Nem olyan régen még természetfeletti és főleg a nőkre jellemző kitalációnak tekintették azt a bizonyos hatodik érzéket, vagyis a belső hangot, az intuíciót. Vajon csak mendemonda a híres női megérzés? Rendelkeznek-e a férfiak is ezzel a képességgel? Ma már a tudomány által is bebizonyosodott, hogy létező dologról van szó. Érzékszerveink segítenek abban, hogy információt gyűjtsünk a körülöttünk lévő világról. A látáson, halláson, szagláson, ízlelésen és tapintáson túl többek között a hőérzékelést, az egyensúly-érzékelést és a fájdalomérzékelést is ide soroljuk. Léteznek tehát más források is az öt érzékelésen kívül, melyekkel „letapogatjuk” a környezetünket.
Rengeteg elmélet forog közszájon erről a témáról. Van, aki úgy gondolja, hogy kizárólag a józan ész vezérelte logikus gondolkodás működik, minden más képzelgés. A másik tábor épp ellenkezőleg: hisz a megmagyarázhatatlanban, különböző „furcsaságokat” érzékel. Vörös hajú, fehér bőrű, szeplős kislányként gyakran hallottam a „jó, hogy nem a középkorban éltél, az ilyeneket akkor máglyára vetették ” megjegyzést. Mindig is jól működő megérzéseim csak megfűszerezték „boszorkány típusú” külsőmet. A délszláv háború kezdetekor Eszéken éltem. Barátnőimmel sétálni indultunk, de egy hirtelen rámtörő késztetés miatt felszálltunk a villamosra. Ez volt a szerencsénk. Épp az a 15-20 perc előny, amit így szereztünk, mentette meg az életünket, ugyanis egy lövöldözés kellős közepébe csöppentünk volna, ha gyalog érkezünk a célunkhoz. Nem hiszem, hogy ez boszorkányság. Valakinek kifinomultabb a hallása, másnak a látása, nekem a hatodik érzékem. Ez nem egy természetfeletti képesség, hanem tanulható és fejleszthető érzék. Nincs kizárva, hogy a középkorban máglyán végeztem volna, de nincsenek mágikus képességeim. Csak fejlett intuícióval rendelkezem.
Sokan rálegyintenek, de biztos vagyok benne, hogy nem csak nálam működik kifinomultan a hatodik érzék. Előfordul, hogy nem tudjuk megindokolni, hogy miért érzékelünk valamit úgy ahogy. „Egyszer csak olyan érzésem volt, mintha…”, „Magam sem tudom miért mentem arra, amikor más útirányon szoktam közlekedni…”, „Szembe jött velem valaki, akiről azt hittem, hogy egy rég nem látott ismerősöm. Nem ő volt, viszont a következő sarkon felbukkant a valós személy.” Ismerős helyzetek? Legalább egyszer mindenki hallotta már azt a belső hangot, amelyik valaminek a megtételére sarkallta, vagy arra figyelmeztette, hogy ne bízzon meg bizonyos emberekben.
Honnan jönnek ezek az ösztönös megérzések? Agyunkban évekig halmozódnak a benyomások és az emlékek, melyek a tudat alatti rétegekből a legváratlanabb helyzetekben egyszer csak megszólalnak. Így keletkezik az első benyomás, így döntjük el valakiről az első másodpercekben, hogy szimpatikus vagy nem az. Minél több tapasztalattal és tudással rendelkezünk bizonyos területeken, annál fejlettebbé válik az intuíciónk is. Gyakran jelentkezik intenzív előérzet, megérzés formájában, amit nem tudunk figyelmen kívül hagyni, mert a testünk is reagál rá. Ha hirtelen lúdbőrösök leszünk valakitől vagy valamitől, esetleg gyomorgörcs, kellemetlen testi érzet lép fel, olyankor a belső hangunk szólal meg. Gondolkodjunk el rajta, hogy mi váltotta ki azt. Ez a belső érzés annyira intenzív, hogy képtelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni. Ez egy olyan tudás, amelynek nem is vagyunk a tudatában.
A nőknél valóban könnyebben működnek a megérzések. Ennek nagyon egyszerű oka van: mi, nők érzékenyebben vesszük környezetünk jelzéseit. Meghallgatunk, odafigyelünk, gyakorlottabbak vagyunk a személy közötti kapcsolatokban, a nonverbális kommunikációban. Ugyanez igaz az érzékenyebb és a kíváncsibb természetű emberekre is. Köze van az empátiához is, amikor átérezzük a másik ember belső történését. Agyunk bal féltekéje elemez, ír, olvas, beszél. A jobb agyféltekében található az érzelmeink központja. Az intuíciók az agy ezen részei közötti komplikált összeköttetésekből erednek. Mivel a nők könnyebben kötik össze a két féltekét, kifinomultabb hatodik érzékkel rendelkeznek, mint a férfiak.
Nem állítom, hogy az intuíció mindig a helyes irányba terel minket. Előfordul, hogy pontatlan tudáson alapul, vagy erős érzelmekkel színezett, így idézve elő a tévedést. Ugyanúgy, mint ahogyan félreérthetünk, félrehallhatunk valamit, ez az érzékünk is becsaphat bennünket. Éppen ezért ajánlatos úgy használni, mint egy mankót. Amikor valamilyen megmagyarázhatatlan sugallat által meghozunk egy döntést ösztönből, a logikus gondolkodástól függetlenül, az gyakran rizikós. Hogy végül is az eszünkre, vagy a belső hangunkra hallgatunk-e, az egyéni döntés. Az a fontos, hogy egyiket se zárjuk ki. A végső döntés előtt hallgassunk a belülről feltörő üzenetekre is. Ezek nélkül elvesznénk az információk tömkelegében.
A hatodik érzék tehát az a belső megélése a valóságnak, amely túlhaladja a logikus magyarázatokat. Ilyenkor gondolkodás nélkül ugrik be egy érzés vagy villanásszerű sugallat, amit nem tudunk megmagyarázni. Belülről jön egy külső hatás következtében. Ez egy velünk született képesség, melyet életünk során folyamatosan fejlesztünk. Aki tud időnként a külvilág zajait kizárva elcsendesedni, az megtanul belülre látni és hallani. Fontos az is, hogy értő figyelemmel szemléljük a környezetünket. Ezáltal információt gyűjtünk, ami bővíti az ismereteinket. Empátiánk fejlesztésével könnyebben ki tudjuk találni mások érzéseit, szándékait és gondolatait. A szavak mellett figyeljünk mások testbeszédére is. Olvassuk a testünk jelzéseit, és próbáljuk meg megfejteni azokat. Figyeljünk az álmainkra, azok üzeneteire. A hatodik érzéket kitűnően fejleszti továbbá az ellazulás, a kíváncsiság és a nyitottság az új dolgokra. Ha megtanuljuk tudatosan irányítani a figyelmünket, elterelni azt a problémánkról, agyunk tudat alatt tovább fog dolgozni a megoldáson, ami egy váratlan pillanatban egy megérzés, egy sugallat által, a belső hangunkon könnyebben a felszínre tör.
