Talán számotokra sem szolgál újdonságként, ha azt mondom: a válás nem csupán egy papíron véglegesített jogi aktus. Ez az esemény sokak életének egyik legnagyobb érzelmi földrengése, mely után szükségszerűen szinte mindennek az újra- vagy újjáépítésére van szükség. Egy amerikai kutatás szerint a válás mentén keletkező mentális terhelés az élet legmegrázóbb eseményei közé tartozik, és pszichológiai szempontból csak a gyász és a súlyos betegség az, amely versenyre kelhet a válás okozta stresszhelyzet megterhelésével.


Egy ilyen döntés – még ha az közös elhatározás is – mindig rengeteg fájdalommal és keserűséggel jár. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eseménynek nemcsak a válás mellett döntő pár tagjainak életére nézve van komoly kihatása, hanem ha gyermekeik vannak, akkor ők is éppen olyan aktív szereplőivé válnak az ilyenkor zajló folyamatoknak, mint maga a szülőpár. Mi több, tanulmányok igazolják, hogy a válással érintett gyermekek 40%-a érez bűntudatot a szüleik különválása miatt, és sokan gondolják úgy, hogy valamilyen formában ők is felelősek a történtekért. Számukra a válás olyan, mintha két biztonságos támpillér egyszerre omlana össze az életükben. Még a legjobban megszervezett körülmények között is maradnak bennük kérdések, melyek mögött a veszteség, a bizonytalanság és az újrakezdéstől való félelem áll.

Egy ilyen szükségszerűnek ítélt, mégis mindenki számára nehéz helyzetben és folyamatban óriási segítség lehet, ha bár teli vagytok érzelmekkel, dühvel és csalódottsággal, valamint sokszor reményt vesztve tekintetek a homályba burkolódzó, kilátástalannak tűnő jövő felé, mégis igyekeztek a helyzetet a lehető legjózanabbul és pozitív attitűdökkel felvértezve „nyerőre” fordítani. A különválás ténye ugyanis ekkora már minden bizonnyal megmásíthatatlan, azonban a folyamat maga, illetve annak lefolyása továbbra is a ti kezetekben marad, annak hangulatára, kimenetelére pedig igenis lehet és van is ráhatásotok.

Finom és őszinte kommunikáció – az érzelmek kifejezésének eszköze
A válás már nem az az időszak, amikor helyénvaló rázúdítanotok a másikra az összes haragotokat. Legfőképpen azért, mert ekkora már minden bizonnyal a kapcsolatnak ezt a részét kellőképpen „csúcsra járattátok”, ami talán ahhoz is hozzájárult, hogy meghozzátok a döntést: külön utakon folytatjátok.
A pszichológiai kutatások azt igazolták, hogy az érzelmek kontrollált kifejezése – azaz, ha a mondandónk közlése során korrektségre és higgadtságra törekszünk – képes jelentősen csökkenteni a konfliktusok elmérgesedésének esélyét.
Az egyik legkézenfekvőbb technika – már ha mondhatjuk így – az úgynevezett énüzenetek használata:
Az „Elegem van abból, hogy mindig a szavamba vágsz!”
HELYETT:
„Én úgy érzem, hogy nehezen tudom elmondani melletted, amit szeretnék, és ez bánt.”
vagy a „Te vagy az, aki állandóan a haverjaival lóg, ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkozna!”
HELYETT:
„Én úgy érzem, hogy a gyerekeink több figyelmet érdemelnének a szüleiktől.”

A gyerekek esetében is kulcsfontosságú a kommunikáció. Fontos, hogy az életkoruknak megfelelően, de őszintén magyarázzátok el nekik a helyzetet, hiszen az is igazolt tény, hogy azok a gyermekek, akiket bevonnak a történésekbe és támogatnak, kevesebb szorongást élnek át, és ennek folyományaként kevesebb viselkedési probléma is jelentkezhet náluk a válás következményeként.


Közös célok – a jó együttműködés alapja
Már megint!? De hát épp azokból volt elég… – mondhatnátok, és joggal kérdezhetitek: Nem inkább saját célokat kellene kitűznünk magunk elé? Valóban, hamarosan annak is eljön az ideje, sőt akár már a válással párhuzamosan is lehetséges. Azt azonban tudnotok kell, hogy bár véget ért a házasságotok, de ha vannak gyermekeitek, akkor a kettőtök szülői felelőssége, illetve a közös emlékeitek megmaradnak.
Ilyenkor segíthet a közös célok kitűzése – például a gyerekek kiegyensúlyozott nevelése –, mert így a válás után is képesek lesztek együttműködni. Ez pedig nem csak és kizárólag a gyerekek, hanem a ti érdekeiteket is szolgálja, hiszen szülőként a jövőbeni találkozások minden bizonnyal elkerülhetetlenek lesznek, és jobb ezeket békés kiegyensúlyozottsággal, mintsem gyomorgörccsel átélni.
A közös célok kitűzése tehát elősegíti a jövőbeni kommunikációtokat, és képes a jó együttműködést is fenntartani közöttetek. Azok a párok, akik ezt a lépést sikerrel teljesítik, sokkal kisebb eséllyel élik meg traumatikus eseményként a válást.
Nagyon fontos tudatosítani magatokban, hogy akkor is lehettek mindketten jó szülők, ha már nem vagytok házasok. A kölcsönös tisztelet és a világos szabályok, melyek kialakítása szintén közös cél lehet, segítenek fenntartani az egyensúlyi állapotot, illetve megelőzni, hogy a gyerekek körüli „teendők” (például iskolai rendezvényeken való részvétel, programszervezések, stb.) versenyhelyzetté, konfliktusforrássá váljanak.

