a nyugalmat, a csodát. Számomra a húsvét és az öröm kicsit olyan, mint amikor magnólianézőbe megyek, és végigsétálok az Ecetgyár utcán át a Móra Ferenc utcáig naponta talán kétszer is. Ilyenkor az öröm számomra az a pillanat, az a csoda, amikor a bimbókból teljessé válik a magnólia virága. Elámulok a színein és azon, hogy milyen tökéletes alkotás. Ahogy az ember is az, csak jó szó, simogatás, odafigyelés kell neki, minden életkorban. A szerettei körülölelése, és az, hogy a lelkét biztonságban tudja. Néhány olyan ember körülötte, akik mindig minden helyzetben mellette vannak.
