Egy zord, téli estén gyűltünk össze a lenyűgöző, régi korokat idéző díszteremben, ahol Egy korty derű címmel tartott pénteken előadást V. Kulcsár Ildikó újságíró, író, pszichopedagógus, tanár Hajóson, a Barokk Kastélyban.
A halkan duruzsoló közönség egy szempillantás alatt elcsendesedett, amint színpadra lépett a törékeny alkatú írónő, akinek történetei magával ragadtak bennünket.
Mesélt az életről, különböző szerepeinkről, amikor egyszerre próbálunk több labdával is zsonglőrködni. A munkahelyre a tudatos nő lép be, otthon a szerető anya arcán csattan a gyermeki puszi, a férfi mellett törékeny, vonzó oldalunkat mutatjuk meg. Ez még csak három „labda”, de lehetne folytatni, ugye?! Ugyanígy sorolhatnánk a férfiak szerepeit – nekik is hasonlóan összetett a feladatuk.
Kulcsár Ildikó személyes történetei rávilágítottak arra, hogy derűvel könnyebb az élet rögein átlépni. Görbe tükröt mutatott nekünk, hiszen hasonló helyzetekbe kerülünk mi is, de egy-egy rázósabb szituáció megoldására a kezünkben van a kulcs: a humor, a derű, az irónia, a nevetés.
Kulcsár Ildikó személyes történetei rávilágítottak arra, hogy derűvel könnyebb az élet rögein átlépni. Görbe tükröt mutatott nekünk, hiszen hasonló helyzetekbe kerülünk mi is, de egy-egy rázósabb szituáció megoldására a kezünkben van a kulcs: a humor, a derű, az irónia, a nevetés.
Csak úgy röpködtek a humoros sztorik, a nézők pedig sanda mosollyal nyugtázták: „Jé, hát ez álunk is pontosan így van!” Az írónőnek volt miből merítenie, hiszen ötgyermekes anyaként rengeteg tapasztalatot szerzett, ott vannak a tarsolyában interjúalanyai gondolati, mondatai és szeretett tanára, Ranschburg Jenő tanításai is. Kész kincsesláda, amit az előadáson kinyitott, hogy szemezgessen belőle.
A történetek mondanivalója más és más, egy közös szál viszont felfedezhető volt: a nevetés, a humor felszabadítóan hat – többet ér, mint egy végtelenbe nyúló vita. Nem érdemes túlbonyolítani a dolgokat, az élet úgyis megteszi. Helyette találjuk meg az apró örömöket, melyek mosolyt csalnak az arcunkra, és a szürkének tűnő napok színesebbé válnak. Vegyük észre, ha a tavasz első napsugarai előtörnek, ha nyílnak a virágok, és megérezzük az illatukat. Örüljünk ezeknek a morzsányi, természetesnek tűnő dolgoknak, melyek megszépítik az életünket.
Az estet tovább színesítették a saját írásaiból felolvasott részletek. Így repültünk el Olaszországba – nem véletlen esett erre az országra a választása, hiszen Ildikó az olaszok szerelmese. Az élet nehézségei mellett sem mehettünk el, egy megható történet hatására még a szemünk is párás lett. Megelevenedett egy kislány levele, amelyet az édesanyjának írt, akit két évvel azelőtt vesztett el. A levél címe: Mennyország, Paradicsom utca. S hogy mi lett a levél sorsa? V. Kulcsár Ildikó novelláját lapozgatva erre a kérdésre is választ kapunk.
Az est vidáman, derűvel zárult, ahogy azt az előadás címe is ígérte. A könyveit pedig egyszerűen nem lehetett letenni, így éjszakába nyúló olvasgatással szereztem magamnak még egy kis derűt.
Legyen derűs napod neked is, kedves Olvasó!