Békés mediáció – lehetőség, ha „egyedül” nem megy
A mediáció olyan, mint amikor egy tapasztalt túravezető vezet végig benneteket egy veszélyes ösvényen, ahol jó eséllyel csak összevissza botorkálnátok. A feladata az, hogy nyugodt hangulatban, békés körülmények között segítsen közös nevezőre jutnotok a különböző kérdésekben. Nem pusztán érzelmi tekintetben, hanem konkrét materiális dolgok mentén is jó szolgálatot tehet egy megfelelően megválasztott szakember. Nemcsak abban segít, hogy erőteljes érzelmi megnyilvánulásoktól mentesen tudjatok megállapodásra jutni a kérdéses dolgokban, de mindezt a megfelelő keretek közt és formában írásba is foglalja.
A mediáció lehetőséget ad arra, hogy békésen, a bíróságon kívül oldjátok meg a fontos kérdéseket, úgy mint: vagyonmegosztás, gyermekfelügyelet, szülői feladatok. Ezzel pedig nem csak a folyamaton segít át, de kb. 60%-kal csökkenti válóperek időtartamát és költségeit is.

Segítő válásterápia – út az újrakezdéshez
A válásterápia nem arról szól, hogy újra összejöjjetek – bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt még erre példa –, hanem arról, hogy közösen megérthessétek a történteket, miérteket, és feldolgozzátok az érzelmi veszteséget, valamint tanulhassatok mindabból, ami veletek történt.
A terápiás ülések során a pszichológus segít megérteni a válás okait, csökkenteni a bűntudatot és megnyugtatni a lelketeket, nem beszélve arról, hogy a válás következtében kialakuló depresszív tünetek hosszú távú megjelenésének esélyét is jelentős mértékben (kutatások szerint akár 40%-kal) mérsékelheti.
Magyarországon még kevés figyelmet kap ez a lehetőség, hiszen ha a válást követően élnek is a felek a pszichológiai megsegítés lehetőségével, akkor azt jellemzően egyéni tanácsadás keretén belül teszik, esetleg csoportos foglalkozások során, ahol a volt partner nincs jelen, holott a már felbomlott kapcsolat megszűnéséhez nemcsak az egyik vagy másik fél járult hozzá, hanem az eredményt – ami jelen esetben a válás lett – a két személy közös „munkálkodása” hozta létre.
Első olvasatra talán butaságnak tűnhet egy ilyen folyamatba belevágni, ráadásul az expartnerrel közösen, de a jövőtökre nézve számos pozitív kihatása lehet. A terápia során tett felismerések segíthetnek ugyanis a jövőbeni sikeresebb kapcsolat kialakításában, illetve a volt kapcsolat teljes lezárásában is, ezáltal felkészítve benneteket arra, hogy érzelmileg is nyitottak legyetek az új, ideig óráig független életetek által kínált lehetőségekre.


Megértés és elengedés – a reményteli jövő záloga
A kérdésre tehát, hogy lehet-e szépen válni, a válasz egyértelműen: IGEN. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy erre csak akkor nyílhat lehetőségetek, ha mindketten készen álltok arra, hogy a düh, a harag és az elkeseredettség helyett a megértést válasszátok. A békés válás nem azt jelenti, hogy fájdalommentes az elszakadás, hanem azt, hogy a fájdalmatokat nem az egymás elleni harcra használjátok. A megélt sérelmek feldolgozásának nem az a legjobb módja, ha azokat igyekeztek minél többször és minél hangosabban a másik tudtára hozni, hanem az, ha megpróbáljátok ezeket higgadtan, egymás irányában nyitott és értő, sőt megértő figyelemmel meghallgatni, meghallani. Ha pedig végképp nem megy, közösen és önállóan is kérhetitek egy szakember (családterapeuta, pszichológus, mediátor) segítségét, aki ebben a nehéz időszakban is óvja és fenntartja a mentális egészségeteket, vagy akár a válás mentén felmerülő kérdésekben is segít közös nevezőre jutni egymással.

A válás kétséget kizáróan egyfajta „vég”, de bármennyire közhelyesen is hangzik, egyben valami új kezdete. Az válási szándékotok egyértelmű kimondásától kezdve végig van ráhatásotok arra, hogy az elhatározásból szükségszerűen származó folyamatokat hogyan alakítjátok, milyen érzelmekkel, attitűddel tarkítjátok, és merre vezetitek tovább. Ebben a nehéz, érzelmileg megterhelő helyzetben nem könnyű az irányításotok alatt tartani a dolgok folyását, és inkább tudatosan cselekedni, mint túlfűtött érzelmektől elragadtatva hirtelen reagálni, de a közös cél, a béke és a lehető legkisebb megterhelés megélése érdekében érdemes erőfeszítéseket tennetek ez ügyben.

A legnagyobb, talán az igazi és egyetlen hozadéka, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy ajándéka annak, ha ezeket az elveket sikerül a lehető legnagyobb mértékben érvényre juttatnotok a válás során, hogy a gyerekeitek azt látják, bár a szüleik külön utakon folytatják, de képesek békében, felelősséggel együttműködni, miközben önazonosak maradnak, és nem utolsó sorban képesek az örömre, boldogságra. Ez biztonságot és egyben példát is mutat nekik arra, hogy az elválás vagy elengedés nem feltétlenül a szeretet ellentéte, hanem sok esetben épp ellenkezőleg, annak az egyik legmélyebb megnyilvánulása.