Márciusban folytatódik magazinunk előadás-pódiumbeszélgetés sorozata, a „Lélekmelegítők”. A tavaszi évadnyitó vendége a Pulitzer-emlékdíjas, Táncsics Mihály- és Prima Primissima-díjas író, újságíró, tévés műsorkészítő egyetemi tanár, Kepes András lesz, aki „A boldog hülye és az okos depressziós” címet adta március 21-i, kalocsai estjének. Többek között a címválasztásról kérdeztük őt, és az alapgondolatról, ami mögötte van.
– Miért boldog a hülye és depressziós az okos?
– Popper Péternek (1933-2010, pszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár -szerk.) volt egy ilyen gondolata. Azt mondta, hogy az emberek egy része vagy intelligens, de akkor depressziós, vagy boldog, de akkor hülye. Az előadás e körül forog, hogy ez hogyan zajlik a világban és a mi belső világunkban, a magánéletünkben. Két éve jelent meg a „Világkép” című könyvem. Ebben is próbáltam fejtegetni, hogy milyen irányba halad a világ. Mi működik és mi nem működik? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző kultúrák, és hogyan fogadják be a világban végbemenő technológiai változásokat, amelyek egyébként azt is felvetik, hogy ezektől a fejlődésektől és változásoktól boldogabb lett-e az ember?
– Merrefelé barangolunk a kalocsai előadás során, úgy a világban, mint az érintett témákat illetően?
– Anélkül, hogy erről részletesen beszélnék – hiszen aki eljön, úgyis meghallgatja majd –, annak próbálok utánajárni, hogy ha az ember megnézi a körülöttünk zajló folyamatokat, azoknak milyen következményei lehetnek. Az egyik általam nagyon kedvelt példa, ami az utolsó regényemnek, az „Istenek és embereknek” is félig-meddig a címét adta, amit Vörösmarty is mond az „Előszó” című versében, hogy az ember félig Isten, félig állat. A nagy kérdés az, hogy az ember, aki ma már akár Istennek is képzelhetné magát, mert tud teremteni és pusztítani egyaránt, bír-e azzal a felelősségérzettel és tudattal, ami együtt kell, hogy járjon ezen lehetőségekkel és képességekkel. Ez a dilemma az emberi kapcsolatokban is leképződik, és arról is szívesen beszélek majd, hogy a ma már szinte mítoszként emlegetett boldogságnak, amiről rengeteg előadást meg tanfolyamot tartanak, mi áll a hátterében. Emellett szeretném egy kicsit felmenteni a szomorúságot is, hiszen úgy gondolom, hogy az legalább annyira hozzátartozik az élethez, mint a boldogság és az öröm. Olyan összetett folyamatok ezek, amelyeket az emberek ritkán szoktak végiggondolni. Megpróbálom majd elmesélni, hogy én hogyan gondolkodom ezekről.
– A popperi gondolatra visszatérve: ez az élet egy jól hangzóan összefoglalt fonáksága, de a kép ettől sokkal árnyaltabb, nem?
– Azt gondolom, hogy az ember lehet egyszerre boldog és intelligens, csak furfang kell hozzá.
– Ehhez kapunk amolyan útmutatást az előadásán?
– Igazából én senkit nem tudok arra rávenni, hogy legyen boldog. Erre mindenkinek magának kell törekednie. De ha az ember egy picit árnyaltabban végiggondolja ezeket a dolgokat, az segítség lehet. Egy sor olyan szociálpszichológiai elméletet is megpróbálok majd közérthető módon belesimítani az előadásba, ami segít megérteni, hogy miért gondolkodnak különbözőféleképpen az emberek. Popper humorosan megfogalmazott mondata mögött nagyon komoly gondolat húzódik. Nyilván, aki jobban belelát a világba és nem kimondottan optimista alkat, az depressziós lehet, viszont, aki nem ismer fel folyamatokat és nem lát fonákságokat, az lehet, hogy pusztán már attól boldog, hogy nem látja, hogy milyen veszély fenyegeti az embert, a kapcsolatokat, a világot.
– Szily Nóra, aki ugyancsak a Lélekmelegítők sorozat vendége volt korábban, úgy fogalmazott a magazinunknak adott interjúban, hogy a siker és a boldogság fetisizálódott, és ez az, ami ma mindenhonnan szembejön a 21. század emberének. Ön hogyan árnyalja ezt a „boldogságképet”?
– Az emberek rendszerint tárgyiasítva fogalmazzák meg, hogy mit jelent számukra a boldogság, gondolva mindenféle előnyökre, sikerre, pénzre vagy hatalomra. Ellenben a valódi boldogság sokkal inkább arról szól, hogy minőségi kapcsolataink legyenek. Erről is rengeteg kutatás készült már, amelyekről szívesen beszélek majd az előadáson.
– Mi pedig várjuk szeretettel Kalocsára, és köszönöm a beszélgetést.
– Én is köszönöm, találkozzunk Kalocsán!

Szerző